DR. PAP JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a T/17644. számú törvényjavaslathoz szeretnék hozzászólni, illetve a vezérszónoki kört megejteni. A környezetvédelemmel és még sok mindennel összefüggő törvényjavaslatnak nevezem én ezt a T/17644. számú törvényjavaslatot. Mindennel összefügg ez a törvényjavaslat, mégis úgy hozták elénk, mint azt a törvényjavaslatot, ami a meglévő, hatályos törvényen egyszerűsít, egyszerűsíti a hatósági eljárást, és úgy fogalmazták meg az indokolásban, hogy ez az a hatósági eljárás, ami a fejlődés egyik korlátja, és egyúttal meg szeretnének felelni az Európai Unió irányelveinek. Az indok ismert ismét, a mögötte lévő szándék is ismert, csakhogy, igen tisztelt képviselőtársaim, a kettő még csak véletlenül sincs összhangban egymással.

Amit már régóta tervez a kormányzat - nevezetesen a környezeti hatásvizsgálatot és a környezethasználat hatósági eljárását -, ahhoz most okot talált, mégpedig a jogharmonizációban és az egyszerűsítő hatósági eljárásban. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, mi ezzel szemben a valóság? Sajnálatos módon az egyik jelentős jogszabály-módosítás - mert bizony valljuk be, hogy ez az, és nem egészen az, amiről itt már hallottunk akár bizottsági előadóktól is - úgy jutott el a képviselőkhöz, hogy lehetőség szerint minél kevesebb idejük legyen arra, hogy ezt megfelelő módon és érdemben áttekintsék, így aztán a kis turpisságokat, környezeti elvtelenségeket ne lehessen észrevenni; ismét lehet adni egy pofont a környezetvédelemnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem nevezhető-e a törvény tartalmi része kiürítésének az, amikor a korábban egyértelmű megfogalmazások helyett ez a javaslat 23 paragrafusban hússzor használja a “külön jogszabályö vagy “eltérő szabályokat állapíthat megö vagy “a kormány rendeletben állapíthatja megö kifejezéseket. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiüríti, üressé, nullává teszi ezáltal a törvényjavaslatot. Ezért aztán véleményem szerint ez a javaslat nem egyszerűsít, hanem megszüntet, és mindent eltakarít az önök által fejlődésnek nevezett útból, és én meggyőződtem arról, hogy keresztbe fekszik a fenntartható fejlődésnek, sajnálatos módon pont a fordítottját teszi, mint amiről önök beszélnek.

Jöhetnek ezután a szemétben, a hulladékban utazók, most már könnyen érvényesülhetnek, hadd szóljon a környezetszennyező tevékenység, amit a ma még szigorúbb jogszabállyal sem tudtak elfogadtatni, mert sajnálatos módon ma is érvényesülnek a lobbiérdekek; most aztán tudnak segíteni magukon, elsősorban a lelkiismeretükön, hiszen megteszik azt a kellő lazítást, ami után nem kell lelkiismeret-furdalásuk legyen. Meggyőződésem ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy a pillanatnyilag hatályos hatásvizsgálat és környezethasználat paragrafusai nagyon jók, kiválóak, ezt akkor is kell dicsérnem, ha ezt önök egy korábbi szocialista-szabad demokrata ciklusban hozták. Ezek a paragrafusok jók, csak a gyakorlatban nagyon rosszul alkalmazták, nagyon kiüresítették, semmit érővé tették.

Fölmerül bennem, hogy vajon hol van most Szili Katalin házelnök asszony, aki korábban, amikor ellenzékben voltak, azt mondta, hogy bizony a polgári kormány virtuális környezetvédelmi törvényeket hozott, és a környezettel szembemegy, nemhogy a környezet ügyén segítene. Ezek vajon milyen törvények, igen tisztelt képviselőtársaim? Milyen törvényjavaslatok ezek? És milyen törvények születnek majd ezekből a törvényjavaslatokból? Én azt gondolom, hogy ebben a lobbiutasítás végrehajtása testesül meg, a szemétben, a hulladékban utazóknak a kielégítése, hiszen ezek a lobbikörök, valljuk be egész őszintén, nagyon-nagyon közel kerültek a kormányhoz, jókor vannak jó helyen, és jó nagyot lehet ebből most szakítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már említettem, ez a törvényjavaslat nem egyszerűsít, hanem ködösít, láthatatlanná tesz, leárnyékol, hogy ami eddig követhető volt, az lehetőség szerint a jövőben ne legyen az. Akár örülhetnénk is, tisztelt képviselőtársaim, és akár köszönetet is mondhatnánk önnek, miniszter úr, hogy megkaptuk a vonatkozó rendeletet. De az örömünk hamar lelohad, ha annak a módosítását megnézzük, egyrészt, mert szerintem nincs összhangban a törvényjavaslattal, másrészt: tessék mondani, milyen rendelet az, ahol a lényegi részeket, amiről a rendelet szól, 12 mellékletben tárgyalják, és a 12 mellékletről fogalmunk sincs?! Nos, tisztelt képviselőtársaim, kaptunk egy gyönyörű képet, egy gyönyörű festményt, és elégedettek is lehetünk, hiszen a keret bárhova fölakasztható a falra, és bármilyen képet beleképzelhetünk: magyarul ez az elénk tervezett rendelettervezet ilyen. De magában a rendeletben is rendkívül sok ellentmondás van. Ezek nélkül a mellékletek nélkül pedig az összes többi - az érvényes rendeletnél is ez a lényeg, a melléklet a lényeg, abból derül ki, hogy ezeket a dolgokat hogyan szeretnék önök megoldani - nehezen ítélhető meg, hogy mit is jelent majd a rendelettervezet, ami a tetejében - és ez az egyik legszomorúbb dolog - nem is végleges, hiszen még tárcaegyeztetésen van.

(15.20)

Tehát akkor tudnánk érdemben nyilatkozni a rendeletről, ha a kormány előtt legalább egy kiforrott rendelet lenne, de nem kiforrott rendelet, tárcaegyeztetésen van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük egy kicsit közelebbről, hogy miről is próbáltam én itt önöknek általánosságban szólni. Árulkodó az indoklás (1) bekezdése, ezért mondtam azt a bizottsági felszólalóként, hogy bizony egy törvény-előterjesztőnek, törvénykészítőnek a lelkiismeretét meg lehet találni az indoklásban. Akkor a kényszer, amit neki tenni kell, megjelenik magában a törvényjavaslatban.

Nos, ebben az esetben is így van, az indoklás (1) bekezdése a következőképpen szól. “A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény - a továbbiakban Kvtv. - környezeti adatokkal, tényekkel, információkkal, nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezéseit az Európai Parlament és Tanács a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a különböző irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/4/EK irányelvre figyelemmel módosítani szükséges.ö Ez a módosítás a következőt írja elő többek között: a fejlesztések, azok jóváhagyásának engedélyezésére vagy elutasítására vonatkozó jogerős határozatról tájékoztatni kell a nyilvánosságot. Azt gondolom, hogy ez eléggé egyértelmű és eléggé világos megfogalmazás.

Ezzel szemben mit tapasztalunk, mit mond a hatályos törvény, amit most szeretnénk módosítani, most szeretnénk kiüresíteni? Mégpedig a tájékoztatás, tájékozódás és nyilvánosság címszó alatt a következőt mondja. Nagyon érdemes ezekre figyelni, különösen az (1) és a (4) bekezdésre: “Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetterhelés és környezethasználat, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, terveknek és programoknak, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.ö

Orosz Sándor mondta, hogy milyen fontos a környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlásánál a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerése. Nos, igen tisztelt képviselőtársam, valószínűleg úgy gondolja, hogy ez a régi törvényben, a hatályos törvényben valóban fontos volt. Így is volt, csak szeretném jelezni, hogy ez nem jelenik meg a törvényjavaslatban - más sem egyébként.

Az állami szerveknek kötelességük ezt a hatást nyomon követni, az emberi egészségre gyakorolt hatását föltárni, bemutatni, rendelkezésre bocsátani. Most jön a (4) bekezdés, ami teljesen eltűnik a törvényjavaslatból, és a legnagyobb tragédiája az egész módosításnak a következő: “A környezethasználót e törvény rendelkezései szerint tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetés tekintetében.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos módon ezt tudomásul kell venni - ez igaz -, hogy eddig sem tették meg, és a mai napig sem teszik meg ezt. A mai napig nem követeli meg a kormány ezt a (4) bekezdést, a 12. § (4) bekezdését. Nem teszi meg; a nagy környezetszennyezők enélkül folytathatják a tevékenységüket, mert önök efölött eltekintettek. És most mit tesznek? Egyébként ez nem akadályoz semmit. Ezt a környezetszennyezőkön számon lehet kérni. Mit tesznek önök? A könnyebb ellenállás irányában elmozdulnak, és egyszerűen ezt a bekezdést teljes mértékben törlik. Ha megnézik a javaslatot, ehelyett mi szerepel? Teljesen más, teljesen más! Ha azt mondom, hogy gumicsont, akkor még nagyon finoman fogalmaztam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már említettem, ez a megfogalmazás szerintem tökéletes, és ezt akkor is el kell ismerni, ha egy olyan kormányzat idején született ez a törvény, ami számunkra nem annyira szimpatikus. De hát valljuk be, lehet jó törvényeket hozni akkor is, ha éppen nem mi vagyunk kormányon. Ez tipikusan olyan törvény volt, és azt gondolom, hogy ebben a Házban - akár az előző négyéves ciklusban, akár a mostaniban - nagyon sokszor fölálltak a szocialista képviselők, és büszkén mondták, hogy bizony, van nekünk egy ’95. évi környezetvédelmi törvényünk, egy ’96. évi természetvédelmi törvényünk, és erre Európában büszkék lehetünk.

Igen tisztelt képviselőtársaim, nem kellett volna ennyire megijedni, hogy büszkék vagyunk, nem kellett volna megijedni, hogy ennyire fölnéznek ránk Európában; ehhez nem szabad lett volna hozzányúlni. Ennek a törvénynek, a környezetvédelmi törvénynek a lelkét emeljük ki egy az egyben ezzel a laza módosítással; és ha ezt önök nem veszik észre, legalábbis a környezetvédelemmel szimpatizáló vagy a környezetvédelmet valahogy a lelkükön hordozó képviselőtársaim, nagyon szomorú vagyok, mert lehet itt mesélni, hogy milyen módosításokat tesz, 19 törvényben milyen jó dolgokat tesz. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a módosítás átmegy, ha ez a kiemelés átmegy, akkor ez a törvény már nem ér semmit, ez a törvény üres.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt ott kezdődik, ahogy említettem, a hatályos törvényben, miért jó ez, amit fölolvastam: a baj mindjárt ott kezdődik, hogy egy ravasz testcselt csináltak a törvényjavaslatban, és mindjárt megcserélték a korábbi (1) és (2) bekezdést; világos, a lényeget így lehet elhagyni: előrehozom a lényegtelent, kiemelem, majd a lényegeset pedig elhagyom.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan hívható annak e tevékenység, hiszen most azt olvashatjuk, hogy mindenkinek joga van a külön jogszabályban meghatározott környezeti információkat megismerni; igen tisztelt képviselőtársaim, külön törvényben meghatározott - miket? - információkat. Igen tisztelt képviselőtársaim, információ, adat, tény, dokumentum milyen viszonyban van egymással?

Nos, szeretném önöknek elmondani, hogy miután mindent megismerhetünk, amit a külön jogszabály megenged, most már kapott egy álnevet ez a tevékenység, nevezetesen azt mondták, hogy információ. De nézzük, hogy miről szól az információ! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is kéne kezdeni azokkal a keleti bölcsekkel, akik azt mondják, hogy az információ nem tudás, információból nincs bölcsesség, bölcsesség csak a tudásból van, a megérett tudásból, abból a tudásból, amelyik tudja, hogy a rendelkezésre álló információkból melyiket, mikor és hogyan kell használni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, most információ van, nincs adat, nincs tény, nincs egészségre hatást gyakorló tevékenység. Az információ mint mondtam, sokkal kevesebb, mint az adat; sokkal kisebb, mint a tény, sokkal kisebb, mint a dokumentum. Mondok néhány információt önöknek: büdös a víz; nagy a zaj; büdös a levegő. Tessék mondani, ebből mit értünk el? Különböző színe van a levegőnek, ez információ. Magas a vízszint - ez információ. Milyen magas a vízszint? Az adat. Mennyi különböző környezetkárosító anyag van a levegőben? Mennyi a megengedett határérték? Ez adat, ez tény, erre lehet építeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Információnk lesz ezután, majd tudjuk, hogy zavaros a víz, büdös a levegő, zajos az utak mellett, csak éppen nem tudjuk, hogy mennyire, mihez van jogunk, hogy jobb környezetben éljünk, hogy tisztább vizet igyunk, de információhoz hozzájutunk, ha a külön jogszabály ezeket a meghatározott környezeti információkat számunkra majd biztosítja. A külön jogszabályt egyébként nem ismerjük, tehát még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán az, hogy zavaros a víz - ezt majd rendelkezésünkre bocsátják, mert esetleg valamilyen különleges érdek azt kívánja, hogy ezt ne bocsássák a rendelkezésünkre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami pedig a legszörnyűbb, az ebben - és ugyanígy a végén említem ennek a felsorolásnak -, hogy mindezt a fajta módosítást, úgynevezett kiüresítést az Európai Unió nem kérte tőlünk. Ehhez az EU-s rendelethez ez nem tartozik hozzá. Tehát mi szeretnénk - ahogy elmondtam - különböző lobbiérdekekre hivatkozva ezeket a jó rendelkezéseket eltüntetni a törvényjavaslatból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az EU előírja a tájékoztatási kötelezettséget, ami szebben és jobban nem fogalmazható meg, mint ahogy a hatályos törvény (4) bekezdésében található, ahogy már az előbb említettem önöknek. Mit akarunk mi helyette? Nos, tisztelt képviselőtársaim, a következőt szeretnénk helyette. A környezethasználó, igénybe vevő, veszélyeztető köteles kérelemre bárkit tájékoztatni. Az eddigi kötelező tájékoztatási kötelezettség - más kérdés, hogy ezt nem tették meg - most úgy módosul, hogy valahol van egy nagy környezetszennyező, és az emberek kellőképpen elfogadták már azt, hogy fölöttük valaki mindig uralkodik, akkor nem mernek kérdezni semmit. Tetejébe még hatalma is van, gazdasági, ne adj’ isten, még politikai is - van erre most már példa akár a közelben is -, akkor meg aztán végképp nem merik megkérdezni, mert ebből még valami bajuk lehet.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mi a baj azzal, hogy egy környezetszennyezőnek, egy környezethasználónak, egy környezetveszélyeztetőnek kötelező tájékoztatási kötelezettsége van? Árulják el nekem, ezzel mi a baj!? Milyen fejlődést gátol az, ha valakinek be kell jelenteni, hogy mérgezett vizet enged az élővízbe, hogy veszélyes hulladékot helyez el, hogy veszélyes hulladékot éget, és még sorolhatnám.

(15.30)

Tessék mondani, milyen gazdasági érdek mondatja azt, hogy ezt neki ne kelljen kötelező jelleggel bejelentenie? Gondoljunk csak bele, hova fog vezetni, ha a mai jogszabályok mellett a környezetszennyezők, a környezethasználók vagy a környezetveszélyeztetők megtehették azt, hogy az általuk okozott szennyezésről vagy veszélyeztetésről, amikor ilyen szigorú volt az előírás, mondjuk, veszélyes hulladék elhelyezéséről - a kötelezés ellenére - nem tájékoztatták a leginkább érintettet, adott esetben az önkormányzatot, akinek természetesen majd kötelessége az ott élőket tovább tájékoztatni. Megtette ezt akkor, amikor az önkormányzat készítette a környezetvédelmi programját.

Tessék mondani, amikor tájékoztatási kötelezettség volt, egy település életében fontos környezetvédelmi program kapcsán ez nem került be, vajon hogy fog ez megvalósulni e törvényjavaslat elfogadásakor? Mi van akkor, ha, mondjuk, az önkormányzat elfelejti kérni? Véletlenül van ilyen összefonódás az önkormányzati vezetés és, mondjuk, a területén működő cég között, és elfelejti kérni ezt a tájékoztatást. Kimarad a környezetvédelmi programból egy csomó adat, és lecserélik a következő ciklusban a polgármestert és az önkormányzatot is - ki büntethető, tessék mondani?! A környezetszennyező azt fogja mondani, hogy tőle nem kérte senki, a törvény pedig azt írja elő, hogy nem adok adatot, információt adok. Adok információt, ha kérik, de tőlem nem kérték. Hát ki kérte? Egy választott testület. A polgármester kérte, vagy az önkormányzat? Elfelejtették kérni.

Tessék mondani, ebben az esetben mi az eljárás? Mi a helyes eljárás? Szennyezik a talajvizet, szennyezik az élővizet, adott esetben veszélyes hulladékot égetnek. És senki nem tud róla, mert folytatják a tevékenységet. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nehogy azt gondolják, hogy olyan dolgokról beszélek, ami nem valósul meg. Ez ma a szűkebb környezetemben megvalósult, és ma is élő probléma: annak ellenére, hogy nem tájékoztattak, annak ellenére folytattak tevékenységet, ahogy ezt a törvény egyébként előírta volna.

Hova jutunk, igen tisztelt miniszter úr, kérdezem, ahogy látom, hogy elmegy… (Dr. Persányi Miklós, miközben átmegy a terem másik oldalára: Nem megyek el!) Jól van. Hova jutunk - de csak így, a törvény kapcsán kérdezem -, mondjuk, a hulladékgazdálkodás terén akkor, ha ma, amikor még szigorú ez a szabályozás, megteheti azt a veszélyes hulladékkal gazdálkodó, hogy elkészíti a hulladékgazdálkodási tervét, és nem azt teszi, amit a tervben leír? Nem azt teszi, amit a környezetvédelmi hatóság elfogadott, hanem mást tesz. És vitás esetben azt mondja, hogy neki erre szerződései vannak, miért piszkálják őt, amikor ő kötött erre szerződést. Csak, igen tisztelt képviselőtársaim, a hulladékgazdálkodási terv arról szól, hogy valaki miként kezeli a nála keletkező, az általa átvett veszélyes hulladékot, úgy - és ezt Orosz Sándor említette -, hogy lehetőség szerint ne eldugja, ne elrejtse, hanem azt legalább a mai előírásoknak megfelelően gondosan, és a környezettől elszigetelten tudja kezelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így haladunk tovább, akkor további lazítást tapasztalhatunk a (3) bekezdésben, amikor igény esetén… - már ez az igény is, én azt gondolom, elég baj; de az még inkább, hogy a rendelkezésre álló környezeti információt, annak is csak a külön törvényben meghatározott körét kell rendelkezésre bocsátani. Két kibúvó is egyszerre, hiszen külön jogszabály dönt - nem tudjuk, mit takar - egyrészt az információk köréről, de a rendelkezésre álló információ sem érthető.

Ha korábban tájékoztatási kötelezettség volt, akkor nem lehetett arra hivatkozni, hogy mi áll rendelkezésre, mert mindennek rendelkezésre kell állnia. Ki tudja jobban, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy mi van egy adott, veszélyes hulladékkal foglalkozó üzemben? Kérem szépen, olyannal találkoztunk az idei évben, és a tavalyiban, hogy nem tudta a környezetvédelmi felügyelőség, nem tudta a minisztérium, és nem tudta maga a szennyező, hogy mennyi van neki a veszélyes hulladékból? Négy kérdésre négyféle adatot adtak meg, 1000 tonna nagyságrendű eltéréssel. Tessék mondani, ha ez nem lesz kötelező, akkor miként fognak ezek a dolgok helyreállni? Sehogy sem!

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit eddig elmondtam, az azt támasztja alá, amit az általános indoklásban az előterjesztő elismer, nevezetesen, az irányelvnek való megfeleltetés nem teszi szükségessé, de azzal együtt újraszabályozásra kerülnek a Kvtv. környezeti hatásvizsgálattal és egységes környezethasználati engedélyezéssel kapcsolatos előírásai is. Vajon miért? Mi indokolja? Ennyire jól mentek talán a dolgok? Ahogy elmondtam, látszik, hogy nem.

Vagy túl sok borsot törtek talán a környezetszennyezők orra alá? Netán lazítani szeretnének még ezen is? Nem véletlen, hogy a részletes indoklásban, ha megnézik önök, a hatásvizsgálatról ötödannyit szólnak, mint a bevezető részről, pedig az kevésbé annyira lényeges, mint a hatásvizsgálati rész. Ezzel függ össze az új, hatásvizsgálatról szóló rendelet tervezete is. Hallgatnak, mert nem szeretnék, hogy kiderüljenek a dolgok, az igazság, pedig azért vagyunk itt, hogy azokat kiderítsük, és lehetőség szerint a legjobb megoldást találjuk ezek orvoslására.

Azzal indokolják a hatásvizsgálat módosítását, hogy ezután két szakasz helyett egy szakaszból áll majd a hatásvizsgálat, csakhogy ez a mai gyakorlatban is így volt - már nem a törvényben, de a gyakorlati megvalósulásában sajnos így volt -, még akkor is, ha ez törvénytelen. Nemegyszer megtette a hatóság, hogy saját hatáskörben olyan tevékenységre sem írta elő a részletes hatásvizsgálatot, ahol a lakosságot be kell vagy be kellett volna vonni, amiről egyébként a törvény egyértelműen rendelkezik.

Mondhatok néhány példát is erre, mondjuk, a hatályos jogszabály szerint új zagytározó létesítése, vagy a veszélyeshulladék-lerakó korábban, majd később mint tevékenység volt részletes hatásvizsgálat-köteles, de ezt a hatóság nem vette figyelembe, pedig a jogszabály egyértelműen rendelkezett, csak a létesítményt nézte, miközben a tevékenység is hatásvizsgálat-köteles. De mivel úgy volt felírva, tevékenységre és létesítményre, a tevékenységet nem vette figyelembe, csak a létesítményt. Vagy veszélyes hulladék égetésekor nem számított a hatóságnak még az sem, ha ezt nem erre specializált berendezésben végezték, és akkora mennyiségben, mintha erre specializált berendezésben végezték volna el az égetést, miközben ez hatásvizsgálat-köteles tevékenység lett volna.

Továbbá említhetném azt is, hogy úgy kívánnak veszélyeshulladék-lerakóvá tenni egy korábbi üzemi veszélyeshulladék-lerakót, hogy abba nem vonják be a lakosságot. Sőt, úgy ad engedélyt másfajta veszélyes hulladék elhelyezésére a hatóság, hogy a lakosság észrevételét és az ÁNTSZ teljesen jogos kifogásait sem veszi figyelembe, mert a szakhatóság szerepe csökkent, de önök most még szeretnék is csökkenteni, amikor ebből ki akarják venni.

Könnyítésnek szánják, miszerint a hatóság előzetes vizsgálatban dönt arról, hogy a tevékenység milyen eljárás alá tartozik, nevezetesen: környezeti hatásvizsgálat alá vagy egységes környezethasználati engedélyezés alá, vagy netán valami más alá, és akkor csak engedélyt kell adni. Maga a javaslat, mint már többen megfogalmaztuk, szerintem ezer sebből vérzik.

Nem lehet tudni például, és ez nem derül ki a mellékletekre hivatkozó rendeletből sem, hogy az egyes tevékenységek hova tartoznak, mennyiben változik meg a mai helyzet. Mert ha a veszélyeshulladék-égetés vagy a veszélyeshulladék-lerakás más szabályozás alá kerül, az nem egyszerűsítés, hanem egyszerűen elvtelenség. Beszédes adat az is, miszerint a korábban említett 20, külön jogszabályra hivatkozó pontból 13 éppen ennél a négy darab paragrafusnál található. Tehát itt van ennek a törvényjavaslatnak a lényege, itt van ennek az előterjesztésnek a sava-borsa.

Az előzetes vizsgálati eljárásból nem tudni, miért maradt le a “környezetiö szó. Ha erről van szó, márpedig környezeti vizsgálatról van szó, miért ne lehetne nevesíteni? Megtudhatjuk, ha a hatóság közmeghallgatást tart jónak… - ezzel eddig se élt szívesen, pedig értünk vannak, és nem a környezetszennyezőkért, de ki tudja, ki és hogyan kötelezi erre őket, hogy ne éljenek ezzel a jogosítványukkal.

A környezeti hatásvizsgálat megfogalmazás semmitmondó, üres, nem védi az emberek érdekeit. A hatályos törvény megfogalmazza a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységek körét: valamely művelet, létesítmény, annak felhagyása, jelentős módosítása is, ami mindig hatásvizsgálat-köteles volt eddig. Ez most kimarad, pedig ezzel nem bonyolult az engedélyezés, csak lefekteti az alapelveket. Hogy mi mennyire bonyolult, az a gyakorlatban valósul meg, hogy tudjuk alkalmazni.

Sajnos, a szakhatóságok bevonása is jelentősen csökken, és nem törvényi garanciaként szerepelnek. Ha a szakhatóság akadályozott eddig, akkor azt mondom, hogy nagyon jól tette, hiszen a szakmai dolgokat ők tudják, gondoljunk csak bele, akár a Duna ügye vagy olyan fontos környezetvédelmi kérdések, amikor bizony a szakhatóság keresztbefekvése a lobbiérdekek előtt akadályozta meg akár a kormányon belül, akár a parlamenten belül, akár országos szinten - még egyszer mondom, a Duna esetében - az olyan elvtelenségeket, amelyek az országunkat, amelyek az itt élő embereket hátrányos helyzetbe sodorhatták volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon ezzel az egyszerűsítéssel mit nyer a természetszerető ember? Ezt nem tudom, de hogy összességében ezzel mi semmit nem nyerünk, az egészen biztos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Látom, hogy nem fértem bele még az általam hosszúnak tartott 25 percbe sem, úgyhogy a későbbiekben a rendelettervezetről még néhány szót kívánok szólni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu