DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedelmükkel ott folytatom, ahol Szalay képviselő úr befejezte. Magyarország lakosságának és gazdaságának a biztonsági földgázkészletekre, biztonsági földgázbázisra szüksége van.

(21.30)

A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy némi árat ez megér. Ezen már komoly viták vannak, s hogy a késői órán jelen lévők érzékelni tudják, a képviselő úr 1 forint 20 fillért emlegetett, a gazdasági és közlekedési tárca anyaga a végfelhasználói ár 0,5 százalékát, 2012-től 2 százalékát prognosztizálta, egyes szakértői anyagok köbméterenként 4-6 vagy még ennél is magasabb pluszárral számolnak a biztonsági készlethez szükséges tározók és maga a készlet biztosítása során. A lényege az tehát, hogy ez nagyon nagy jelentőségű, a biztonság megteremtése szempontjából is nagy jelentőségű, és az ország egész lakosságát és gazdaságát érintő földgázár szempontjából is - hiszen a költségeket akár így, akár úgy, a végén a végfelhasználók fogják fizetni - igen nagy jelentőségű. Ezért meggyőződésem, hogy bár tudom, hogy a tárca sokáig dolgozott ennek a jogszabálynak az előkészítésén, úgy gondolom, hogy néhány, egyébként a jogalkotásban egyébként is megkívánt gazdaságossági számítás és azoknak a megvitatása a végső elfogadáshoz nélkülözhetetlen.

Kezdem mindjárt azzal, hogy nem tudjuk pontosan, a tározók kiépítése mennyibe fog kerülni, és milyen mértékben fogja ez az elkövetkezendő négy-hat évben a földgáz fogyasztói árát befolyásolni.

Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy évek óta hiányoljuk egy energiakoncepció kimunkálását és meglétét, az egész földgáz-, tehát az egész energiastruktúránk elkövetkezendő évtizedben történő alakulását. Sokkal egyszerűbb lenne egy ilyen nagy jelentőségű törvénynek a vitája és egyébként elfogadása vagy támogatása, ha látnánk, hogy az egész földgázkonstrukció hogyan illeszkedik egy nagyon szükséges energiakoncepcióba. Ma nem tudjuk ezt beilleszteni.

Ez azért is fontos, mert a földgáz biztonsági készlet kialakítása egy dolog - mint ahogy Szalay képviselő úr is utalt rá -, más dolog, hogy hogyan fogjuk tudni azt feltölteni. Ma gyakorlatilag két vezetékünk van, ezek kapacitásuk felső határán dolgoznak. Az igaz, hogy télen jelentősen nagyobb a felhasználói igény, de ma már ezeknek a csővezetékeknek a nyári kiterhelése is jelentős, hiszen a tartalékot akkor töltjük fel. Magyarán: hiába építünk tározókat, ha egyszer nem lesz csővezeték, amelyiken keresztül a szükséges mennyiséget át tudjuk hozni a határon. Ha már határról beszélek: a határkeresztező kapacitásról sincs szó az előkészítés során. A tárca a bizottsági vitákra hozott egyébként egy tájékoztató jellegű anyagot. Ez az anyag bár számos érdekes információt tartalmaz, de messze nem pótolja egy ilyen nagy jelentőségű és - megint mondom - sok-sok milliárdot jelentő vagy kihatású jogszabályi szabályozás gazdasági megalapozását.

Részletkérdésnek tűnik - és azért említek számokat, hogy érzékeltetni tudjam ezeknek a volumenét -, hogy a tározókban ma is van egy úgynevezett párnagázkészlet, ami állami tulajdonban van. Kérdés, hogy ennek a párnagáznak mi lesz a tulajdonjogával. Ez ma szakértői becslések szerint körülbelül 400 millió dollár értékű, tehát nem mindegy, hogy ezt ki veszi meg, ki veszi át, milyen áron veszi át, mi lesz az új tározók párnagázával, honnan vásárolják meg az ehhez szükséges párnagázmennyiséget. Egyáltalában - s talán ezzel kellett volna kezdenem - azzal az elvi anomáliával állunk szemben, hogy akkor, amikor Magyarországon éppen az elmúlt hetekben-hónapokban került napirendre a gázüzletág maradékának a privatizálása, éppen akkor, amikor állandó szakmai vitáink vannak a kormánnyal a privatizálás mértéke, módja, tartalma iránt, akkor például itt a biztonsági gázkészleteknél nagyon jól kijön, hogy a gázüzletágnak minden, egyébként nagyon jelentős hasznát elviszik a privatizáció alanyai, a különböző gázforgalmazó cégek, és ugyanakkor, amikor a lakosság és a gazdaság biztonsági gázkészletéről van szó, akkor bizony azt az utolsó fillérig ki fogják fizettetni a lakossággal és a gázfelhasználókkal. Tehát azért itt is látszik, hogy ennek az egész konstrukciónak van egy olyan ellentmondása, amit nyilvánvaló, hogy pusztán a készletezésre vonatkozó szakmai szabályok - például annak a mértéke vagy maga a készletező szervezet felállítása, vagy a jelenlegi olajkészletező szövetség tevékenységének a bővítése - önmagukban nem oldanak fel.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a szakmai előkészítéseket és ezeket a szakmai vitákat nem az Országgyűlés plenáris ülésén kellene lefolytatni, hanem előtte az előkészítés és a bizottsági ülések során. Ott is kísérletet tettünk erre, de nem túl nagy sikerrel. A lényege a mondókámnak, hogy magára a biztonsági készletek megteremtésére vonatkozó szándék támogatandó, és lévén, hogy 2005 szeptemberét írunk, gondolni kell a 2005-2006 télfordulóra is, anélkül, hogy 2004 januárjának a nagyon pengeélen mozgó gázellátási problémáit fölidézném vagy visszakívánnám, de nyilvánvaló, hogy az idő sürget, ugyanakkor az előterjesztésből is kitűnően - mint ahogy képviselőtársam is utalt rá - ez négy-hat-nyolc éves kifutású megoldásokat tesz csak lehetővé.

Ha már a gázkészletezésről szó esett, a Kőolajtermék Készletező Szövetségnek szénhidrogén-szövetséggé való alakulása kapcsán tisztelettel megjegyzem - előrebocsátva, hogy e tekintetben módosító javaslatot is kívánunk benyújtani -, hogy ezt tudomásunk szerint 1994-ben köztestületként regisztrálták. Ma már nincs erről szó, ma mint egy szakmai szövetség működik a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség, ugyanakkor éppen a tevékenység súlya és a szóban forgó értékvolumenek miatt úgy gondoljuk, hogy több más, egyéb szakmai módosító mellett magának a szövetségnek a köztestületté minősítése vagy visszaminősítése, vagy egyáltalában jogi státusának ebben a tervezetben való tisztázása mindnyájunk érdekét szolgálja.

Bízva abban, hogy a módosító indítványok tárgyalása és befogadása során sikerül mind a tárcával, mind a kormánypártokkal szakmailag egyező álláspontra jutni, ismétlem, hogy magát a törvény alapcélját, a biztonság megteremtését támogatjuk; a technikai megvalósítás tekintetében pedig reméljünk, hogy a módosító javaslataink befogadásával ez számunkra is teljes mértékben elfogadhatóvá fog válni.

Köszönöm a türelmét, elnök asszony. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu