KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A tavalyi évben az önkéntes haderőre történő átállás, az alkotmány módosítása, a honvédelmi és a honvédségi törvény elfogadása szükségessé teszi a jogállási törvény mostani vitáját, módosítását. Az előterjesztés azonban nemcsak az előbb említett szükségszerű jogszabály-módosításokat tartalmazza, hanem tartalmaz olyan módosításokat is, amelyek e változtatásoktól függetlenek. Ezek a változtatások részben indokoltak, részben indokolatlanok. Hozzászólásomban ezekre térek ki vázlatosan.

Természetesen támogatjuk a szükséges módosításokat és azokat is, amelyek egy-egy törvényhely megfogalmazásának a félreérthetőségét megszüntetve pontosabbá teszik a fogalmakat, vagy a fogalom értelmezését kiszélesítik. Többek között ezért támogatjuk azt, hogy a speciális beosztást ellátó tisztek - például orvosok, mérnökök, bírók - előreléphessenek ezredessé vagy akár tábornokká is. Ezzel a módosítással a törvényhozás e magasan képzett szakemberek igényét elégítheti ki.

Támogatjuk a személyügyi nyilvántartások vezetésével, a nyugdíjasok kedvezőbb ellátásának biztosításával kapcsolatos változtatásokat is. Indokoltnak tartjuk a honvédelmi törvény néhány paragrafusának pontosítását is. A hadkötelezett jelöltek nyilvántartása vezetésének szabályait ki kell egészíteni, hogy gördülékenyen történjen a hadkiegészítés a senki által nem kívánt minősített helyzetekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor nem támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek ellentmondanak a rendszerváltó évek parlamenti pártjai elképzeléseinek. A kilencvenes években a pártok a katonákat úgy definiálták, hogy ők egyenruhás állampolgárok. Az “egyenruhásö jelző fejezte ki az állampolgári jogok szűkítését és a katonai eskünek azt a mondatát, hogy életük árán is bátran megvédik a Magyar Köztársaság függetlenségét és az állampolgárok jogait. Az ennek a gondolatnak megfelelő első szolgálati jogállási törvényhez képest úgy tapasztaljuk, hogy több kedvezőtlen változás történt, és az előterjesztés alapján történni fog. Ez a folyamat nem most, már korábban megkezdődött. Talán akkorra datálódik, amikor az egy évet meg nem haladó külföldi katonai szolgálat ellátásához nem kellett már a katona beleegyezése.

Értem én a hadsereg érdekét, hogy ne egyének, hanem alegységek vállaljanak külföldi szolgálatot, mégis azt mondom, lehetetlen az, hogy mindenáron és erővel, az illető akarata ellenére vagy időközben beállt vis maiorra való tekintet nélkül lehessen valakit kiküldeni. Mindenki tapasztalta már, hogy azoknak a személyeknek a munkája, akik lélekben máshol vannak, erősen kifogásolható, csak a létszámot növelik. Fokozottan vonatkozik ez a probléma a nehéz körülmények közötti külföldi katonai szolgálatokra, amikor egyesek nem kellő fegyelemmel végzett munkája az egész alegység morálját rombolhatja. Ha pedig olyan személyek is köthetnek szerződéses jogviszonyt, akik megrettennek a nehéz külföldi szolgálattól, akkor a toborzási feltételeket kell felülvizsgálni. Tehát az előterjesztésben ez a szigorítás indokolatlan, mert hibás logikára épül. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy e módosítási javaslat egyfajta röghöz kötésnek is tűnhet.

Mi mindig azt hangoztattuk, hogy az önkéntes haderő nem cél, hanem eszköz a professzionális haderő megteremtéséhez. Reméltük az önkéntes haderőre való áttéréskor, hogy a honvédelmi kormányzat majd következetesen segíti a professzionalitás mielőbbi megvalósítását. Most viszont azt olvassuk ki az előterjesztésből, hogy 1-5 év után évenként havi 1,6-szoros, 6-10 év után évenként havi 1,2-szeres, 11-20 év után pedig évenként havi egyszeres illetmény jár leszerelési segélyként. Ez egyértelmű degresszivitást mutat. Elképzelésünk szerint az lenne az optimális, ha a leszerelési segély nem az előbb említett degresszív, hanem progresszív módon támogatná a minél hosszabb idejű szerződéskötéseket és az ebből következő professzionalitást. Amennyiben egy katona tizenöt évet szolgál, úgy nem kell két-három katonát kiképezni helyette. A kiképzések elmaradása következtében megtakarított összegből telik a hosszú ideig szolgálók progresszív leszerelési segélyére. Ezt majd módosító javaslatban terjesztem elő és részletezem.

Egyértelműen kedvezőtlen a rendelkezési állományban eltölthető időtartam szűkítése három évről egy évre, ráadásul e kedvezőtlen előírásnak mindjárt megteremti a kiskapuját is a törvényjavaslat, ugyanis a törvény azokra, akik hatálybalépésekor a jelenleg érvényes hároméves rendelkezési állomány kategóriájába tartoznak, az egy év nem lesz érvényes. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a rendelkezési állomány létszáma milyen mértékben fog növekedni január 1-jéig. Erre már utaltak képviselőtársaim is a Fidesz soraiból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra azt tudom mondani, hogy megértem a hadsereg érdekét, amikor az alapkiképzés 14 heti idejére rugalmas, heti hatnapos, 60 órás kiképzési időt javasol, félretéve az eddigi munkaügyi kötöttségeket. Fél éve vezették be az új kiképzési rendszert. A honvédelmi bizottságot tájékoztató tábornok nem beszélt a kiképzési idő növelésének szükségességéről. Véleményem szerint négy-öt kiképzési ciklus után kellene elemezni a tapasztalatokat, és a szükséges jogszabályi módosításokra javaslatokat tenni. Így tehát a jelenlegi előterjesztés 34. § (2) bekezdése véleményem szerint indokolatlan, kimunkálatlan.

(17.00)

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Összefoglalóan elmondhatom, hogy az előterjesztésben szereplő honvédelmi törvény módosítását, azaz a kétharmados részt támogatjuk. A honvédség jogállásáról szóló törvény módosítási javaslataival frakciónk nem ért egyet. Az általunk szükségesnek vélt módosításokra módosító javaslatokat teszünk, annak indoklására a részletes vitában visszatérünk.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu