SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rendkívüli tétű és jelentőségű törvényjavaslat van előttünk, amely csak látszatra szűk szakmai kört érintő, száraz, szakmai törvényjavaslat, jelentősége azonban messze túlnyúlik mindezen a látszaton, és ha egyedül azt a számot mondom, hogy ma Magyarország energiafelhasználásának több mint 45 százalékát, 45,1 százalékát földgázból elégítjük ki, akkor talán mindjárt értelmezhető az előttünk lévő törvényjavaslat tétje.

Magyarország földgázfelhasználása tíz évvel ezelőtt, 1995-ben 10,2 milliárd köbméter volt, ma - pontosabban 2004-ben, az elmúlt évben, kilenc évvel később - 14,4 milliárd köbméter lett, miközben a saját hazai kitermelésünk évi 5 milliárdról 3 milliárd alá csökkent. Tehát a nem is oly túl rég, tíz évvel ezelőtt 50 százalékos hazai forrás mára immár 20 százalék alá csökkent.

Jelentősége van tehát annak, hogy gondoskodjunk ezen energiaforrásunk biztonságáról. Egyébként nemcsak magyarországi jelenség - mondhatni, az Európai Unió egészére jellemző -, hogy miközben egyre nagyobb mennyiségű földgázt használnak föl az EU országai, ezzel párhuzamosan egyre kisebb a hazai kitermelés mennyisége, beleszámítva még az egykor oly gazdag északi-tengeri földgázmezőket is, hiszen azok is kimerülőben, leépülőben vannak.

Európa földgázfelhasználása szintén tíz évvel ezelőtt 928 milliárd köbméter volt, 2004-ben már 1084, és a tendencia ugyanaz, a hazai kitermelés Európa többi országában is rohamosan és riasztó méretekben csökken. Európa importráutaltsága és ezen belül Magyarország importráutaltsága különösen és évről évre növekszik, és jól látható, hogy rövidesen elérkezünk abba az időszakba, amikor Magyarország száz százalékig importbehozatalra szorul földgázból, abból az energiaforrásból, amin tulajdonképpen az egész gazdasága alapszik, amin az egész gazdasága nyugszik.

Nem ijesztgetésül kívánom ezeket az egyébként önmagukban eléggé ijesztő tényeket felemlíteni, hisz ezek nagy része közismert, hanem annak fontosságát kívánom kidomborítani, hogy amikor itt ezen termék - a földgáz - biztonsági készletezéséről alkotunk törvényt, akkor mi a tétje a dolognak. Ráadásul, ha mindezekhez azt is hozzávesszük, hogy ezen fejlemények közepette a földgázfölhasználás szezonalitása is hihetetlen mértékben nőtt - ezen azt értjük, hogy a lakossági és a kommunális fogyasztás, ami főként télen, a fűtési időszakban jelentkezik -, egyre nagyobb részt hasít ki a földgázfelhasználásból; ma már az elfogyasztott 14,5 milliárd köbméter fele, közel 7,5 milliárd kommunális lakossági felhasználás, tehát növekszik a szezonalitás, ami abban jelenik meg, hogy egyes téli napokon az elfogyasztott földgáz közel tízszerese a nyári napokénak, akkor látható, hogy itt egy második tényező lép be, ami különösen élessé teszi a helyzetet, és nehézzé teszi a magyar ellátást, ami kifejezetten aláhúzza a biztonsági készletezés szükségességét.

Ha még ehhez hozzávesszük azt a harmadik tényezőt is, hogy ez a fajta földgázkultúra, ami kifejlődött az elmúlt évtizedek során Magyarországon, tulajdonképpen igazán egy, de elvileg és elvi teljességében is összesen két csővezetéken lóg, két csővezeték biztosítja mindezt Magyarországnak, akkor már a harmadik rizikótényező jelenik meg, ami egymásra szuperponálódva húzza alá annak fontosságát, hogy ha Magyarország eddig még nem gondoskodott, nem alkotott törvényt arról, hogy ezen legfontosabb energiaforrása biztonságáról gondoskodjon, akkor annak itt a legfőbb ideje.

(21.20)

A rendszer akár egyetlen elemének a meghibásodása, akár a hazai földgázkitermelés, akár a meglévő tározókban tárolt földgáz kitárolásának műszaki hibája, akár a határt keresztező csővezetékek üzemének meghibásodása, szóval a logisztikai rendszer bármely, egyetlen elemének a meghibásodása borzasztó nehéz helyzetet teremthetne Magyarországon. Lehet mondani, hogy a meglévő rendszer folyamatosan csúcsra járatott állapotban van a téli hónapokban. Az elmúlt évek során bizony már többször kellett tapasztalnunk, hogy bizonyos időszakokra, a téli időszak pár hetében úgynevezett alternatív fogyasztókat ki kellett kapcsolnunk a földgázellátásból, mert a kapacitás túlterheltté vált. Tehát akárhová nézünk is, az egész rendszer működése sír és kiált a biztonság megteremtéséért. Ez az előttünk lévő törvényjavaslat erről igyekszik gondoskodni.

A biztonság megteremtésének persze elvileg több lehetősége lenne. Lehetősége lenne annak, például úgy teremthetnénk magunknak biztonságot, de ez inkább csak az elvi teljessége a lehetőségek felsorolásának, hogy itthoni kutatásokkal újabb gazdag földgázmezőket fedeznénk föl és állítanánk a rendszerbe. Ez sajnos a legvalószínűtlenebb variáció. Aztán lehetősége lenne annak, hogy újabb csővezetékeket, az úgynevezett harmadik bekötést vagy a Nabucco-csővezetéket - ami a Kaszpi-tengertől Törökországon keresztül hozná el Bulgária, Románia, Magyarország, Ausztria irányába a földgázt Azerbajdzsánból - kiépítenénk. Ez nagyon fontos, de egyelőre finanszírozási nehézségek miatt inkább még csak a rajzasztalon és a tervek között szerepel. Azután lehetőség a biztonság megteremtésére, amit az előttünk lévő törvényjavaslat proponál, hogy az eddigi kapacitásokhoz képest plusztározók megteremtésével teremtsük meg a biztonságunkat, tehát hogy olyan tárolókat építsünk, amivel a földgáz téli csúcsidőszakában a nyáron felpumpált vagy nyáron megtöltött készletekkel biztonságot tudunk magunknak szolgáltatni. Bár tulajdonképpen ez nem olcsó megoldás, hiszen jól tudjuk, az élet minden területén a biztonságnak ára van, itt is, de még viszonylag a lehető legolcsóbb a rendelkezésre álló lehetőségek közül.

Azután a tározóépítésnek is kétfajta módszere lehet. Lehetne ezt rábízni a kereskedelmi társaságokra, hogy építsenek, vagyis a magántulajdonban lévő szolgáltatókra. Ez egy jó lehetőség egyébként, a legutóbb elkészült gáztörvény erre ad annyi profitmarzsot a szolgáltatóknak, hogy éppen üzleti alapon ezeket a tározókat létrehozhatnák. A törvényjavaslat nem ezt a módszert javasolja, hanem a meglévő Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség mintájára, pontosabban annak tevékenysége kiegészítésével ez a szervezet, amely egyúttal a magyar szénhidrogén-készletező szövetség nevet venné föl, most már nemcsak a kőolajat, kőolajterméket, hanem a földgázt is tározná az eddigi tízéves tapasztalatai, és mondhatni, jól begyakorolt tevékenysége okán és alapján. Ezt javasolja az előttünk lévő törvényjavaslat, és azt gondolom, közös érdekünk, hogy ezt támogassuk.

Fölmerül persze egy-két apróbb kérdés, fölmerül mint első, talán legfontosabb kérdés, hogy milyen anyagi kihatása lesz ennek a megoldásnak a földgáz fogyasztói árát illetően. A jelenlegi számítások szerint mintegy 1 forint, 1 forint 20 fillérrel növeli meg a földgáz fogyasztói árát köbméterenként ez a biztonsági rendszer onnantól kezdve, hogy működésbe lép. A működésbe lépés felfuttatása, tehát a törvényjavaslat által javasolt plusz 1,2 milliárd tározói kapacitás kiépítése hat év alatt történne meg, pontosabban talán öt év alatt, tehát 2007-től 2012-ig, először 300 millió köbméteres kapacitással indulna, és ez 2012-ig érné el az 1,2 milliárd köbmétert. Kérdés azonban, hogy 2007-ben ez az induló 300 millió köbméteres kapacitás honnan fog rendelkezésre állni, hiszen jelenleg annyira kiterhelt minden meglévő tározói kapacitásunk, hogy nem tűnik szabad köbméter-kapacitásnak sehol az országon belül tározó.

Azután kérdést vet föl az is, hogy a törvényjavaslat szerint a készletezés számításának alapja a háztartási és kommunális fogyasztók fogyasztása, miközben tudnivaló, hogy ha Isten ne adja, vészhelyzet áll elő, nagyon nehéz bekorlátozni, hogy a sok kis ipari fogyasztó, tehát nem kommunális és nem háztartási fogyasztó erről a rendszerről lekapcsolódjon, de egyébként mivel minden köbméter után fizetni kell a szövetségnek a díjat, nem is tűnik igazán méltányosnak ez a megoldás, vagy legalábbis keresztfinanszírozás lehetőségét rejti magában. Gyakorlatilag mindenki, aki az országban földgázforgalmazással, -kereskedelemmel foglalkozik, a szövetség tagja kell hogy legyen, és tagdíjat kell hogy fizessen a szövetségnek, a szövetség ebből a tagdíjból építi ki, képezi ezt a plusz tározói kapacitást. Nem tűnik szerencsés megoldásnak, hogy ezt a tagdíjat a törvényjavaslat szerint nem a Magyar Energia Hivatal határozza meg, hanem maga a szövetség. Ez nem igazán tűnik jó megoldásnak.

Azt gondolom, hogy ezen pár apró észrevételtől eltekintve a törvényjavaslat maga támogatható, támogatandó, egyszerűen azért, mert mindannyiunk közös elemi szükséglete, hogy súlyos havária Magyarországon be ne következhessen, mert ha a földgáz területén havária következik, akkor annak kihatása egyszerűen kontrollálhatatlannak tűnik jelen pillanatban, hiszen a gazdaság, az élet, a civil élet minden szektorára kihatna egy súlyosabb gázhavária. Tehát a biztonságunkat meg kell teremteni, még akkor is, ha az némi pénzbe fog kerülni, ezért az SZDSZ nevében kérem a törvényjavaslat támogatását. Mi a magunk részéről ezt fogjuk tenni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu