TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Nem nevezném felszólalásnak, amit most el fogok mondani, inkább csak a dilemmáimat osztom meg magammal vagy azzal, aki esetleg még képes idefigyelni.

Azt gondolom, hogy az a kérdés, hogy Magyarországon létezik-e olyan, hogy valakik adózatlanul…, nem is teszem hozzá, hogy tisztességtelenül, bár nem hinném, hogy adózatlanul nagy vagyonhoz, vagyoni értékhez jutni tisztességes. Létezik-e az a probléma, hogy valakik úgy, hogy nem fizetik meg a törvény szerinti adókat, járulékokat, nagy vagyonokhoz jutnak - úgy gondolom, ezzel a problémával szembe kell nézni, hogy ez létezik. Azzal is szembe kell nézni, hogy valahol a magyar politika, gazdaságpolitika, nem is tudom, minek az értékítélete az, hogy nem tudtunk, valójában senki nem tud ezzel a problémával szembenézni, és nem tudott olyan megoldást találni, hogy ez a kérdés, hogy Magyarországon legyen-e ilyen kiugró vagyonok után valamiféle adónem, ne vetődjön föl. Úgy gondolom, hogy egy jól működő országban, ahol jól végzi az adóellenőrzés is a feladatát, jól végzi mindenki a feladatát, ez a kérdés nem merülhet föl, hiszen akkor nyilvánvalóan a jól, szigorúan ellenőrzött jövedelmeket követően mindenki a pénzét arra költi, amire gondolja, olyan vagyonokat szerez, amire képes, amire a tehetsége, a pénze engedi.

Most az a kérdés, hogy ez a törvényjavaslat ezt a problémát, a társadalom problémáját vagy az ország problémáját kezeli-e. Nekem meggyőződésem, hogy nem kezeli. Azért nem kezeli, mert több dolog is fölvetődik.

Valóban, miért csak az ingatlan? Ha luxusnak nevezzük, akkor sok egyéb luxusdolog van az életünkben - nem a miénkben, hanem akinek megadja a sorsa. Tényleg fölvetődik az, hogy ha valaki rendelkezik egy helikopterrel, rendelkezik egy jachttal, egy hajóval, egy várral vagy bármivel, ami az ő igényeit kielégíti, miért csak az ingatlanokat tesszük ebbe bele. Ez az egyik nagy dilemma. A másik nagy dilemma az, hogy miért csak a magánszemélyek tulajdonában lévőt.

Valljuk be őszintén, hogy az előterjesztés 30 ezer emberről beszél. Ez a 30 ezer ember vagy megengedheti magának, vagy egyszerűen nem foglalkozik a ma hatályban lévő törvényekkel, hogy van-e ettől kedvezőbb megoldás is; az a kedvező megoldás, hogy ha egy cégbe tesszük bele az ingatlanvagyonunkat. Mondjuk, egy magánszemély tulajdonos átadja az ingatlan hasznosítási jogát egy cégnek, és az a cég felújítja például az adott ingatlant, vagy ha kicsi a terület, és nem tudja megvenni a szemben lévőt vagy a szomszédját, akkor rájön, hogy a föld mélyébe is lehet például építeni ingatlant, és mindezt egy cég nevében, ráadásul úgy, hogy az eredeti ingatlan nincs is a nevén. Ma már annyi furfang van, annyiféle dolgot hallunk a mai világban, hogy valljuk be őszintén, elég balek - hogy úgy mondjam - az, aki egyszerűen tisztességesen odaáll, adja a nevét magánszemélyként, hogy az én tulajdonomban van az az ingatlan.

Ettől, amit most ez a törvényjavaslat adóztatni szeretne, ennek százszorosa, ezerszerese van nem magánszemélyek tulajdonában, de ugyanezt a célt szolgálja: magánszemélyek luxusigényeit kielégíteni. Akkor nagy dilemma az, hogy miért csak a magánszemély. Ha tehát elkezdünk egy ilyet fölszámolni, azt mondjuk, hogy rendezzük, akkor rendezzük tisztességesen, akkor találjunk ki olyan törvényjavaslatot, ami nem az alapján dönti el, hogy a luxus ha magántulajdonban van, akkor az luxus és adózzon, ha nem magántulajdonban van, hanem gazdasági társaság, szövetkezet s a többi tulajdonában van, akkor pedig ne adózzon. Szóval biztos, hogy ez nem jó így.

A következő kérdés az, hogy a 100 millió forintos határ az-e, amit luxusnak lehet mondani adott esetben.

(18.30)

Ma Magyarországon nagy kérdés, hogyan jön az a 100 millió forint össze. Például van egy lakás, ami nem is olyan nagy, tehát 100 millió forint alá kerülne, de egyszerűen olyan berendezések vannak rajta, nyílászárók, különleges díszítés, hadd ne mondjam, hogy egyébként maga a lakás nem kerülne bele, de mivel olyan értékekkel van felszerelve, meg fogja haladni a 100 millió forintot. Tehát azt gondolom, az is egy társadalmi vita kérdése lehet, hogy a 100 millió forint-e ez a határ - amellett, hogy mondtam, hogy nem csak ingatlant kellene, és nem csak a magántulajdon irányába kellene elmenni. Tehát ezek mind-mind dilemmák.

Én úgy gondolom, hogy ez az üzenet biztosan jó, és azt gondolom, támogatható is. De az, ahogy ez a törvényjavaslatba van ültetve, az mindenképpen olyan amatőrnek, nagyon kezdeti lépésnek tűnik, és nagyon-nagyon megfontolandó az, hogy ezt jó szívvel egy országgyűlési képviselő meg tudná-e szavazni. Tehát a célkitűzésével, az üzenetével, azt gondolom, alapvetően egyet lehet érteni, de annak a megvalósításával nem.

Az jut eszembe, hogy nincs meg a koncepció az adózást illetően. Tehát hiába van letéve az ötéves adócsökkentési terv, ez nem egy koncepció, nem egy reform mentén megy, egyszerűen a vagyonügyek adózását vagy az igazságtalanságok adózását ilyen értelemben ez a törvényjavaslat így nem oldja meg. Ezért én magam is nagy dilemmában vagyok, hogy ezt a törvényjavaslatot a végén tudom-e támogatni vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu