SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Elvárható-e egy törvénytől, vagy másképpen fogalmazva: van-e, aki meg tudna alkotni egy olyan törvényt, amely megszüntetné a szegénységünket?

Mert ez minden baj forrása, hogy szegények voltak az önkormányzataink, amelyek arra kényszerültek, hogy a hiányzó bevételeik okán eladják a belvárosi telkeiket hipermarket-építés céljára. Szegények a vásárlóink; finoman fogalmazva úgy szoktuk említeni, hogy nagy árérzékenységűek a magyar vásárlók, magyarul olcsó holmit akarnak vásárolni, és ezért rohannak ezekbe az olcsó, ámde vacak minőséget kínáló hipermarketekbe.

Ezt vajon egy törvénnyel, egy törvényi szabályozással helyre lehet-e tenni? Helyre tudjuk-e tenni most, amikor ráadásul tudjuk, hogy az események mögöttünk vannak már jó 15 éve; kialakult egy olyan struktúra, amiben ezek az áruházláncok - hihetetlen agresszív módon - helyzetet, pozíciót foglaltak el, és akkor most számon kérjük a törvénytől azt, hogy nem jól szabályozza ezt a helyzetet, akár utólag is. Számon akarjuk kérni a törvénytől azt is, hogy egyenlítse ki, hogy van az egyik oldalon egy hatalmas erővel rendelkező áruházlánc, a másik oldalon pedig egy nagyon kicsi tehetségű beszállító, kis- és közepes vállalkozás. A kettő esélyegyenlőségét ezen törvénnyel nem egyenlítjük ki.

Nem kérünk-e lehetetlent, nem kérünk-e túl sokat? Én azt hiszem, hogy ez a törvény - nemcsak ez a törvény, hanem ezt ötször-tízszer újraformálhatnánk - nem tudna arra választ adni, hogy az erőkülönbséget megszüntesse a bevásárlóközpontok és a kisbeszállítók között, a magyar vásárlóközönséget pedig jelentősebb vásárlóerejűvé varázsolja, mert hiszen ez minden előállt anomália, minden előállt sajnálatos helyzet két gyökere.

És amikor ezt akarjuk számon kérni, akkor azt hiszem, túl sokat akarunk markolni, én ugyanis nem tudok olyan törvényt elképzelni, amelyik megfelelő mértékben igazságot tudna tenni ebben a két kérdésben.

Forrás: parlament.hu