HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszterelnök úr egy új műfajt kíván vagy látszik megteremteni itt az Országgyűlésben, és hétfőnként napirend előtt “a köz ügyeiö témájában vagy kérdésében meg akar minket örvendeztetni. Az emberek ügyeivel kíván foglalkozni, de ez a mai napirend előtti nem az emberek ügyeivel foglalkozott, hanem a két párt ügyeivel, hiszen tulajdonképpen itt a beszéd, az idő 80 százaléka arról szólt, hogy a két párt hogyan verseng egymással a kampányban, önt milyen sérelmek érték, és ezeket a sérelmeket hogyan kívánja helyre tenni. Én csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebben az országban még él közel vagy majdnem tízmillió ember, aki nem tagja egyik pártnak sem, és ha a közügyekkel és az ő ügyeikkel akarunk foglalkozni, akkor valóban az adóügyekkel kellett volna egy kicsit mélyebben foglalkozni. De az adóügyekkel is akkor érdemes foglalkozni - hiszen az adóügyek kapcsán arról döntünk, hogy a következő esztendőben mennyit szedünk be az állampolgároktól, mennyi pénzt veszünk el -, ha a költségvetés irányelveit, sarokszámait, céljait is ismerjük, és azt is tudjuk, hogy ott mennyit fogunk majd különféle juttatásokra, kiadásokra, közcélú kiadásokra fordítani; akkor lenne igazán értelme és akkor lehetne elmélyülten beszélgetni erről.

Veszélyes ez az út, amire léptek, hiszen az, hogy ma az ország ilyen gazdasági helyzetben van, tulajdonképpen annak köszönhető - és ezt a múlt héten miniszterelnök úr is elismerte -, hogy az a kétszer száznapos program, amelyet egyébként a parlament pártjai a Magyar Demokrata Fórum kivételével elfogadtak 2002-ben, rossz vágányra állította az ország gazdaságát, rossz vágányra állította az ország pénzügyeit. Az a helyzet, amiben ma vagyunk, nagyjából ennek a megalapozatlan és meggondolatlan döntéssorozatnak a következménye.

(13.40)

Ha mi úgy kezdünk el az adóügyekkel foglalkozni, reparálni, barkácsolni azokat, hogy a nagy államháztartási reformhoz hozzá sem nyúlunk, hogyha a rendszer egyéb elemeit érintetlenül hagyjuk, akkor nagyon nagy a veszélye, hogy ugyanúgy fogunk járni, mint ahogy 2002-ben jártunk.

Nagyon dicséretes dolog az adócsökkentés, és ahogy a jelzőket használta a miniszterelnök úr, igazságos az előterjesztés, bátorságról és kiszámíthatóságról tesz tanúbizonyságot. Igazságos az az adórendszer - habár most nem sokat beszélt erről, de a sajtóból tudjuk, hogy mik a célok -, amely az átlagjövedelmet a legmagasabb kulccsal adóztatja? Igazságos az az adórendszer, amelyik a minimálszinten, a létminimum szintjén élők jövedelmét adóztatja? Igazságos vagy bátor az az adórendszer, amely nem meri az igazán nagy jövedelműeket jobban megadóztatni? Hiszen ugyanannyi adót fizet, illetve ugyanolyan kulccsal fizet az is, akinek 5, 10 vagy 15 millió forint a havi jövedelme, mint akinek néhány százezer forintot vagy 150 ezer forintot tesz ki. Tehát az igazi bátorság ahhoz kellene, hogy valahogy ehhez nyúljunk hozzá.

Aztán itt van a múlt hét végének nagyon szomorú eseménye, az EU-minősítés, amikor kiderült, hogy az államháztartási vagy a költségvetési hiány messze nem akkora lesz, mint a tervezett. Bátorság ahhoz kell, hogy eldöntsük azt a kérdést, mi a fontosabb: hogy végre valahára az európai uniós csatlakozásunkat követő esztendőkben bevezessék az eurót, és az EU-zónához csatlakozhassunk - ennek ára van, ára lesz, amit a politikának vállalnia kell; vállalhatta volna korábban is, de nem tette meg -, vagy pedig elkezdünk akkor és úgy adócsökkentésről beszélni, amikor annak a feltételei, a forrásai nincsenek meg.

Hogyha el tudjuk érni végre azt, hogy a következő esztendőben az általános forgalmi adót csökkentsük, a legfelső szintet, a legfelső kulcsot 25 százalékról 20-ra, az egy nagyon nagy lépés lesz, de sajnos a Magyar Demokrata Fórum ennek sem látja a forrásait és a fedezetét. A költségvetés hol próbálja vagy hol fogja megspórolni a kiadásokon azt, amiről bevétel formájában le akar mondani? Hol van az a pénzügyi politika vagy az a gazdaságpolitika, amely megmutatná, hogy a következő év végére melyik társadalmi réteg, melyik társadalmi csoport fog jobb helyzetbe kerülni, és a következő esztendők során ki lesz az, aki megint javuló pozíciót vallhat a magáénak? Hiányzik az elképzelés, hiányzik a koncepció, és ennek az elkészítéséhez hiányzik a bátorság, és hiányzik az eltökéltség.

A családtámogatási rendszerről csak annyit, hogy két réteget bizonyosan nagyon fog sújtani a változtatás. De mielőtt a két réteget megnevezném, hadd mondjam el, hogy nincs annál rosszabb, mint ha a családtámogatási rendszer négyévente változik. Egy gyermek világrahozatala, egy család élete, egy gyermek felnevelése nem négy évekből áll. Hol a biztonság, hol a kiszámíthatóság, amikor négyévente alapvetően megváltoztatjuk a családtámogatási rendszert? Mely család lesz az, amely azt mondja, hogy nyugodtan vállalhatok gyereket, mert a kormányok majd megteremtik ennek a hátterét, a biztonságos hátterét a család működésének? Egyébként a holnapi négypárti megállapodásnak vagy javaslatnak az lesz az alapvetése, hogy végre legyen kiszámítható a családtámogatások rendszere, hogy a családok helyzete javuljon és kiszámítható legyen. A mélyszegénységben élőket a mostani tervezett változtatás nagyon súlyosan érintheti, és a középosztály alsó rétegét nagyon veszélyes helyzetbe tudja sodorni a családtámogatási rendszerek most tervezett megváltoztatása.

Ha komolyan gondolja a kormány, hogy így a ciklus vége felé belevág a nagy átalakítások rendszerébe, akkor ennek a tanújelét kellene adni, és akkor nem csak egy-egy elemet kellene megváltoztatni, vagy kísérletet tenni rá, hogy változtassuk meg az adórendszert, és könnyítsünk az adóterheken, mert nem fog menni. Ez nem egy átfogó reform, ez inkább toldozás-foldozás és barkácsolás, amit időnként vagy időközben változtatni kell.

Ugyanúgy, ahogy - dicséretes módon - változtatásra készül most a kormány a benzinár emelkedése kapcsán, de most sem a legjobb megoldást választja. Most sem a legjobb megoldást választja, hiszen azt a megoldást is lehetne választani, amelyet a Magyar Demokrata Fórum javasolt: vegyük ki az áfaadóalapból a jövedéki adót, és mindjárt, az adókulcs csökkentése nélkül - ami miatt az Európai Unió nem biztos, hogy örülni fog ennek a döntésnek, hiszen átmenetileg négy adókulcs fog szerepelni az Európai Unió által ajánlott vagy az elfogadott hárommal szemben - talán közelebb jutnánk a jobb megoldásokhoz.

Összegzésül azt mondom a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy a cél, az adócsökkentés üdvözlendő, dicséretes és támogatandó, de a megoldás, amellyel a kormány előáll, életveszélyes lehet; ugyanolyan szituációt és helyzetet teremthet, amelyet 2002-ben már megéltünk, és amelynek a romjait azóta sem sikerült nyomok nélkül és maradéktalanul eltakarítani. Ha a kormány egy olyan költségvetési tervezettel áll elő, amely passzol, illik az adótörvényekhez - de sajnos ezt egyelőre nem tudjuk, csak reménykedhetünk benne -, akkor talán lehet egy olyan hosszabb távú megoldás, amely az ország helyzetét stabilizálhatja, jobbá teheti, és a versenyképességet, a magyar gazdaság versenyképességét valóban elősegítheti, mert a jövőnknek ez a kulcsa és a záloga.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu