LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon 2005. június 30-án 112 ezer vállalkozás összesen 166 ezer kiskereskedelmi üzletet működtetett. Talán egyetlenegy ágazati törvény nem érint annyi gazdálkodót és természetesen annyi fogyasztót, mint a most beterjesztett javaslat.

A tisztelt Ház elé került törvényjavaslat időszerű, hiszen az 1978. évi, belkereskedelemről szóló törvény - amit csak kisebb részleteiben módosítottak ’86-ban - már nem alkalmas az időközben bekövetkezett változások megfelelő szabályozására. Egyes elemeiben a benyújtott törvényjavaslat megfelelően tükrözi a 27 év alatt bekövetkezett technikai változásokat. Ilyenek például az internetes kereskedelemre vagy az automatából történő értékesítésre vonatkozó jogszabálytervezetek.

Az elmúlt 27 évben azonban történtek olyan változások is a kereskedelemben, amelyek szabályozásáról nem gondoskodott véleményünk szerint az előterjesztő, pedig gondoskodnia kellene. 27 esztendővel ezelőtt például nem voltak plázáknak nevezett bevásárlóközpontok, nem vonatkoztak ránk az Európai Unió szabályai, és a hatóságok nem adtak olyan tág teret a házaló kereskedelemnek, mint napjainkban adnak. Az akkori önkormányzatoknak a helyi lakosság irányában volt ellátási felelősségük, míg ma nincs ilyen kötelezettségük. Az előterjesztett tíz paragrafus, a Nemzeti Fórum független képviselőcsoport véleménye szerint, messze nem elegendő a kereskedelem területén időközben bekövetkezett változások kezelésére.

A hatalmas bevásárlóközpontok szociológiai és fogyasztáspolitikai hátrányait már több uniós tagállam felismerte, és jogszabályok révén szab gátat a terjedésüknek. Franciaországban például nem engedélyezik a 20 ezer négyzetméternél nagyobb területű áruházak építését. Bécs vagy Athén városatyái pedig oly módon óvják a már kialakult üzlethálózatot és az itt foglalkoztatottak munkahelyeit, hogy az említett fővárosokban mindeddig csak egy-két ilyen pláza épülhetett fel.

A tilalmak indoka részben környezetvédelmi indok, mert a koncentrálódó szállítói és vásárlói forgalom környezeti terhelése meghaladná a megengedett értékeket, részben pedig foglalkoztatáspolitikai indok, mert a bevásárlóközpontok kétszer-háromszor annyi kereskedelmi munkahelyet számolnak fel, mint amennyit létrehoznak. Az ottani tilalmak oka részben erkölcsi nevelési indok is, mert ezek a bevásárlóközpontok egyre több áru megvásárlására késztetik a látogatókat, és a fogyasztó embert idealizálják, nem pedig a teremtő, nem a szerető és nem a gondolkodó embert. Elég emlékeztetni csak arra, hogy ezekbe a plázákba - tudatosan - még ablakokat sem építenek, nehogy a vásárló figyelmét a kirakott árukról elterelje a napfény, a felhő, egy fa vagy egy arra repülő madár.

Tudom, hogy elembertelenedett, elkonzumosodott budapesti világunkban szinte süket fülekre találna egy párizsi, egy bécsi vagy egy athéni politikus plázákat bíráló véleménye, mégis legalább egy figyelmeztető momentumot hadd említsek; azt, hogy hosszabb távon a bevásárlóközpontok még a fogyasztói típusúvá változtatott emberek érdekeit is alapjaiban sértik. Hosszabb távon ugyanis szűkítik a választékot, és tönkreteszik azokat a szakboltokat is, amelyek a minőségi kereskedelem láncszemei. Ennek az ellátást veszélyeztető tendenciának az a kiváltó oka, hogy a bevásárlóközpontokban magas bérleti díjat kell fizetniük a kereskedőknek minden négyzetméter után. Emiatt óhatatlanul a leginkább eladható, legkurrensebb áruk kerülnek a polcokra, és a kevésbé kelendőek lassan eltűnnek.

Egy egyszerűsített példával élve: a leggyakrabban vásárolt 42-43-as férficipő-választék színben, fazonban megfelelő, a 41-es és 44-es méretnél már feleakkora a választék, a ritkán vásárolt 40-es és 45-ös méretből már csak mutatóban van néhány cipő a bevásárlóközpontokban, hiszen nem éri meg ezek számára helyet bérelni. Ilyenkor arra biztatják az eladók a vásárlókat, hogy szakboltot keressenek fel az igényükkel, csakhogy az a szakbolt időközben tönkrement, mert a korábban leggyakrabban keresett cikkeit már a plázákban árulják.

(11.20)

Az idézett példánál maradva: csak kicsi és csak nagy lábú vevők nem tudják fenntartani a cipőszaküzleteket, és általában a szakboltok nem tudnak fennmaradni, ha a közeli pláza kiharapja választékából a legkurrensebb áruválasztékot, és számára csak a lassabban forgó árukészlet eladása marad meg. Hosszabb távon a vevők is rosszul járnak, mert a választékosabb igényeket kielégítő, ritkábban vásárolt fogyasztási cikkekhez nem tudnak hozzájutni a plázákban lévő, magas bérleti díjak szorításában működő boltokban, de a tönkrement, becsukott szakboltokban sem. Többek között ettől a romló fogyasztói biztonságtól tartva is tilalmazzák vagy fékezik a már említett országokban a bevásárlóközpontok építését.

Nos, ez a törvényjavaslat véleményünk szerint nem kezeli a plázák okozta környezetterhelési, közlekedési, munkahely-megszűnési és fogyasztói érdekvédelmi gondokat. A romló fogyasztói biztonságot, azaz a minőségi kereskedelmet lebonyolító szakboltok gyorsuló visszaszorulását adatok is igazolják, jelentősen csökkent ugyanis az elmúlt években a szaküzletek piaci részesedése: 2000-ben a ruhát és cipőt vásárlók még minden harmadik forintjukat ebben az üzlettípusban költötték el; 2003-ban a teljes forgalom 29 százaléka jutott a szakboltokra, 2004-ben már csak a 24 százaléka; az idén jó, ha a ruhát és cipőt vásárlók minden ötödik forintjukat ebben a minőségi árut kínáló bolttípusban költik el.

Hadd említsek még egy gondot: a kistelepülések folyamatosan romló kereskedelmi ellátását - mások is szóltak már erről. Ez a folyamat 2004 májusa óta, uniós tagságunk kezdete óta felgyorsult, mert a legkisebb, egyébként ízléses és tiszta falusi vegyesboltban is megkövetelik a bolti eladóterekre vonatkozó uniós követelmények betartását, amit azok annak beruházási igénye miatt nem tudnak vállalni, emiatt gyorsan romlik a falvakban élők alapvető cikkekkel történő ellátása.

2004 első félévében például több mint kétezerrel csökkent a községekben működő boltok száma, 2003 végéhez képest fél év alatt negyvenről ötvenötre emelkedett a kiskereskedelmi üzlettel nem rendelkező települések száma, és az idén ez a szám nyilván jóval több. A legfrissebb kereskedelmi statisztika szerint 2005 második negyedévében szintén tovább csökkent a falusi boltok száma.

A falvakban élők ellátása nem romlott volna ilyen mértékben, ha a gazdasági tárca megfékezte volna a falusi kisüzletek tönkremenetelének a folyamatát - pedig ez lett volna a feladata. Az uniós országokban ugyanis minden nehézség nélkül fennmaradhatnak a helyi ellátást zömében helyi termékkel kiszolgáló falusi boltok, mert tőlük nem várják el a városi boltokra szabott követelményeket.

Már több mint fél esztendeje nem foglalkozott a tisztelt Ház azzal a törvényjavaslattal, amelyik az Európai Unióban a corki nyilatkozat állásfoglalása alapján lehetővé teszi a helyi boltokban történő kistermelői áruértékesítést - Kovács Ferenc fideszes képviselőtársam törvénymódosító javaslatáról van szó. A kormányzati késlekedés miatt válnak munkanélkülivé kiskereskedők százai, és romlik tízezrek ellátása. A benyújtott törvényjavaslat a sikeresen alkalmazott burgenlandi, stájerországi és bajorországi tartományi törvények szövege alapján készült el.

A házaló kereskedőkkel kapcsolatos felvetésemről egy későbbi felszólalásban fogok majd szólni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Forrás: parlament.hu