DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az iménti hozzászólásra értelemszerűen néhány reakciót érdemes tenni. Szeretném emlékeztetni Pokorni képviselő urat arra, hogy együtt hallottuk az Állami Számvevőszék elnökének beszédét itt a parlamentben, illetve mindketten olvashatjuk azt a jelentést, amit a Számvevőszék a képviselők rendelkezésére bocsátott.

Szeretném elmondani, hogy sem a hozzászólásban, sem a jelentésben az a kifejezés nem szerepel, amit ön itt használt, nevezetesen, hogy a Számvevőszék a bevételekkel kapcsolatban érdemi kételyeket fogalmazott volna meg. Elnök úr pontosan fogalmazott itt a szószéken, ha még ön is emlékszik, képviselő úr, azt mondta, hogy az Állami Számvevőszék tíz év alatt kialakult sztenderdjei alapján akkor ítélnek meg valamely bevételt kockázatosnak, ha 5 százalékot meghaladó mértékű eltérést feltételeznek a rendelkezésre álló információkból, tehát az adott bevétel teljesülésében. Nem volt ilyen bevétel, nincs ilyen bevétel a 2006-os költségvetésben. Azt is elmondta elnök úr, hogy míg a korábbi években mindig voltak ilyen bevételek, most ilyen bevételt az Állami Számvevőszék munkatársai nem találtak.

Azért gondolom ezt fontosnak megemlíteni, mert az önök részéről többször elhangzik ez a kitétel, maradjunk a pontos megfogalmazásnál, illetve a Számvevőszék írásban is leírt észrevételeinél.

A második tétel, amit képviselő úr elmondott, és azt gondolom, hogy pontosításra szorul, ez a következő számsor: 14,3, 10, 9,8, 9,2, 5,3. Ez az a számsor, amely 1998-tól 2002-ig az infláció mértékét jelezte Magyarországon. Ebben nincs olyan számérték, amire ön a hozzászólásában utalt, azaz nincs benne olyan számérték, amire ön utalt volna, hogy önök hogyan vitték le az inflációt Magyarországon. Mint ahogyan pontosan emlékszünk rá, egy 10 százalék körül beragadt inflációs mérték volt Magyarországon ebben a periódusban, amely - utólag majd minősíthető, hogy vajon helyes vagy helytelen, közgazdasági eszközök alkalmazásával - az elmúlt években jelentősen csökkent. Elértük mára azt, hogy a jegybank is, a kormányzat is, de a külső szakértők is arról beszélnek, hogy Magyarországon érdemben az árstabilitás korszaka következik be, de ez a 2005-2006-os éveket jelenti.

A következő tétel, amit képviselő úr szerintem tévesen interpretált itt a parlamentben, ez a családtámogatás és annak átalakítása. Képviselő úr szelektíven emlékezett vissza az elmúlt tíz év történetére. Amikor azt mondja, hogy mi a kiegészítő családi pótlékot átneveztük, akkor elfeledkezik arról, hogy önök nevezték át '98-ban a kiegészítő családi pótlékra a korábban járt rendszeres gyermekvédelmi támogatást.

Tehát a mi kormányunk, az előző Horn-kormány időszakában került bevezetésre, éppen a legrászorultabbaknak a segítésére a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelyre önök egy jól hangzó névvel azt mondták, hogy na, akkor legyen ennek a neve kiegészítő családi pótlék, de ezzel megszüntettek egy korábbi ellátást, a helyébe tették… (Dr. Kovács Zoltán: Most szüntetitek meg!) - mondom, a helyébe tettek egy kiegészítő családi pótlék elnevezésű, értékében nem bővülő ellátást, és értékében nem bővülően, sőt nominálértéken otthagyták a családi pótlékot abban a négy évben.

Ezek után, a mi kormányunk időszakában bekövetkezett az, hogy behoztunk egy 13. havi családi pótlékot, olyan mértékben növeltük a családi pótlékot, hogy abban reálérték-növekedés is volt, tehát az inflációt meghaladó mértékben növeltük valamennyi évben a családi pótlékot; és képviselő úr nem beszélt egy nagyon fontos momentumról, és ez a fontos hiba, ez a legfontosabb hiba.

Mi nem a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a családi pótlék összevonásával hozzuk létre az új családtámogatási rendszert, hanem ama családi adókedvezmény bizonyos körökben történő megszüntetésével, amely igazából megvalósította azt az elvet, amit önök vállaltak és mindig is hirdettek, hogy a magasabb jövedelműeknek, a magasabb jövedelmű családok számára tették elérhetővé adókedvezmény formájában a gyermekek nevelése utáni támogatás egy jelentős részét, aránytalanul nagy részét, azt gondolom, így is fogalmazhatok.

Képviselő Úr! Ha hitelesen akarjuk az elmúlt tíz év történetét ebben a témában egymásnak itt elmondani, akkor szerintem ez így történt. Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, mert amit ön mondott, úgy tűnt volna, mintha csak a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőktől, leginkább rászorultaktól elvett pénzből próbáltunk mi. Nem így történt. A viszonylag magasabb jövedelemmel rendelkezők adókedvezmény formájában igénybe vehető támogatása is figyelembe van véve értelemszerűen itt, ebben az átcsoportosításban. Ezért gondoljuk azt, hogy a két megközelítés érdemben különbözik egymástól.

Igen, nem a magas jövedelműek számára kívántuk lehetővé tenni adókedvezmény formájában ennek a családtámogatási formának az igénybevételét, hanem az alacsonyabb jövedelműek számára is.

Amikor képviselő úr arra hivatkozik, hogy Angliában hogyan minősítenek egy üzletet, akkor azt kell mondanom, képviselő úr, hogy túlságosan fideszes fejjel gondolkodik. (Derültség, közbeszólás a Fidesz soraiból: Az milyen?) A fideszes fejjel való gondolkodás azt jelenti, hogy egy üzlet… (Derültség a Fidesz soraiból. - Dr. Kovács Zoltán: Honnan tudod?) - megtapasztaltuk négy éven keresztül, Kovács képviselő úr. Egy üzlet csak úgy lehet jó, ha az egyik fél nagyot kaszál rajta. Volt erre egy klasszikus, Lajos keresztnevű férfiember Magyarországon, “hülyének nem tilos lenni, nem tiltja semmiö, mondotta volt. Az állam sem volt tiltva számára, hogy hülye lehessen, azaz egy üzlet nem akkor jó üzlet teljes mértékben, ha az egyik fél nagyot nyer rajta. Egy üzlet akkor jó üzlet, ha mindkét fél megtalálja benne a számítását. Lehet, hogy anyagi számítását az egyik, lehet, hogy más típusú számítását a másik, de egy jó üzletnek ez a feltétele. Nézze meg az üzleti életben, képviselő úr! A jó üzlet arról ismerszik meg, hogy az üzletfelek holnap is üzletet kívánnak egymással kötni, holnapután is, merthogy mind a kettő megtalálja benne a számítását.

Amikor minősítették azt a bizonyos tranzakciót, akkor ez a fajta gondolkodás és nem a fideszes gondolkodás érvényesült, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Domokos László: Ez nem igaz!)

Amikor azt mondja, hogy a közoktatásra fordított összeg mennyivel csökken, akkor, képviselő úr, lehet, hogy számszerűleg igazat mond, csak nem teszi hozzá az igazság másik felét. Mennyivel csökken az ellátottak száma? Mennyivel csökken azoknak a száma, és mennyivel csökkent az elmúlt tíz évben azoknak a száma, akik számára ezt a szolgáltatást az állam biztosítja? Ne feledkezzünk el erről, képviselő úr!

Szerintem nem lehet változatlan, statikus feltételek mellett a számokat összehasonlítani. Ha tehát ezt fajlagosan nézzük meg, akkor - képviselő úr ezt valószínűleg jobban tudja, mint bárki más ebben a teremben - az Európai Unión belül Magyarország az oktatási ráfordításokban 1 százalékponttal magasabb GDP-arányt képvisel, mint az Európai Unió átlaga. Még egyszer mondom: az oktatásban Magyarország 1 százalékkal magasabb részesedést képvisel a GDP-ből. Csak ezt tudom mondani. (Dr. Horváth Zsolt: Ezt most el kell venni?) Senki nem veszi el, képviselő úr, ezután is 1 százalékkal magasabbat fog Magyarország képviselni, még ezt is hozzá kell tennem. Tehát Magyarország nem költ keveset, ugyanakkor a lezajlott folyamatot, miszerint sajnos, van egy olyan tendencia mögöttünk, hogy csökken a gyermeklétszám, nem követte a ráfordítások arányosítása, én így fogalmazok.

A felsőoktatással kapcsolatban összesen két mondatot mondok. Képviselő úr, a működési kiadások előirányzata növekszik 16 milliárd forinttal - a működési kiadásoké. Ráadásul úgy tudom, hogy ebben a rektor urakkal egyetértésben van a kormány. Magyarul: a felsőoktatás vezető testületével ebben a kérdésben teljes nézetazonosság van, nincs véleménykülönbség. Képviselő úr itt most olyat kér rajtunk számon, amelyben, jelentem, az érintettek vezetőivel nézetazonosság van, a kormány és közöttünk.

Befejezésül: ha képviselő úr azt mondja, hogy átdolgozásra szorul ez a költségvetés, erre azt tudom mondani, képviselő úr, hogy azok a javaslatok, amelyeket eddig ismerek a sajtón keresztül a Fidesztől, nem tükrözik azt, hogy önök át kívánnák dolgozni ezt a költségvetést. Továbbra is az van benne, amit eddig hallhattunk önöktől. Az egyik hozzászóló azt mondja, hogy a hiány csökkentését kell megtenni minél inkább, a másik hozzászóló pedig azt mondja, hogy ezzel nem foglalkozva, ide, oda, amoda tegyünk többet. (Domokos László: De ilyen nem volt, ilyen felszólalás nem volt!)

(16.30)

Már bocsánat, képviselő úr, ez volt a többségi hozzászólás, aki azt mondta, hogy erre a célra, arra a célra és amarra a célra többet kell fordítani a jövő évi költségvetésben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Honnan? Nem a hiányból! - Moraj az MSZP padsoraiban.) Azt mondták, hogy többet fordítsunk.

Képviselő Úr! Ha egyszer véges a büdzsé, akkor az a kérésem, hogy mindig meg kellene gondolni azt, hogy azért nem célszerű Magyarországon a hiányt növelni, mert Magyarország ebből a szempontból determinált pályán halad.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu