GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaim reklamálják ugyan, hogy nem vagyok a papíron, de szeretném jelezni, hogy leadták frakciótársaim a jelentkezésemet, úgyhogy a megszólalásom ilyen értelemben kellő jogalappal bír. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket az elkövetkezendő kilenc és fél percben.

A munka törvénykönyvével kapcsolatosan, annak módosításával kapcsolatosan, amit én személy szerint fontosnak tartok, az az, hogy a lehetőségekhez illesztetten azok a módosítások, amelyek mértékadóak, miniszter úr is szólt róla - minimálbér, munkaerő-kölcsönzés, tehát olyan típusú kérdések, amelyeknek viszonylag nagy hatósugara van -, ezek a kérdések a lehetőséghez illesztetten minél nagyobb egyetértéssel alakuljanak ki.

(17.10)

Mint ahogy beszéltünk róla, Bernáth Ildikó képviselő asszony is elmondta, ma még ez a fajta egységes álláspont nem rajzolódott meg. Lehet persze, hogy a pénteki nap sem hozza mindezt meg, mindezekkel együtt és mindezek ellenére is azt mondom, hogy személyes megítélésem szerint az a fajta logika, ami a minimálbér háromelemű kérdéskörét rajzolja meg, meggyőződésem szerint helytálló, hiszen a munkaerőpiac azt igazolja vissza, főleg, legkiváltképp a szakmunkások tekintetében, hogy egyre megfizetettebb állapotban van munkavállalási hajlandóság, és egyre megfizetettebb állapotban alakul ki az a helyzet, hogy a fiatalok azt az utat válasszák, hogy megfelelő szakmai felkészültséggel ruházkodjanak fel.

Magyarul, a mai magyar munkaerőpiac e tekintetben sokkal inkább hiánnyal, mint kínálattal rendelkezik. Azt a fajta fordítottságot, mármint hogy az igény, a foglalkoztatotti igény megvan, és a kínálati oldal nincs meg a munkavállalói oldal, a munkavállalók részéről, azt nyilván generálni kell. Ez a minimálbér formálásán, alakításán keresztül is alakulhat. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen fontos.

A másik oldalról azt gondolom, a minimálbér emelése azért is fontos, mert nyilván egy szorító hatása van általában a bérrendszerre vonatkoztatva, ami persze a munkaadók számára nem egy feltétlen módon jó hír, de azzal a felütéssel, ami a jelen kormányzati ciklusban valósult meg, hogy a minimálbérhez illesztetten az adómentességet biztosítjuk, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a többletforintok kiadása pozitív hozamot jelent a munkaadók tarsolyában anélkül, hogy nekik többletkiadást jelentene. A költségvetés az, amely lemond bizonyos értelmű bevételekről.

Ezzel azt szeretném érzékeltetni csak, amit Bernáth Ildikó a bizottsági vélemény kapcsán is kifejtett vagy megfogalmazott, hogy az elmúlt három és fél esztendőben a minimálbér hogyan és miképpen alakult. Szeretném jelezni, hogy ha az a fajta mérték, alakulási mérték, amely elő van irányozva, bekövetkezik, akkor, ha emlékképeim nem csalnak meg, 21 ezer forint környékén van a nettó minimálbérből származott nettó jövedelemnövekedés a négy évvel ezelőtti állapothoz illesztetten. Azt pedig szeretném mellé párhuzamosan hozzátenni, hogy dicséretes, ami ’98 és 2002-ben történt, hiszen akkor is mintegy 20 ezer forintos volt ez a nettó növekedés, de nem 30 ezer meg egynéhány ezerrel több, mert az a bruttó volt, amiből a zsebekből a személyi jövedelemadón keresztül kivettek és a költségvetésbe bevittek jelentős forrásokat.

A minimálbér kérdésköre tehát sokkal összetettebb attól, mint hogy egy rövid mondattal akár a munkaadói, akár a munkavállalói vagy akár épp a kormányzati oldal is véleményt alkothatna. Ez egy olyan típusú kérdés, amelyben szerintem az elkövetkezendő időszakban pénteken, szükség szerint még más napokon is egyeztetések sokaságára van szükség.

De ez a törvénytervezet foglalkozik olyan jelentős kérdésekkel is, mint a munkaidő nyilvántartása és a munkabér-kifizetés elszámolása összekapcsolásának a rendszere, vagy éppen az irreálisan alacsony munkajövedelmeknek a korrigálása, amiről a miniszter úr az expozéjában szólt. Azt gondolom, érthető az a logika, aminek a medrében haladva a munkaadók megint csak nem kívánják direkt módon elsőre fogadni ezt a fajta intézkedést, a másik oldalról érthető viszont az a szándék is, hogy nem lehet olyan viszonyt fenntartani, amely keretében gyakorlatilag a minimálbérhez való hozzáférés lehetősége sem biztosított azoknak a munkavállalóknak, akik tisztes módon végzik a tevékenységüket. Ilyen értelemben tehát a teljesítménybérezés szabályozására, illetve a norma indokolatlan szigorításának a korrekciójára elengedhetetlen módon szükség van. Ilyen a már említett munkaerő-kölcsönzés kérdésköre is, hiszen ma Magyarországon a legális keretek között munkaerő-kölcsönzöttek aránya a foglalkoztatottakon belül mintegy másfél százalékot tesz ki. De ha nem a legális szférát nézzük csak, hanem a mintavételek alapján próbálunk egy kicsit beljebb gondolkodni, akkor azt is látjuk, hogy azért jelentősebb ettől a részarány a kölcsönzés tekintetében vagy épp a kvázi, az “olyan, minthaö kölcsönzés tekintetében. Vannak színlelt szerződések, vannak feketekölcsönzések, sok minden egyéb más, úgy, ahogy a foglalkoztatás más vonulata is érvényesül ebben a formában.

Az nem lehet kérdéses egyikünk előtt sem, hogy egy olyanfajta kölcsönzési rendszer semmiképpen nem helyénvaló, amikor egy adott munkavállaló évek hosszú során keresztül egy adott munkaadónál kölcsönzött formában van jelen. Ez az a kvázi kölcsönzés: olyan, mintha kölcsönzés lenne, valójában mégsem az, de bizonyos értelemben mégis hátrányosabb helyzetbe kerül a munkavállaló ezen keresztül, tehát szükségszerű olyan intézkedések foganatosítására sort keríteni, amely a munkavállalót ilyen értelemben sérelmesen ért intézkedéseket megpróbálja kiküszöbölni. Nyilván ez a fajta törvénytervezetbéli gondolkodás azt próbálja meg előirányozni, hogy az azonos érdekkörbe tartozó cégek esetében ne fordulhassanak elő azok a helyzetek, hogy egyik oldalról munkát végeztetek, másik oldalról ugyanazon cégkeretek között pedig kölcsönzéssel is foglalkozom, és az előbbi eseteket, mint ahogy példáztam is, hívom életre. Azt gondolom, célszerű és ésszerű ezeket a kérdéseket elkerülni, akár akképpen is, hogy a csoportos létszámleépítéshez illesztetten azokat a disszonanciákat feloldani, hogy csoportos létszámleépítés keretei között elküldi a munkáltató az embereket, majd rá két hétre munkaerő-kölcsönzés formájában ugyanazon céghez visszaviszi ezeket az embereket, gyakorlatilag már azon garanciák biztosítása nélkül, ami egyébként a korábbi foglalkoztatásához párosítható volt. Be kell tenni olyan védekező reflexeket, be kell építeni olyan védekezési korlátokat, amelyek a visszaélésekkel szemben vagy a visszaélések elkerülése érdekében fogalmazódnak meg.

Azt gondolom, hogy két mondatot mindenképpen megérdemel még a munkaügyi ellenőrzésekhez kapcsolódó módosító javaslat taglalása is, mégpedig akképpen, hogy nyugodt lelkülettel dicsérjem azt a fajta logikát és szándékot és megvalósulást, ami a hálózat megerősítését szolgálja, ami gyakorlatilag, ismereteim szerint mintegy százfős ellenőrzési apparátus bővülésével párosul. Ezáltal a szervezet megerősödése alakul ki, formálódik, másik oldalról pedig nyilván a logikájában is változik a rendszer, fokuszál a feketefoglalkoztatásra, és az én olvasatom szerint nem felejtkezik el a prevencióról sem. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Utánamentem egy picit, és azt tapasztaltam, hogy a mai vizsgálati számokhoz illesztetten is mintegy 40-45 százalék között mozog a prevenció érvényesülése, tehát hogy nem rögtön azonnali bírságkiszabások történnek. Azt gondolom, nem baj az, ha ez még tovább növekszik, legkiváltképp a mikro- és a kisvállalkozások esetében, ahol nem olyan súlyú cselekedetek, nem olyan súlyú események történnek, amelyek feltétlen módon és mindenképpen bírságolási alapot kell hogy magukkal vonjanak.

Talán a lényege ennek a történetnek az, amit már a mondandóm kapcsán érintettem, hogy afelé kell hogy fokuszáljon, aki tisztességtelen módon foglalkoztat, aki azokat a szabályokat nem tartja be, amelyeket a magyar munkaadók többsége egyébként messzemenő módon igyekszik betartani. Azt gondolom, ha ezt az utat járjuk, akkor helyes úton lépkedünk előre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu