TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Sági úrnak azt tudom mondani, amit már számtalanszor elmondtunk - és így volt ez egyébként a felsőoktatási törvényhez benyújtott módosító javaslataikkal is -, minden, a törvényen javító módosító indítványukat korábban is elfogadtuk, és ha ehhez a törvényhez adnak be ilyet, azt is el fogjuk fogadni. (Sági József közbeszól.)

Természetesen nem feladatom az oktatási kormányzat megvédése, csak az igazságérzetem megköveteli, hogy elmondjam Pettkó úrnak és Sági úrnak, és a többieknek, akik itt vannak (Derültség.), hogy a többciklusú képzésben nem ez az első lépés, amit a kormányzat tett, és ha ilyen mélyen foglalkoznak a felsőoktatás kérdésével, akkor nyilván tisztában vannak azzal is, hogy az idén 102 ezer fiatal kezdte meg a tanulmányait a felsőoktatásban, és a fiatalok 38 százaléka már a bolognai folyamat szerint kezdte meg a tanulmányait. Tehát nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi.

A kísérleti bevezetése megtörtént a többciklusú képzésnek, és tulajdonképpen azért vagyunk ma itt, és azért fontos ennek a törvénynek a megszavazása és hatályba léptetése, hogy ez a folyamat lezáruljon. Néhány terület van még, ahol ez az átállás nem történt meg, de már ők is kidolgozták ezt a rendszert, és jó volna ezt megnyugtató módon úgy szabályozni rövid időn belül a törvénnyel, hogy a felsőoktatási tájékoztatóban, amely alapján majd jelentkeznek a ma negyedikes fiatalok, valamennyien világosan és tisztán lássák, hogy hova jelentkeznek, milyen képzésre, és valóban nem fordulhat elő olyan dolog, amit Sági úr előrevetített, és amelyet Jánosi képviselő úr már tisztába is tett az imént, hogy olyan szakok kerülnek be a tájékoztatóba decemberben, amelyek még nincsenek akkreditálva.

Visszatérve a felsőoktatás ügyére, azt gondolom, hogy nem kell elismételnem mindazt, amit ma már képviselőtársaim elmondtak a felsőoktatás jelentőségéről. Én azokkal értek egyet, akik elsősorban a felsőoktatás alapfeladatából indulnak ki. A felsőoktatás alapfeladata, hogy az ifjúságunkat megfelelő magas színvonalon készítsék fel arra a feladatra, amely az egyetem, főiskola elvégzésével rájuk a társadalomban hárul. Elismerve mindazt az értéket, amelyet a magyar felsőoktatás képviselt és ma is képvisel, azt is világosan kell látni, hogy a XXI. században korszerű felsőoktatásra van szükség, tehát az értékmegőrzés mellett meg kell tennünk azokat a lépéseket is, amelyek a korszerűsítés irányába viszik a rendszert, és amelyek alapján majd olyan képzettséget tudnak szerezni a fiataljaink a felsőoktatásban, ami a hagyományos jó minőség mellett arra is lehetőséget és esélyt ad a számukra, hogy bekapcsolódjanak a valóságos társadalmi-gazdasági életbe, és el tudnak helyezkedni.

Azt gondolom, hogy a felsőoktatási reformunk célja, amellett, hogy természetesen illeszkedjék az európai felsőoktatási rendszerhez, mégiscsak az, hogy a felsőoktatásból kikerülő fiatalok el tudjanak helyezkedni, elsősorban a magyar gazdaságban, a magyar társadalmi életben, és el tudják látni mindazokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak.

Azért sürgős tehát a felsőoktatási törvény beterjesztett módosítása, mert még egy év késés egy egész korosztálynak teszi lehetetlenné azt, hogy az életpályájára a meglévő adottságoknak megfelelően jobban felkészüljön.

(19.20)

Tehát itt mindenféle olyan akadékoskodás, amely jogtechnikai és egyéb kérdések mögé bújva azt akarja elérni, hogy a bizonytalanság fennmaradjon, az a fiataloknak árt. Egymást persze kritizálhatjuk, erről is szól a demokrácia, de ugyanakkor arról a felelősségről is szól, amiért igazából itt vagyunk, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk most ezzel a törvénnyel, éppen a magyar ifjúság számára, hogy tanulni tudjon, és biztonságosan tudja végezni a feladatait.

A tavasszal elfogadott felsőoktatási törvény két területet ölel át: részben a képzés szerkezetét, amelyről a most beterjesztett törvényjavaslat is szól; a másik része a tavasszal megszavazott törvénynek, hogy megfelelő feltételrendszert is kell ehhez a képzéshez biztosítani. A mi meglátásunk szerint az a szervezeti-működési struktúra, amelyet a megszavazott törvényben kidolgoztunk, jobban megfelel ennek a képzési rendszernek, mint a hagyományos egyetemi szervezési-irányítási struktúra.

Természetesen olyan nagy átalakításról van szó, amely a köztársasági elnök úr szerint igényli az alkotmányossági vizsgálatot. Az elnök úr néhány kérdésben fordult az Alkotmánybírósághoz, és azok a kérdések - ahogyan itt már elhangzott - nem érintik a többciklusú képzési struktúrát. Tehát mindenféle alkotmányos aggály nélkül megszavazhatjuk ezt a képzési rendszert, és a felsőoktatási törvénymódosítás elsődleges célja megvalósulhat, nevezetesen a fiatalok képzése gyorsabban áll rá olyan pályára, amelyben egyébként az elmúlt években a politikai élet szereplői között is szakmai konszenzus alakult ki.

Sok mindent el lehet erről a felsőoktatási törvényalkotásról mondani, de azt nem, hogy elkapkodott, előkészítetlen. Rendkívül sok vita, egyeztetés folyt erről, és megnyugtató volt, hogy azt a törvényt, amelyet tavasszal megszavaztunk, a felsőoktatás valamennyi komoly szereplője támogatta, és azt gondolom, nekik is tartozunk annyival, hogy ha már támogatták ezt a szerkezeti átalakítást, akkor minél előbb kezdhessék is meg aszerint a munkájukat.

Mindezek alapján azt javasolom tehát képviselőtársaimnak, fontolják meg az álláspontjukat, presztízsokok miatt ne mondjanak nemet erre a törvényre. Ha javítanivalót találnak rajta, ez természetesen előfordulhat, tegyék meg a javaslataikat.

Zárásként csak annyit szeretnék még elmondani Pettkó úrnak, hogy elég régóta vagyok Szabó Zoltán úrral együtt országgyűlési képviselő, de ez az első eset volt, hogy valaki kifejezetten követelte, hogy szólaljon már meg, úgyhogy ez nagy élmény volt számomra ma este. (Derültség.)

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu