CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Önnel abban az egy dologban teljes mértékben egyetértek, hogy a szegénység leküzdésének és a gyermekszegénység megelőzésének legfontosabb eszköze, hogy minél több embernek legyen munkája, és ebből a munkából meg tudjon élni, olyan keresetet tudjon elérni, amiből meg lehet élni.

Ha a statisztikai adatokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy 2002 első negyedévéhez képest 2005 harmadik negyedévében 77 ezer emberrel több dolgozik Magyarországon, mint akkor dolgozott. Önnek, gondolom, kellő tisztelete van a számok iránt, meg tudja állapítani, hogy ez azt jelenti, hogy 77 ezer emberrel többnek, így 77 ezer családnak jobb a helyzete 2002 első negyedévéhez képest.

Ön bizonyára tiszteli a számokat, bizonyára tiszteli a KSH adatait, és ebben azt fogja látni, hogy négy évvel ezelőtthöz képest a reálbérek 29,5 százalékkal növekedtek, a nyugdíjak 29 százalékkal növekedtek. Tessék mutatni Magyarországon még egy olyan négyéves időszakot, ahol ilyen reálbér-növekedés és ilyen reálnyugdíj-növekedés következett be! De tessék mutatni Európában még egy országot, ahol ebben az időszakban ilyen reálbér-növekedés és ilyen nyugdíjreálérték-növekedés állott elő! Ha tetszik ilyet mutatni, a viszontválasz egy percében örömmel meghallgatom, ha ön ilyeneket tud.

Ami az óvoda- és iskolabezárásokat illeti, nem tisztem megítélni annak a tegnap vagy tegnapelőtt eldöntött iskolabezárásnak az okát, hiszen azt a fenntartó tiszte eldönteni, hogy miért teszi, de azért szintén a statisztikai adatok elég beszédesek a tekintetben, hogy a néhány fős falusi iskolából milyen esély van a továbbtanulásra, és milyen esély van az elhelyezkedésre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Gondolom, ön tiszteli a számokat ahhoz, hogy látja, hogy vajmi kevés, ezért célszerű az esélyt máshol megteremteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu