SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Elnézést kérek, én az előbb félreértettem a helyzetet, és mint SZDSZ-es felszólaló mondtam el a hozzászólásomat, mert nem tudtam arról, hogy én a bizottság nevében ki lettem volna jelölve bizottsági előadónak. De a helyzetet könnyíti, hogy bizottsági előadóként sem mondtam volna mást, mint a saját frakcióm nevében.

Ellenben hogyha most nyílik egy rövid lehetőségem, hogy az SZDSZ felszólalójaként még két gondolatot hozzátegyek az előbb megfogalmazottakhoz, akkor ezt szeretném röviden megtenni. És itt már igazán a saját frakcióm nevében beszélek, amikor arra reagálok, hogy Fónagy képviselő úr példaként említette meg, hogy ahol liberalizálták a vasutat, közismert példa az Egyesült Királyság, ott ez tulajdonképpen kudarcot vallott. Én nem is ezt kívánom cáfolni, mert ez közismert, ez a liberalizáció és privatizáció valóban egy meglehetősen félresikeredett történet. Tudjuk jól, hogy majdnem három tucat társasággá vágták szét az Egyesült Királyság vasútját, és nem gondoskodtak megfelelő törvényekkel arról, hogy ezekből a privatizált vasutakból ne - rövid távú meggondolással - a pillanatnyi hasznot igyekezzenek kivenni, és hogy a biztonsággal is törődjenek, hanem tulajdonképpen szertefutott, és teljesen rossz irányba futott el ez a privatizáció.

Természetesen nem ez a példa, noha számos példa van arra, hogy az állami tulajdonban lévő vasút sem működik jól. De én nem is állítom, hogy alapvetően a tulajdonformától függ, csakhogy nekünk nem nagyon van más lehetőségünk, mert jól tudjuk, hogy derogációt kértünk az Európai Uniótól az árufuvarozás területén, és ezt meg is kaptuk 2007-ig. És akkor jön a liberalizáció - itt van bármelyik más európai vasút, és a magyar vasút a jelenlegi állapotában egyszerűen össze fog roskadni a versenysúly alatt.

Tudjuk azt is, hogy az Európai Parlament az eredetileg 2010-re tervezett személyszállítási privatizációt 2008-ra hozta előre. Ezen a téren meg pláne a legrosszabbakra számíthatunk, hacsak nem történik valami jelentős változás. És mi úgy gondoljuk, hogy erre tőkebevonással, a verseny megteremtésével nem egész biztonsággal adunk orvosságot, de a lehetőséget megteremtjük ahhoz képest, ahogy most állunk.

Elmondtam pár szempontot, ami tarthatatlan a magyar vasútnál. De az is tarthatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy jelenleg a magyar vasúton utazók 10 százaléka fizeti meg a teljes árú jegyet, hogy a magyar vasúton utazók 25 százaléka teljesen ingyen utazik, és hogy az utazók 65 százaléka pedig különféle kedvezményeket élvez. Ezzel természetesen nagyon nem lehet fenntartani egy lukratív vasutat, egy nyereséges vasutat, tehát ezen a téren bizonyára szükség van valami változtatásra, még ha ez társadalmilag nagyon nehezen lesz is elfogadtatható és keresztülvihető.

Tudjuk azt is, hogy milyen a vasút pénzügyi helyzete. Az előbb csak röviden tudtam említést tenni arról, hogy a rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt három nyereséges éve volt, és az utóbbi időben, való igaz, egyre veszteségesebb évek következtek be. Ennek kumulált eredményeként a magyar vasút hitelállománya már 100 milliárd forint fölött van. Tehát erre a helyzetre, amiben most vagyunk, minden mondható, csak az nem, hogy így tovább, fiúk, mert az jól beláthatóan a teljes összeomláshoz vezet.

Tehát én nem zárom ki, hogy másnak nem lehet igaz, jó érve arra, hogy miként kellene a vasutat jobb állapotba hozni, de én azt gondolom, hogy ebből a megoldásból nem zárható ki az sem, hogy a liberalizáció elől, amelyik egyébként, ha akarjuk, ha nem, itt van a küszöbünk előtt, és a magyar vasútra rányitja az ajtót két-három éven belül, nem tudunk elmenekülni. És ha nem tudunk elmenekülni, akkor inkább fel kellene rá készülnünk, hogy felkészülten fogadjuk ezt a versenyt. És nem a MÁV megmentése lehet a fő célunk, hanem a magyar vasút megmentése kell hogy a fő célunk legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu