GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy meglehetősen speciális, de a parlament asztalára nem először kerülő aspektusból szeretnék ezzel az előttünk fekvő törvényjavaslattal foglalkozni, mégpedig a családon belüli erőszak kérdésének szempontjából; a témát egyébként hozzászólásában Dávid Ibolya is érintette. Azt gondolom, ez egy olyan terület, amelynek szempontjából ez a most tárgyalt jogszabály előrelépést hozhat, hiszen valamennyien tudjuk, hogy 2003 tavaszán, 2003 áprilisában a Magyar Köztársaság Országgyűlése egy országgyűlési határozatot fogadott el egy szocialista és egy szabad demokrata képviselőtársunk, Vadai Ágnes és Eörsi Mátyás javaslatára, amely országgyűlési határozat a kormánynak határidővel feladatokat szabott meg abban a tekintetben, hogy a családon belüli erőszak kérdésében milyen jogalkotási és más jellegű lépéseket kell megtennie.

Ez az országgyűlési határozat a statisztikai tényeket figyelembe véve született, azokat a statisztikai tényeket figyelembe véve, amelyek azt igazolják, hogy a családon belüli erőszak áldozatai hazánkban is túlnyomó többségükben nők, gyermekek, illetve időskorú emberek. A tényeket, a számokat ismerjük; én a tegnapi napon éppen egy interpellációban idéztem fel őket, de talán a legfontosabbakat ennek a vitának a keretén belül is érdemes elmondani, hiszen szorosan ide tartozó kérdésről van szó, ugyanis naponta átlagosan nyolc gyermeket bántalmaznak Magyarországon, havonta két gyermeket vernek agyon a szülei, vagy azok a felnőttek, akikre rá vannak bízva.

A nők helyzetét tekintve sem jobb a helyzet. A civil szervezetek és más kutatások eredményeiből tudjuk, hogy minden harmadik napon meghal Magyarországon valaki családon belüli erőszak, bántalmazás következtében. Házastársa, élettársa vagy volt házastársa, volt élettársa bántalmazása, fizikai erőszakja, erőszakos magatartása következtében átlagosan minden héten meghal Magyarországon legalább egy nő. A rejtettség, a látencia pedig óriási ezen a területen: húsz-huszonöt-harmincszoros a kérdést kutató civil szervezetek és társadalomkutatók szerint. Most én itt az áldozatokról, a végérvényes, visszafordíthatatlan tragédiákról beszéltem. Meg lehet becsülni, valamennyien meg tudjuk becsülni azon esetek számát, amelyekben - hála istennek - nem következik be végérvényes, visszafordíthatatlan tragédia, idézőjelben mondom, “csakö valamilyen nagyon súlyos fizikai bántalmazás. Azt is tudjuk, hogy ezek elsöprő többségében nem indul meg eljárás az elkövető ellen, és a családon belüli erőszak áldozata magára marad; nagyon sokszor, vagy a legtöbbször, mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben ezekből nem is indul meg eljárás. Azt gondolom, hogy az a törvény, amelyet most tárgyalunk, segíthet abban, hogy ez a helyzet változzon. Nem gondolom, hogy megoldaná ezt az egyébként nagyon bonyolult, nem is elsősorban vagy nem csak és kizárólag büntetőjogi, hanem nagyon bonyolult és összetett társadalmi kérdést, de az biztos, hogy ha az áldozatok azt érzik, hogy segítségre szorulásuk mellett segítségre számíthatnak az állami szervektől egy ilyen eljárásban, akkor nőhet annak az esélye, hogy többen kérhetnek és kaphatnak védelmet az állami szervektől akkor, amikor családon belüli erőszak fenyegeti őket a mindennapjaikban.

Az országgyűlési határozat arra szólította fel a kormányt, hogy 2004. március 31-éig hozzon meg bizonyos jogszabályokat, illetve pontosan: nyújtson be a parlamentnek bizonyos jogszabályjavaslatokat. Ebben a tekintetben megáll az, ami itt korábban elhangzott, hogy némi késésben vagyunk. Az országgyűlési határozat távol tartó rendelkezésről beszél, beszél arról, hogy a bírósági eljárások során soronkívüliséget kellene biztosítanunk a családon belüli erőszak áldozatainak - ezekről természetesen ebben a törvényben nincs és nem is lehet szó. Az említett témák közül van olyan, amelyik annyira bonyolult alkotmányos kérdéseket, alapkérdéseket vet fel - ez az úgynevezett távol tartó rendelkezés bevezetése -, hogy ez komoly falakat állít még azok elé is, akik ezt komolyan veszik, és szeretnék mindezt viszontlátni a hatályos magyar jogban.

De az országgyűlési határozat azt is mondja, hogy a kormány 2004. március 31-éig biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen a számukra. Ez az a pontja az országgyűlési határozatnak, amely tekintetében fontos előrelépést jelent ez a törvény, hiszen azt mondja a most tárgyalt jogszabálytervezet, hogy az érdekérvényesítés elősegítése keretében a megyei, fővárosi igazságügyi hivatal áldozatsegítő szolgálatai az áldozatot szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegítik alapvető jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási és szociális ellátások igénybevételéhez. Azonnali pénzügyi segélyként a területi áldozatsegítő szolgálat fedezi a lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint gyógyászati és kegyeleti jellegű kiadásokat. Ha ezt hozzákapcsoljuk ahhoz, amit Göncz Kinga miniszter asszony tegnap arról mondott, hogy ha minden igaz, hamarosan létrejön Magyarországon a másik titkos menedékház a családon belüli erőszak áldozatainak megsegítése érdekében, és hozzátesszük ezt az állami segítséget, akkor mondhatjuk nyugodtan, hogy itt valamilyen előrelépés történik.

A jogszabály, amelyet tárgyalunk, beszél a szakjogászi segítségnyújtásról, illetve arról, hogy az érdekérvényesítés elősegítése és az azonnali pénzügyi segély a rászorultság vizsgálata nélkül, térítésmentesen jár az áldozatoknak. Ez, azt gondolom, nagyon fontos, hiszen valamennyien tudjuk, mondom még egyszer, hogy a családon belüli erőszak áldozatai a legtöbb esetben nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő nők vagy gyermekek, vagy együtt, családanyák és gyermekeik, akiknek nagyon komoly segítségre van szükségük. S ugyan mi, liberálisok ritkán szoktuk azt szorgalmazni, hogy az állam feladatai nagy arányban bővüljenek, azt mégis ki kell mondani ebben a körben, az nem lehet, hogy ezt a fajta segítségnyújtást egy országban csak és kizárólag néhány tucatnyi lelkes civil szervezeti aktivista végezze. Igenis, az állam megfelelő szerveinek minden tőlük telhetőt meg kell tenni ebben a kérdésben, hogy azok a nők, gyermekek, időskorú emberek, akik családon belül bántalmazásnak, rendszeres fizikai erőszaknak vannak kitéve, merhessenek és eredményesen tudhassanak fellépni a bántalmazókkal szemben. Hozzáteszem, hogy ebből a szempontból az a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos megjegyzés, amelyet Dávid Ibolya elnök asszony említett, miszerint ez néhány európai tagállamban különösen vonatkozik a családon belüli erőszak áldozataira, megállja a helyét, és mindenképpen megfontolásra érdemes.

Azt mondja továbbá a családon belüli erőszakkal foglalkozó országgyűlési határozat, hogy a kormánynak feladata megalkotni az Országgyűlés és az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával azokat az egyértelmű és egységes szabályokat, protokollokat, amelyeket a rendőrség, a gyermekvédelmi szervek, szociális, egészségügyi intézmények kötelesek alkalmazni a családon belüli erőszak már bizonyított, vagy még nem bizonyított, de valószínűsíthető vagy nyilvánvaló esetében, beleértve - és ez nagyon fontos - az érintett szervek együttműködési kötelezettségét is. Ebből a szempontból külön örömteli, hogy a most tárgyalt jogszabálynak egy pontja rendelkezik arról: “Ha a területi áldozatsegítő szolgálat más hatóságtól, szervtől vagy szervezettől, illetve az áldozatsegítő szolgálathoz benyújtott támogatás iránti kérelemből természetes személy áldozattá válásáról szerez tudomást, írásban tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy áldozatsegítő támogatás jogosultja lehet, és jogosultság esetén támogatások iránti kérelmet terjeszthet elő.ö Ez a paragrafus tehát beszél arról, amiről az országgyűlési határozat is, bár ezt nem meríti ki teljesen, de valamifajta együttműködési feladatot, kötelezettséget ír elő az adott kérdésben eljáró hatóságok számára, és ez is mindenképpen előrelépés.

Félreértés ne essék, jelen felszólalásomnak nem volt célja az, hogy ezt a jogszabályt úgy tüntessem fel, mint amely egy régóta vitatott és még mindig megoldásra váró jogalkotási és társadalmi problémának, a családon belüli erőszak kérdésének a generális megoldására alkalmas lehet, csupán arra kívántam felhívni tisztelt képviselőtársaim és az érdeklődők figyelmét, hogy az áldozatok segítéséről és a kárenyhítésről szóló jelen jogszabály néhány pontján előrelépést jelenthet, amennyiben ezek a hatóságok elkezdik működésüket, és komolyan tudják és akarják venni a feladatukat.

(15.20)

S az a szemléletváltás, amelyet a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben annyira sürgetnek a civil szervezetek, meg tud történni a magyar igazságszolgáltatásban és államigazgatásban.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu