DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csütörtökön az Európai Parlament kimondta, hogy Szerbia uniós csatlakozása múlhat azon, tiszteletben tartja-e az emberi jogokat a Vajdaságban, és hogy az Európai Bizottságnak, de a tagállamok tanácsának is nagyobb figyelmet kell fordítania a délvidéki zaklatásokra. Ugyanaznap a külügyi bizottság úgy döntött, hogy határozati javaslatot hozunk ide a Ház elé a vajdasági magyarok védelmében.

Ez eddig két szép határozat, de közben Doris Pack asszony, a tényfeltáró bizottság elnöke, egyéb baj nyilván nem lévén, a vajdasági magyarok szerb nyelvtudását firtatja, Carla del Ponte főügyész pedig - idézem a sajtót - Belgrádban váratlanul és indokolatlanul elégedettnek mutatkozott Szerbia együttműködési készségével, noha érdemben semmi sem történt. Semmi - ez azonban csak a háborús főbűnösök kiadására nézve igaz, mert a szervezett aktivitás a magyarok ellen egyre fokozódik. “Előre, magyarok, rajta, rajta, vár benneteket a sírgödör aljaö - az egyik sajtófotón ez az újvidéki falfirka olvasható, miközben a szerb illetékesek még a temetőrongálásoknak és a súlyos testi sértéseknek évek alatt ezerre menő ügyei, a kézigránát-robbantás és a jogi eszközök sajátos felhasználásának szinte apartheid esetei után is folyton azt bizonygatják, hogy etnikai oka egyiknek sem volt.

Akkor hát mi áll a vajdasági magyarüldözések hátterében? Milyen erőknek érdeke a vajdaságiak és a betelepültek közötti etnikai feszültségek kiszámított fönntartása? Milyen erőknek érdeke, hogy közvetett etnikai tisztogatással próbálják meg rákényszeríteni a magyarok szülőföldjük elhagyására vagy a beolvadásra? Milyen erőknek érdeke kockáztatni Szerbiában saját hazájuk uniós tagságát? Melyik az az erő, amit Szerbia-Montenegró igazságszolgáltatása, kormánya és rendőrsége nem tud vagy nem akar megfékezni? Miért kényszerül egy uniós szomszéd ország arra, hogy kisebbségi elnyomásban élő honfitársai nyugalma érdekében nemzetközi segítséget kérjen, mint Magyarország, amikor 2004 nyarán végre az Európai Unióhoz, az Európa Tanácshoz és az Egyesült Államok kormányához fordult?

Emlékezhetünk: a kilencvenes évek háborúiért felelős Milosevics-rezsim bukása után átmenetileg a Vajdaságban is enyhültek az etnikai feszültségek. 2000-ben a tartományi autonómia került a helyi politika központjába, 2004-ben azonban - párhuzamosan a nacionalisták egész Szerbiára kiterjedő térnyerésével - a Vajdaságban is a magyargyűlölő, féktelen nacionalista radikalizmus vált uralkodóvá.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközileg oly elegánsan hangzó zéró toleranciát ma azokkal szemben kell alkalmazni, akik államhatalmi segédlettel vagy anélkül üldözik a másik állampolgárt. A zéró toleranciát azonban nem úgy kell bevetni, hogy minél több magyart versz meg, annál több pénzt kapsz Brüsszelből mindenféle toleranciaakciókra, mert minél kisebb a tolerancia, annál többe kerül a fokozása. Nem, ez csupán néhány felhőtlenül naiv vagy mélyen cinikus EU-bürokrata rózsaszínű álma. Az igazi toleranciához a jó szándék mellett erő kell, ami mögött közös érdek áll. A kisebbségek zaklatása nemcsak az emberi jogok mindennapos lábbal tiprása, hanem súlyos biztonságpolitikai veszélyforrása is Európának. Ugyan mi az érdek, ha nem ennek a fölismerése végre valahára?

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a magyar értelmiség legjobbjai annak idején szót emeltek az erdélyi magyarok érdekében, az akkori politika azzal próbálta meg csendesíteni őket, hogy túszokkal teli repülőre nem lövünk. Azok az idők elmúltak, ma már se Ceauşescu, se Husák, se Milosevics, mégis ma a Vajdaságban etnikai túszszedés folyik. A túszokért pénzt nem kérnek, inkább a közülük kiszemelt áldozatokkal próbálnak meg nyomást gyakorolni azok tömegére, akiket még nem ért bántalmazás. A zéró toleranciának ezzel az embertelen és keresztényietlen, értelmetlen és kegyetlen felfogással kell leszámolnia; nem eurokrata politikai turizmusok keretében, nem fölemelt mutatóujjal, néha elkomorodó tekintettel, hanem a tétova lassúság helyett szankciókkal.

Az Unió a Vajdaságban történteket nem nézheti tovább. Határozott föllépés kell ahhoz, hogy végre rend legyen, ahhoz, hogy ígéreteit Szerbia beváltsa, ahhoz, hogy autonómia legyen, és hogy egyszer végre elkezdődhessen a kiengesztelődés. Ehhez pedig a magyar kormánynak is lépnie kell.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu