DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sorra vesszük azokat a társadalmi elvárásokat, amelyeknek a büntetőjogi intézményrendszer valamennyi eleménél meg kellene jelenni, akkor meg kell említenünk azt, hogy a büntető jogalkotás legyen kiszámítható, a büntető jogalkotás bírjon kellő szigorúsággal, a bűnüldözés következetességgel, az ítélkezés egységességét is ki kell emelni, a humánus végrehajtást, az utógondozást, valamint a sértettek és az áldozatok körültekintő és méltányos védelmét. Nos, ez a tárgyalt törvényjavaslat pontosan ennek az utóbbi követelménynek egyfajta új intézményi rendszer keretei közé helyezését oldja meg.

A mindenkori kormány és az emberek felelőssége a bűnözés, a közbiztonság jövőbeni alakulásában közös, ám nem azonos. A bűnözéssel szemben elsődleges az állam meghatározó szerepe. Az állam a tisztességes, jogkövető állampolgárok és a sértettek, valamint az áldozatok pártján kell hogy álljon. A bűnözők jogai pedig csak ehhez képest és nem ezzel versengve érvényesülhetnek.

A Magyar Demokrata Fórum egy konzervatív értékrendű párt, és sokkal inkább bízik a bűnözőkkel szembeni következetes és kemény fellépésben, mint a velük való jótékonykodásban. Úgy tekintjük, hogy a bűn akkor is bűn, ha kicsi. Erről talán a sértetteket, az áldozatokat vagy a család többi tagját kellene megkérdezni. A sok kis bűn is képes arra, hogy társadalmi rendezetlenséget és komoly társadalmi problémát okozzon. A lehetséges áldozatok, a magukat veszélyeztetve érző emberek elsősorban javuló közbiztonságot akarnak. Ha az állam nem tudja megvédeni minden egyes polgárát ténylegesen, arra azért joggal számíthatnak az állampolgárok, hogy a bűncselekményeket kellő szigorral büntessék, az áldozatokat pedig megfelelő védelemben részesítsék.

A négy évvel ezelőtti, Magyar Demokrata Fórum vezette Igazságügyi Minisztériumban 1998-ban már egy olyan programmal kezdtük meg a munkát, amely világos választást kívánt tenni értékek és érdekek között. Kiemelt értéknek tekintettük a gyermekeink életét, az ifjúság biztonságát, az egészséges felnövekedésüket, a család megtartó erejét, átlátható és tiszta közéletet, a javuló közbiztonságot és az áldozatok és sértettek megfelelő védelmét.

A büntető jogszabályok ezen elvek mentén történő módosítására és szigorítására több lépésben került sor. Így került sor arra, hogy 1999-ben megszületett a kormányhatározat, amely a bűncselekmények áldozatainak állami kárenyhítésére vonatkozó jogi rendelkezéseket tartalmazta, majd a kormányhatároznak megfelelően - a Btk.-beli módosítások mellett - 2001-ben egy újabb kormányrendelet született az erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítéséről. Az a jogalkotási irány, amely ebben a kormányhatározatban, illetve kormányrendeletben megfogalmazódott, az találkozott az Európai Unió céljaival, hiszen időközben az Európai Unió Tanácsa 2001-ben, pont március 15-én “Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásbanö címmel egy kerethatározatot fogadott el. 2004. április 29-én pedig megjelent a bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról szóló irányelv, amelynek értelmében az állami kárenyhítést a szándékos és erőszakos bűncselekmények áldozatai számára is biztosítani kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az irányelv szerint 2006. január 1-jétől az Unió valamennyi polgára számára biztosítani kell az állami kárenyhítést. A közösségi szabályozás azonban nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét és azt a jogát, hogy az állami kárenyhítésre vonatkozó rendszerüket egyébként a saját maguk hagyományainak vagy társadalmi-politikai megfontolásaiknak megfelelően maguk is továbbalakítsák.

Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mit hiányolunk a tervezetből. A javaslat több olyan, a tagállamokban sok helyen alkalmazott kiegészítő jellegű lehetőségre, az áldozatok védelmét, illetőleg az áldozatoknak kifizetett kárenyhítés megtérülését biztosító intézményre nem tér ki. Az egyik ilyen fontos intézkedés az elkövető ösztönzése arra, hogy nyújtson az áldozatot megillető megfelelő kártérítést, akár közvetlenül az áldozatnak vagy az áldozat családjának, vagy pedig az államnak a már kifizetett kárenyhítés megtérítéseként, vagy szolgáltassa vissza a korábban az áldozat tulajdonát képező, bűncselekménnyel megszerzett dolgokat, amelyek a nyomozás során nem kerültek elő. Ezt több tagállam ösztönzi. Ilyen szabályt tartalmazó rendelkezés hét tagállam jogalkotásában van. Ezek között létezik olyan lehetőség is, hogy ez a kárenyhítés az elítélt feltételes szabadlábra helyezésének az egyik feltétele.

A jelenlegi kormány büntetőpolitikája sajnos nem jeleskedik abban, hogy vállalja és képviselje a büntetőjogi szankciórendszer szigorítását. Amikor a bűnözés haszna nő, az ára, vagyis a büntetés mértéke pedig csökken, akkor mindig több bűncselekményt fognak elkövetni, és ugyanez fordítva is igaz. Éppen ezért lenne fontos, hogy az elkövetők az áldozatvédelem keretei között is szembesüljenek azzal a kényszerrel, hogy enyhébb megítélésre, kedvezményekre a büntetőeljárásban csak akkor számíthatnak, ha megfelelő kárenyhítést nyújtanak a sértettnek, az áldozatoknak, vagy visszaszolgáltatják azok vagyontárgyait.

A kiszabott büntetés mellett legyen meg az ára annak is, hogy az elkövető az adott bűncselekménnyel mekkora kárt okoz. Ne csak attól kelljen tartania és azt kelljen számolnia, hogy hány évet kap, hanem számoljon azzal is, hogy az állam be fogja rajta vasalni az összes kárt. Ha ezt vagy ennek megelőlegezését és megtérítését az állam most részlegesen magára is vállalja, akkor legyen meg a jogszabályi lehetőség arra, hogy ezt az árat az elkövető megfizesse, egyben érdekelt is legyen abban, hogy a reparáció az áldozatok vagy az állam felé megtörténjen. A tapasztalatok szerint ez az egyik leghatékonyabb út a jóvátételre, hiszen főleg vagyon elleni bűncselekmények esetén nem az elkövető megbüntetése az elsődleges cél, hanem a sértett reparálása is.

Egy másik, ugyancsak több tagállamban alkalmazott intézmény a sértettnek és az áldozatnak a tájékoztatáshoz való joga az elkövető szabadon bocsátásával kapcsolatban. Ha az elkövető előzetes letartóztatásból vagy éppen a szabadságvesztéséből szabadul, továbbá ha kimaradást vagy eltávozást kap, akkor legyen lehetőség vagy kötelezettség arra, hogy a sértettet értesíteni kelljen. Több tagállamban ez a tájékoztatási lehetőség bizonyos bűncselekményhez kötött, például erőszakos nemi bűncselekményekhez vagy a család sérelmére elkövetett bűncselekményekhez kapcsolódóan létezik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államnak mind morálisan, mind pedig a törvényesség fenntartása szempontjából feladata az, hogy mindenki számára világossá tegye: az állam a tisztességes emberek, a sértettek és az áldozatok pártján áll. A bűnözők joga, szeretném még egyszer megismételni, csak ehhez képest és ezzel nem versengve érvényesülhet. A bűnözéssel szembeni állami fellépés nem válhat megalkuvóvá.

Az, hogy a törvényjavaslattal megvalósítani szándékozott áldozatvédelmi rendszer mennyire lesz eredményes, az a hozzárendelt költségvetéstől nagyban függ majd. Sajnálatos, hogy sem a törvényjavaslat indokolásában, sem a nem létező végrehajtási rendelettervezetből nem olvashatjuk ki a várható költségvonzatot, hogy az intézményrendszer gazdasági-pénzügyi hatásai mik lesznek. Ami a törvény koncepciójából kiderül, az nem sok jót vetít előre. Kétséges számomra, hogy a rendszer fenntartható-e egyébként néhány tízmillió forintból. Ezért arra kérjük a kormányt, hogy vizsgálja felül a működtetés forrásainak a kibővítését.

A céllal és a törvényjavaslatban vázolt rendszerrel egyetértünk, ugyanakkor őszintén reméljük, hogy a kormány tervezi ezeknek a további, az elkövetőket érintő és a megtérülést szolgáló intézkedéseknek a bevezetését, és lát lehetőséget arra, hogy a költségvetési források bővítésével valóban hatékonnyá is tudjon válni az áldozatok védelme. Remélem, hogy a vitában ezekre a kérdésekre a miniszter úrtól, államtitkár úrtól egyértelmű választ kaphatok, hiszen ennek hiányában a kialakítani javasolt áldozatsegítő rendszer nem lehet teljes, csak formaság.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(A jegyzői székben Szűcs Lajost Pettkó András

váltja fel.)

Forrás: parlament.hu