SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Terjedelmét tekintve szerény, ámde fontosságát és időszerűségét nézve annál jelentősebb törvénytervezet az előttünk lévő, kereskedelemről szóló törvényjavaslat, előterjesztés. Többször elhangzott a felszólalók eddigi hozzászólása során, hogy a magyar gazdaságban milyen súlya van az ágazatnak: a GDP 12 százalékát, a foglalkoztatottak 14 százalékát jelenti az ágazat. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a kereskedelem gazdaságunk szerkezetében a helyén van, hiszen az európai uniós átlag is nagyjából ugyanezt a súlyt jelenti más országok esetében.

Magyarország kiskereskedelme és vendéglátása már a ’90-es évek elején nagyrészt magánkézbe került, a nemzetközi kereskedelmi cégek is már ettől kezdődően megjelentek a magyar piacon és terebélyesedtek nálunk. Közben az Európai Unió tagjai lettünk, amely ugyan az ágazat szabályozását nemzeti hatáskörbe utalja, de azzal a megkötéssel, hogy semmiképpen sem lehet akadálya a nemzeti szabályozás a tisztességes verseny érvényesülésének, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának.

Mindezen jelentős változások ellenére a szabályozás területén ugyanakkor csak az alacsonyabb szintű jogszabályokban történt meg ezen változások keresztülvitele, a törvényi szabályozás aktualizálása; a mára már rég kiüresedett és elavult 1978. évi, belkereskedelemről szóló törvény felváltása egy, a mai viszonyok közt megfelelően alkalmazható új törvénnyel mind ez ideig elmaradt. Most ezt igyekszünk pótolni.

A törvényjavaslat hatálya valamennyi határainkon belül végzett kereskedelmi tevékenységre kiterjed a gyógyszer-kereskedelem kivételével, beleértve a kis- és nagykereskedelmet, a vendéglátást, a kereskedelmi és turisztikai szolgáltatásokat egyaránt. A legálisan működő vállalkozások piaci pozíciójának megtartása, növelése szempontjából, továbbá a feketekereskedelem visszaszorítása érdekében alapelvként rögzíti a tervezet, hogy a kereskedelmi tevékenység folytatásának alapfeltétele a működési engedéllyel rendelkező üzlet megléte, valamint az, hogy az üzletben kereskedelmi tevékenységet végzőknek szakképesítéssel kell rendelkezniük.

A tervezet a kereskedelmi igazgatás szabályrendszerét új alapokra helyezi azáltal, hogy a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése, a bürokratikus ügyintézés mérséklése és egyben a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében bevezetésre kerül az egyablakos rendszer, ami azt jelenti, hogy az üzlet működési engedélyéhez szükséges szakhatósági hozzájárulásokat a jegyző köteles beszerezni.

Az Európai Unióban alkalmazott előírások között is újdonságnak minősíthető eleme a törvényjavaslatnak, hogy elsősorban a hazai kis- és közepes beszállítók, vállalkozások védelmére bevezeti a jelentős piaci erő fogalmát, és megtiltja az azzal való visszaélést. A jelentős piaci erő bevezetését elsősorban az a körülmény indokolja, hogy megjelentek és gyorsan növekednek a nagy tőkeerejű kereskedelmi láncok, és ezzel egy időben - mindannyian tudjuk - jelentősen átalakultak hazánkban a vásárlói szokások. Egyre nagyobb részarányt képviselnek a nagy tételű bevásárlások, a hétvégi bevásárlások, ha úgy tetszik.

Ez a változás együtt jár a kereskedelem koncentrációjával is, a kis- és közepes méretű üzletek piaci részesedésének csökkenésével. A törvény ezért meghatározza azt a piaci részesedési mértéket, amely felett a kereskedelmi vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősül. A szabályozás minden olyan kereskedelmi vállalkozást jelentős piaci erőnek minősít, amelynek kereskedelmi tevékenységéből származó éves forgalma a 150 milliárd forintot meghaladja, illetve piaci részesedése az adott területen a kereskedelmi forgalomból nagyobb mint 10 százalék. Természetesen ezeken a számokon lehet vitatkozni, ezeket a határértékeket lehet lejjebb szorítani - nyilván ez majd a parlamenti vita eredményétől fog függeni.

A visszaélés egyes eseteit a javaslat felsorolja, így idesorolható a beszállító indokolatlan megkülönböztetése, az értékesítési lehetőségek korlátozása, a szerződési feltételek utólagos, hátrányos és egyoldalú megváltoztatása. A jelentős piaci erővel való visszaélés esetén a Gazdasági Versenyhivatal jár el, az erőfölénnyel való visszaélés eljárási szabályai szerint.

A tervezet a jelentős piaci erő fogalmának bevezetése mellett nem szabályozza külön a beszerzési ár alatti értékesítést, hiszen a visszaélésre alkalmat adó piaci pozíciót komplex módon kezeli, és általában tilalmazza azon piaci magatartásokat, amelyek az alkupozíció egyoldalú kihasználását idézik elő. A tervezet tehát egy sokkal összetettebb szabályozást vezet be. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának elmaradása a törvénytervezetből vitát vált ki. Hiszen vannak ennek az itt nem megjelenő intézkedésnek előnyei, hátrányai.

Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy ennek a beszerzési ár alatti értékesítési tilalomnak a hátrányai jelentősebbek lennének, mint az előnyei, és ezért egyetértünk vele, hogy külön nevesítésre nem kerül a törvényben. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy ezek a láncok milyen erőfölényben vannak a beszállítókkal szemben, akkor mindjárt következtethető ebből az, hogy ha ezt a tilalmat törvényileg megfogalmaznánk, abból egyszerűen az következne, hogy olyan nyomott átadási árakra lennének kényszerítve a kis- és közepes beszállítók, hogy az átadási áruk lenne egyenlő a beszerzési ár alatti értékesítés gyakorlati árával, vagy mindez növelné a határokon túli beszerzést, de különben alkotmányossági aggályokat is fölvethetne, a tulajdonnal való szabad rendelkezés megsértésének alkotmányossági aggályát jelenthetné a dolog.

Tehát mindent összevetve egyetértünk azzal, hogy a törvény külön nevesítve ezt nem tartalmazza, hanem védőernyőként a jelentős piaci erő fogalmával igyekszik a kis- és középvállalkozók és -beszállítók segítségére sietni, és ez egy jobb megoldás.

Fontos része a törvényjavaslatnak az a paragrafus, ahol a nyitva tartás, ez az oly kényes, nagy szakmai vitákat kiváltó kérdéskör kerül szabályozásra. A tervezet szerint a nyitvatartási időt a jelenlegi hazai gyakorlatnak megfelelően a kereskedő állapíthatja meg oly módon, hogy üzletpolitikai elgondolásait összehangolja a környezetében élő lakosság igényeivel, figyelemmel persze az alkalmazottak érdekeire is.

(10.40)

Tömören szólva, tehát megmarad a vasárnapi nyitva tartás lehetősége, amely már olyannyira beépült a magyar vásárlói szokások, vásárlói attitűdök közé, hogy azt figyelembe nem venni egyszerűen nem lehetséges.

Ugyanakkor a tervezet a kereskedelmi dolgozók érdekeinek szem előtt tartására is törekszik, ezért munkaszüneti napokon, a 12 piros betűs ünnepnapon az üzletek nem nyithatnak ki. A tervezet ebben a tekintetben csak az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos területeken engedélyez kivételt abban az esetben, ha az adott település önkormányzata úgy dönt, és külön rendeletet alkot arról, hogy például a területén augusztus 20-án mégis nyitva tarthatnak a kereskedelmi egységek. Ez vitakérdés, emellett is, ellene is szólnak érvek, nyilván a parlamenti vita során majd eldöntjük, hogy minek adunk hangot a törvényben.

A törvényjavaslat - többek, akár indokoltnak és jogosnak tekinthető várakozása ellenére - nem tartalmazza a nagy területű kereskedelmi egységek létesítésének és működtetésének szabályait. Emellett is szólnak érvek, nyilván ez is megvitatásra kerül, idő hiányában nem tudok erre kitérni.

Mindent összevetve azt tudjuk mondani, hogy a törvénytervezet egy olyan, a gazdaság eredményes működése szempontjából fontos, keretjellegű szabályozás, amely versenysemleges, átlátható és betartható, ezért az SZDSZ támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu