DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A téma valóban megérdemli, hogy eljöjjünk, és részt vegyünk a megvitatásában. A kormány idehozott az Országgyűlésnek egy határozati javaslatot az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány szándéka bizonyára nemes, azonban nem sikerült. Ami a kezükben van, nevezhető többféleképpen. Például lehet egy ankéttervezet, egy elegáns ankéttervezet. Vagy lehet egy brosúra valamilyen célból. Vagy lehet egy marketingiromány, hogy mit is szándékszik csinálni ez a vállalat vagy konzorcium, vagy pedig gazdasági egyesülés.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Ez valamiféle sillabusz. Én és nyilván sokan mások is részt vettek különböző intézmények, egyesületek, vállalatok vagy egyetemek munkájában. Ez egy sillabusz, mondhatnánk azt, leírja, hogy mit is gondol az, aki valamiről gondolkozik, hogy majd aztán tovább gondolkozzunk rajta, hogy majd aztán legyen egy konferencia, ahol majd emberek összejönnek, elmondják bölcsességüket, összetevődik belőle valami, lesz egy könyv, rákerül a polcokra, emberek elolvassák, és valamikor majd a megvalósítás is sorra kerül, még törvény csírája és gyökere is lehet. Nem tart ez a dokumentum, ez az iromány ott, igen tisztelt Országgyűlés, igen tisztelt kormány, igen tisztelt államtitkár úr.

Jó, jó; jó lépés - de félrelépés, félrevezetés. Olyasminek nevezzük ezt az okmányt, ami nem. Ez nem tíz évben követendő gazdaságpolitika alapelvei. Ez arról valami valahogyan, úgy a szélén tapogatózás; nem áll össze. Vannak benne igen jó ötletek. Tisztelt Országgyűlés! Majdnem mindegyik sora ennek a sillabusznak - ne tessék rossz néven venni, hogy így nevezem - megér egy törvényt, akár megér sok minden más erőfeszítést is, de ez nem áll össze. Majdnem azt mondanám, hogy ha így rakjuk össze, akkor egy kártyavár, ami összeomlik, mert nincs meg a koherencia.

Minek nevezné egy szemlélő? Azt mondaná, hogy salátástál vagy zöldfőzelék vagy valami, ilyen hasonlatok jutnak eszembe. Nyilván vannak képviselő urak, akiknek még jobb hasonlat jut eszükbe, örömmel hallgatom majd.

(19.20)

Egészen komolyan véve, tisztelt Országgyűlés, amikor tíz évre nézünk előre, az egy komoly időtávlat. Vannak erre tapasztalatok ebben az országban vagy másutt a világon, ahonnan érdemes tanulni, vagy legalábbis megnézni őket és eldönteni, hogy tanuljunk-e tőlük vagy csak láttuk őket? Az ilyen tervgondolkozásra az elmúlt évszázadban két nagy példa volt - ó, van több is, de engedtessék meg, hogy az idő hiánya miatt csak kettőt említsek -, egyrészt a Szovjetunióban, ahol egész részletesen megtervezték a dolgokat - hogy kinek legyen sárga cipője vagy kinek legyen mije -, tehát megtervezték a dolgokat. És a tervből törvény lett, aki nem hajtotta végre a tervet, az megszegte a törvényt, és akár még börtönbe is kerülhetett, vagy még messzebb is.

S volt egy másik megoldás, a francia megoldás, amit a második világháború után vezettek be. A franciák úgy nevezték, hogy indicative planning - ki mondja elegánsan franciául? -, ami azt jelentette, hogy a franciák törvényt hoztak, hogy évenként összeállítanak nagy könyveket arról, hogy milyennek látják a gazdaság jövőjét tíz évre előre. Abban leírtak valamiféle jóslásokat. Jósolni elegáns dolog, mert általában nem jár felelősséggel. Nem baj, ha a jóslat nem válik be, de jól hangozhat, és az emberek még meg is mosolyoghatják. Nos, a franciák ezt megcsinálták egészen komolyan, s még ma is működik ez a rendszer.

A francia előrenézés, a tízéves terv valami olyasmi, hogy az érdekképviseletek, a vállalatok, a közigazgatás, a minisztériumok összerakják a tudományt, ami aztán a statisztikai hivatalban összeállítódik, és a nagy könyvek megjelennek, ott vannak a polcokon, a kereskedelmi kamarák, az önkormányzatok, az egyetemek, a nagyvállalatok polcain, s akit érdekel, belenéz, és azt mondja, hogy jé, ezt vetítették előre, azt gondolják, hogy ez lesz a francia gazdaságban és a világgazdaságban. Ez egy ingyen és bérmentve elérhető tanácsadás a francia gazdaságnak, sőt mindenkinek a világon, akit érdekel a francia gazdaság. Nálunk is be lehet menni a francia nagykövetségre, meg lehet nézni, és szerte Franciaországban 10 ezer példányban van meg. Ki lehet nyitni a több tízezer oldalnyi kötetet, és meg lehet nézni, hogy mit jósolnak, prófétálnak előre azok az okos emberek, akik ezt összeállították.

Tisztelt Országgyűlés! Nekem ez a két nagy példa jut eszembe, ezek voltak a XX. században a legjelentősebbek. Mi is van most itt előttünk, a Magyar Országgyűlés előtt? Tíz évre elkövetkezendő gazdaságpolitikai alapelvek. Az alapelvek nem terv olyan értelemben, hogy a végre nem hajtó majd börtönbe megy, és nem is olyan szabadon elérhető marketing- vagy másféle jóslás, amit vagy megnéznek az emberek, vagy nem, hanem a kormány azt kéri az Országgyűléstől, határozzuk el, hogy ezek meg ezek a gazdaságpolitikai alapelvek fognak vezetni bennünket. Miért? S itt jönnek a nehéz szavak: a társadalom és a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése és a nemzetközi verseny által támasztott követelmények teljesítése érdekében. Ezek aztán kemény dolgok! Hogy ez hogy áll össze ennek a sillabusznak az alapján, ahhoz azért nagy merészség kell. Én tisztelem, ha a kormány és az Országgyűlés bátor, és ha mindnyájan bátrak vagyunk, de hát ez a bátorság az arányérzék hiányát is fölveti.

Nincs időm tovább részletezni, csupán jelentem az Országgyűlésnek, hogy több módosítást elképzeltem, néhányat be is nyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek e tekintetben. Az egyikben azt kérem, ha már ebből lesz - bocsánat, felénk Cecén úgy mondták, hogy énekes halott; nem az, hanem valóban - egy olyan okmány, egy határozat, amely a kormányzást és az országot inspirálja, akkor kérem tisztelettel, hogy vétessék bele az a gondolat, amit beadtam módosítóként: “A kormány feladata - írom én -, hogy adatokat szolgáltasson, melyek jelzik a nemzetgazdaság kilátásait - nem húztam alá, de engedtessék meg, hogy most húzzam alá: kilátásait - a makroökonómia alapvető adatain; össznemzeti termék, munkanélküliség, infláció, az államháztartás jellege. Ezen túlmenően kívánatos lehet más sarokszámok megjelölése bizonyos ágazatokban. Az adatok tájékoztató jellegű előrejelzések, de határozottan nem a tervgazdaság kötelező direktívái.ö

Ha ilyesmi kerül elénk, tisztelt Országgyűlés, akkor ugye jobban érezzük magunkat, már olyan tekintetben, hogy van valami a kezünkben, s akkor azt mondjuk, hogy ezt kívánjuk van nem, én nem ilyen lovat akartam, hanem másmilyent, szürkét vagy pejkót. S akkor kifejezzük azt a szándékunkat, hogy a tervezés vagy az előrejelzés milyen fokát, milyen intézményrendszerét akarjuk, és megvizsgáljuk - amit képviselőtársaim igen ékesen tettek ma este -, hogy vannak-e megfelelő intézményeink ehhez. Ez érdekes feladat volna, ezzel érdemes lenne foglalkozni.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

Forrás: parlament.hu