DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 16. pontjához szeretnék hozzászólni. Kosztolányi Dénes képviselőtársammal az előterjesztésből a törvényjavaslat 23. §-ának elhagyására teszünk javaslatot. Ez az általunk elhagyni kért rendelkezés ugyanis a lakás megvásárlásának törvényi kedvezményeit terhesebbé tenné. Mint ismeretes, a bent lakó bérlő számára nyitva álló kedvezmények értelmében a bérlő a vételár legfeljebb 10 százalékának egy összegben történő megfizetésére kötelezhető, illetve 25 éves törlesztőrészletet kap. A kormány javaslata ezt terhesebbé kívánja tenni, az egyösszegbeni induló összeget 20 százalékban kívánja meghatározni, a 25 éves kedvezményes megfizetés idejét pedig 15 esztendőre csökkentené.

(15.00)

A javaslatnak többirányú elágazása is van, mert kérdéses volt, sőt bizonyos fokig most is kérdéses, hogy ez a rendelkezés milyen helyzetekre terjed ki a vételi jogot illetően. Egyébként a következő vitaszakasz tárgya lesz a vételi jog helyzete. Idetartozóan most csak annyit említenék meg, hogy ma is vannak olyan függő jogi helyzetek, amikor a vételi jog még nem realizálódott, s nem teljesen egyértelmű, hogy ez a vételi joggal való szerzésre is kihat-e vagy sem. A kormány úgy nyilatkozott egyértelműen a bizottsági ülésen, hogy nem ezekre az esetekre gondol. Ehhez én azt tenném hozzá, hogy jó lenne, ha egyáltalán maradna ez a rendelkezés, mi ezt ellenezzük, de ha netán maradna, akkor jó lenne, ha precízebb megfogalmazással, az írott normaszöveg szerint is egyértelmű lenne.

De a vételi jogon kívüli, bérlő általi vásárlás egyéb esetkörére vitathatatlanul kiterjedne ez a szabály, ami terhesebbé tenné a lakás megvásárlását, tehát szigorítaná, nehezítené, súlyosbítaná a feltételeket, és ezekkel sem értünk egyet. Nem értünk egyet, mert nem fogadjuk el azt a néhány hányaveti mondatban - az írásbeli indokolásról beszélek, nem a bizottsági vitáról - odavetett indokot, miszerint ma már a lakosság könnyebben meg tudja vásárolni a lakásokat. Talán megkérdezném: úgy látszik, mégiscsak akkora nagy lett a jólét? Mert én nem így látom; én nem látom azt, hogy a bérlők helyzete általában, általánosan könnyebb lenne, mint ahogy általánosságban senkinek sem - az átlagról beszélek persze - könnyebb a helyzete.

Vannak emberek, társadalmi rétegek, akik nagyon jól élnek, sokat nyertek a rendszerváltozással, vannak rétegek, akik vesztettek, de itt különösen a lakosságnak arra a körére, aki bérlőként oldja meg lakásproblémáját, azt hiszem, sokkal inkább az jellemző, hogy a helyzete nem lett egészében könnyebb, mint 15 esztendővel ezelőtt, vagy amikor ezt a törvényt megalkottuk, '93-ban, tehát 12 esztendővel ezelőtt. Tehát nem gondoljuk azt, hogy indokolt lenne a szigorítás. Nem gondoljuk annál inkább, mert most is fennáll a helyzet, sőt még súlyosabban, mint 12 évvel ezelőtt, hogy a bérlő egy olyan lakást vesz meg, amibe óriási összegeket kell invesztálnia.

Beszéltem az általános vitában a magyar lakásállományról. Beszéltem arról, amit számos alkalommal a televízió képernyőjéről, a sajtó híradásaiból tapasztalhatunk és láthatunk, hogy annyira leromlott a magyar lakásállomány, hogy ma már nagyon sok esetben az életveszélyesség problémája merül fel, kérdésessé válik az otthon megőrzésének a lehetősége. Nem akarom ezeket a dolgokat részletezni, mert jól ismerjük ezeket a problémákat.

A bérlő, aki tulajdonossá válik, nemcsak azt mondhatja el magáról, hogy nagyszerű, én most már tulajdonos vagyok, hanem óriási terheket vesz magára; hozzáteszem, olyan feladatok ellátására, amelyekhez a mai napig nincs megteremtve egy hatékony hitelrendszer. Most nem akarok visszamenni az általános vita világába, de ennyit vissza kell idéznem az általános vitában elhangzottakból és ott felmerült kérdésekből, mert hiszen ezt a lakásállományt rendbe hozni saját erőből gyakorlatilag lehetetlen. Ide egy nagyon erőteljes hitelrendszerre van szükség, ami magában hordozza a tulajdonossá vált vagy váló bérlőnek az eladósodását is, vagy annak a lakóközösségnek, társasházközösségnek.

Ezeket a szempontokat is mérlegelve gondoljuk azt, hogy mindenféle szigorítás, a vétellel kapcsolatosan mindenféle tehernövekedés nemcsak hogy igazságtalan, amikor egy igazságos Magyarország megteremtéséről beszélünk, nemcsak hogy abszolút méltánytalan, de értelmetlen is abból a szempontból, hogy ellene dolgozunk annak, ha ilyen rendelkezéseket hozunk, hogy ezeket a lakásokat rendbe lehessen hozni, hogy erre legalábbis valamiféle reálisnak tekinthető remény megmaradjon.

Mindezekre figyelemmel azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ne támogassák a kormány javaslatát, ami terhesebbé kívánja tenni a lakásvásárlás feltételeit, és támogassák azt a módosító javaslatot, amely az e terheket súlyosbító kormánygondolatot elhagyni javasolja a törvényjavaslatból.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu