TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Július végén választókörzetemben, Dombóváron egy 42 lakásos társasház falai repedezni kezdtek, majd augusztus 5-én éjjel a lakások nagy része balesetveszélyessé vált. Az önkormányzat védelmi bizottsága úgy döntött, hogy az épület három lépcsőházából kettőt, 28 lakást azonnal ki kell üríteni. Az ott élő lakóknak felkínáltak szükséglakást, de ezzel a lehetőséggel csak három család élt, a többség más megoldást választott. A kiköltöztetett lakók egyre türelmetlenebbek, részint a szükségmegoldás kényelmetlensége miatt, nagyobbrészt azonban azért, mert naponta azt élik meg, hogy házuk, vagyonuk tönkremeneteléért senki sem vállalja a felelősséget, ennek hiányában pedig nincs pénz az épület süllyedésének megállítására, a lakások majdani felújítására.

A ház süllyedésének fő oka egy, a hetvenes években nemzetbiztonsági céllal lefektetett kábel, amelyet az 1980-ban alapozott, alagútzsalus technológiával épült ház alatt hagytak úgy, hogy az műanyag csővel védetten ugyan, de teljesen átszelte a majd három méter mély fundamentumot.

(23.40)

A K-vonal a rendszerváltás után szükségtelenné vált, de a 42 lakásos házat a föld alatt átszelő kábel benn maradt a társasház alatt.

Ez év nyarán eltört a városi vízmű egyik nyomóvezetéke, a kiáramló víz egy része befolyt a kábelt védő csőbe, kimosta a ház alatti talajt, ami szükségképpen elvezetett a ház süllyedéséhez.

A felkért szakértők szerint nagyon nehéz megállapítani, hogy kinek mekkora felelőssége van a balesetveszélyessé vált társasházban. Feltételezhető a posta felelőssége, mivel nem engedélyezte a kábel áthelyezését, később sem a posta, sem a Matáv nem gondoskodott arról, hogy a már nem használt kábel védőcsövét feltöltsék vízzáró agyaggal. A ház beruházója, a lakások értékesítője, az OTP sem volt eléggé előrelátó, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a kábel átmenjen a ház alatt. Felelősség terhelheti az épület engedélyezőjét, a jogutód önkormányzatot is, és természetesen a felelősségét eddig egyedül átérző vízművet a csőtörésért, a hiba késedelmes elhárításáért.

Az, hogy a lakásszövetkezet vagyonát biztosító cég milyen kártérítésre kötelezhető, egyelőre megállapíthatatlan. A szakértők szerint évekig tartó per várható, csaknem bizonyos, hogy a végső szót a Legfelsőbb Bíróság mondja ki.

A ház becsült helyreállítási költsége százmillió feletti. De ki fog fizetni? - kérdezik a lakók jogosan és egyre ingerültebben. Ebben a házban átlagos jövedelmű családok vannak, akik munkával, spórolással, hitelek vállalásával hozták létre otthonukat, sokuknak egyetlen vagyonukat. Többségük ma még nem tudja, hol húzza ki a valamikori felújítás végéig. Az őket befogadó családoknál, szükséglakásban, albérletben - a bizonytalanságban - nem élhetnek évekig.

Dombóvár város önkormányzata eddig sem zárkózott el a segítségadástól, a bajban lévők megsegítésére szánt adományok fogadására banki alszámlát nyitott, de a helyreállítás teljes költségét nem tudja vállalni. A lakók a kormány vis maior keretében sem bízhatnak. A lakásszövetkezetnek is végesek a lehetőségei.

Megoldást jelenthetne egy, a lakásbiztosításban érdekelt cégek által létrehozott olyan pénzalap, amelyből hasonló esetben rövid időn belül addig hiteleznének a kárt megszüntetőknek, a lakások tulajdonosainak, amíg a felelősség megállapítása nem történik meg. Lehet, hogy ez kisebb összegű, mint a lakóknak az esetleges évekig elhúzódó felújítás miatti súlyos, nem vagyoni kártérítési igénye. Nem is szólva arról, hogy hasonló esetekben a lakók megmenekülhetnének attól a bizonytalanságtól, amit a dombóváriak immár július vége óta átélnek. A megsüllyedt társasház 28 lakástulajdonosa, 59 ember, óvodás gyerekek, iskolások, felnőttek, betegek, idősek nem lehetnek az évekig elhúzódó pereskedések áldozatai akkor, amikor a felelősség nem őket terheli!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu