LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt reméltem a miniszterelnöki beszédben elhangzottak nyomán, hogy ezúttal nagyobb lesz az egyetértés ellenzék és kormánypártok között, hiszen úgy tűnt, hogy a nyugdíjkorrekcióban, a Start-programban, Románia uniós csatlakozásában egyet lehet érteni.

Némiképpen rezignáltam vettem tudomásul, hogy most sem ez történt, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció hozzászólásában ugyanaz a lemez tétetett fel az egyetértés helyett: a siratóének lemeze arról, hogy mindennel csak baj van. Erre szokták mondani, közvetlenebb hangvételű társaságban ilyen beszédek hallatán, hogy úgy látszik, vannak, akik gyerekkorukban a védőoltásokat gramofontűvel kapták, ezért ismételgetnek mindent. (Derültség. - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

De azt hiszem, hogy ennek ellenére van, amiben egyetértünk, hiszen egyformán mondjuk a parlamenti patkó minden oldalán, sokat és joggal, hogy szükség van nemzeti együttműködésre, összefogásra, társadalmi szolidaritásra, de nem várható el sem erős nemzeti kohézió, sem valódi szolidaritás, ha az egyik társadalmi csoport a másikhoz képest kisemmizettnek, igazságtalan hátrányban lévőnek érezheti magát, ha ezek az igazságtalan különbségek szembefordíthatják őket egymással.

Ezért még most is hiszem, hogy az igazi politikus ellenfele nem a másik politikus, hanem a világban fellelhető igazságtalanság, és az igazságtalan rendszereket konzerválni akaró butaság. Ha erről beszélhetnénk, nem volna annyi vitánk. Mert így bizony úgy érzem, hogy nem annyira a tisztelt ellenzék, hanem a tévénézők kedvéért rakom csak helyre - ennek ellenére nyilván újra fogom majd hallani a parlamentben -, hogy az a 8 milliárd bútorbeszerzési keret nem a miniszterek bársonyszékére volt jó, hanem az egész ország számára iskolapadokra és várótermi székekre nyújtott beszerzési keret volt. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Moraj a Fidesz padsoraiból. - Hangok ugyanonnan: Jaj!)

(14.00)

Ha a Fidesz módosító indítványt kíván benyújtani, hogy szedjük vissza a falusi iskolák iskolapadjait (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), majd meg fogjuk ezt vizsgálni. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Ildikó, bezártak az iskolák, mit tetszik beszélni? - Az elnök csenget.) Ugyancsak módosító indítványokat kérek akkor is, ha a Fidesz úgy érzi, fontosabb Járai Zsigmond és a kormány presztízse az euró eredetileg 2008-ra tervezett időpontjával, ha még az ezen való változtatást sem helyesli, nemhogy a közös gondolkodást 2010-ről, akkor nyújtson be módosító indítványokat a költségvetésről, hogy hogyan lehetne a kiadásokat már most 3 százalék alá csökkenteni. Megjegyzem, 3 százalék alá az Unió 25 országából 12-nek nem sikerült menni. De ha van ilyen módosító indítvány, meg fogjuk vizsgálni.

Essen szó azonban mégis arról, amiben egyetértünk, az igazságtalanságok felszámolásáról! 2002-ben a kormány nem véletlenül azzal kezdte, hogy akkor egyszeri beavatkozással próbált néhány kiáltóan igazságtalan különbségen enyhíteni. Most tovább kell mennünk. Most meg kell próbálnunk elvágni az igazságtalanságok újratermelődésének lehetőségét és beleavatkozni a rendszerekbe is. Ez köti össze és ez is különbözteti meg egyben 2002-t és 2005-öt, hiszen 2002-ben megemeltük az azelőtt befagyasztott családi pótlékot, és ez jó dolog volt, de ez nem változtathatott a családtámogatás belső igazságtalanságain. 2005-ben ehhez nyúlunk hozzá. 2002-ben adómentessé tettük a minimálbért, és ez jó dolog volt. Most tovább kell lépni, a minimálbér belső igazságtalanságait fölszámolva bevezetni a végzettség, az iskolázottság szerint differenciált bérminimumot. 2002-ben döntés született a 13. havi nyugdíjról és egyéb, a nyugdíjasok javát szolgáló intézkedésekről. Ez fontos dolog volt, jó helyre ment, de nem tudott önmagában változtatni a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságain. Most ezen kell változtatni.

Lehet persze vitatkozni a 2002-es intézkedések árán, költségeinek arányán, de irányán semmiképpen sem, hiszen ezek az intézkedések akkor is a családosokat, a kiskeresetűeket, a nyugdíjasokat szolgálták. Most is feléjük fordulunk, most is róluk van szó, de most már kevesek az egyszeri intézkedések. Ezért lépünk most a nyugdíjrendszer igazságtalanságaival szemben, mert fontos az évenkénti törvényes nyugdíjemelés betartása - mi be is tartjuk. De ez nem képes föltölteni a nyugdíjrendszer hullámvölgyeit, nem képes orvosolni azoknak a hátrányát, akik ugyanannyi szolgálati idővel, ugyanannyi bérszínvonallal kevesebb nyugdíjat kapnak társaiknál.

De nem akarunk abba a hibába beleesni, amibe szerintünk 2002-ben a Fidesz-kormány beleesett; frakcióvezető úr hivatkozott rá, de pozitív példaként. Nem pozitív példa a nyugdíjasok egyes csoportjait egymás ellen fordítani. Nem pozitív példa a kisebb szolgálati idővel rendelkezőket a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők ellen fordítani. Mi nem ezt tesszük. Nem jó dolog, ha szembefordítjuk a különböző csoportokat. Ezért mi megtartjuk a nyugdíjemelés törvényes mértékét, nem egyik nyugdíjastól veszünk el a másik kedvéért, hanem segítünk négy, hátrányban lévő csoporton.

Nagy hátrányban vannak először is az 1988 előtt nyugdíjba mentek. Náluk a lemaradás azonos föltételek esetén is havi 2300 forint átlagosan. Ők már hetvenesek, nyolcvanasok, és a legfájdalmasabb mindig a legidősebb sérelme. De a második hátrányban lévő csoportnak az elmaradása még nagyobb: a ’91-96, különösen a ’92-95 között nyugdíjba mentek lemaradása átlagosan 3700 forint. Rajtuk is kell segíteni. Figyeljen a dátumokra, frakcióvezető úr! ’97 előtti korcsoportokról van szó. A Horn-kormány nyugdíjreformja éppen hogy megoldotta az azután következőket sújtó igazságtalanságot, de kétségkívül nem orvosolta, ahogy önök sem orvosolták az előző korcsoportok igazságtalanságait. Hátrányban vannak egyébként - mint tudjuk - a rokkantnyugdíjasok is, és végül hátrányban van az a 180 ezer özvegy, többségükben nagyon idős asszony, akik más társadalmi és családi helyzetben nem tudtak saját jogon nyugdíjat szerezni. Nem véletlen, hogy velük szeretnénk a helyreigazítást elkezdeni. Mi örülünk annak, hogy a Fidesz elnöke támogathatónak tartotta ezt a tervet. Reméljük, hogy hamarosan meggyőzi erről a többi fideszes politikust is, akik első indulatukban inkább ellenezték a javaslatot, valószínűleg azért, mert nem ők találták ki.

Megértjük, hogy ha egy párton belül belső viták vannak, akkor hangosabban szól az egyik-másik partner hangja. Olyan ez, mint az egyszeri autószerelő eljárása, aki nem tudván megjavítani a kocsi fékrendszerét, egy cédulát hagyott a vezetőnek az ülésen: a fékkel nem tudtam mit kezdeni, de cserébe fölhangosítottam a dudát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nos, azt kérem pártelnök úrtól személyesen is és a Fidesz-frakciótól is, hogy fékezze meg a belső vitákat, ne az értelmetlen hang legyen hangos, hanem a közös gondolkodás és a remélhetőleg megszülető támogató egyetértés hangja a nyugdíjterveket illetően is. Ezt várjuk, ezt reméljük.

Köszönjük figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu