DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igazán örülök annak, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítását célzó 16855. számú törvényjavaslattal, a kormány javaslatával az Országgyűlés alapvetően egyetértett. Ez nagyjából az általános vitában megszólaló képviselők felszólalásából, de részben talán most is kiderült. Ezt a konszenzust jelzi, hogy a kijelölt bizottságok is valamennyien általános vitára alkalmasnak nyilvánították a törvényjavaslatot.

A kevés számú, összesen két módosító és egy kapcsolódó módosító javaslattal kapcsolatban szeretném elmondani a következőket. A törvényjavaslat előkészítését igen hosszas szakmai egyeztetés előzte meg, amelyben nemcsak a hazai szervezetekkel, de az Európai Bizottsággal is számos alkalommal konzultáltunk, és amelynek során a hatályos közösségi jogi és hazai jogi környezet alapján igyekeztünk egy valamennyi érdekelt számára elfogadható szöveget elkészíteni. Talán ennek a törekvésnek a sikereként tudható be az is, hogy - mint az imént is említettem - mindössze három módosító javaslat érkezett.

Amint az önök előtt minden bizonnyal ismeretes, a törvényjavaslat elsődleges célja a követő joggal kapcsolatban fennálló jogharmonizációs kötelezettség teljesítése volt. A két benyújtott módosító javaslat közül az egyik éppen a jogharmonizációs célú rendelkezésekkel kapcsolatos kétségeket tükrözte, amennyiben a ma hatályos, ám nyilvánvalóan a közösségi jogba ütköző elemeket kívánta a törvényjavaslatba visszahozni.

Hangsúlyozni kell, hogy a díj mértékére vonatkozó új típusú szabályozás bevezetésénél minden olyan lehetőséget kihasználtunk a szerző javára, amit az irányelv lehetővé tett és megengedett. És nyilván csak elszólás volt, ez nem 15 200 (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter: 12 500, bocsánat!), hanem 12 500, de ezt természetesen csak egy nyelvbotlásnak tekintem, csak ha már jegyzőkönyvbe kerül, akkor talán célszerű, ha pontosan történik.

A másik módosító javaslat viszont éppen a hatályos magyar szerzői jogi szabályozás alapvető elveivel áll ellentétben, mivel olyan műcsoportra kívánja kiterjeszteni a védelmet, amely eredendően nem tartozik a szerzői jogi törvény hatálya alá. Ahhoz ugyanis, hogy bármely alkotás után követő jogi igénye legyen a szerzőnek, az alapvető feltétel az, hogy az érintett alkotás szerzői jogi védelem alatt álljon. A népművészeti alkotások - vagy a törvény terminológiájával élve: a folklór kifejeződései - viszont nem állnak szerzői jogi védelem alatt. Ennek az oka az, hogy míg más alkotások esetében a szerzőség egyértelműen megállapítható, addig a népművészet - például népdal, népmese - esetében gyakran nem lehet meghatározni, hogy ki volt az alkotó. A folklór kifejeződéseinek legtöbb esetben nincs véglegesnek mondható verziójuk sem. A fafaragások, népművészeti edények esetében ugyan a készítő személye gyakran vagy esetenként megállapítható, ezek a tárgyak azonban igen ritkán érik el az egyéni eredeti alkotó tevékenységnek a szerzői jogi védelemhez szükséges szintjét. Abban az esetben azonban, ha elérik az egyéni eredeti jellegnek a védelem biztosításához szükséges szintjét, természetesen minden további nélkül megilleti őket a szerzői jogi védelem immár képzőművészeti alkotásként, és emiatt külön nevesítésük félreérthető és szükségtelen lenne a törvényjavaslatban.

E rövid vita után, nagyon remélem, hogy az Országgyűlés majd a szavazás során is támogatni tudja a javaslatot, és erre is szeretném kérni önöket.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu