GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a liberális frakció számára megmaradó mintegy szűk öt percben összefoglaljam, hogy mit is tartunk fontosnak ebből a mai vitából. Biztos lesz néhány olyan dolog, amely a vitát figyelemmel követőknek ismétlésnek tűnik, de ahogy én követtem figyelemmel a vitát, van néhány olyan kérdés, amelyben talán nem árt megismételni, hogy mi is az álláspontunk egészen pontosan. Nem árt, mert mutatkozik némi hajlandóság arra, hogy egyesek félremagyarázzák bizonyos kérdésekben elfoglalt álláspontunkat, és arra is egy meglehetősen nagy hajlamot vélek felfedezni, hogy szántszándékkal torzítsák azt el.

Kezdjük a vidéki kisiskolákkal! Természetesen senki nem támadt a kistelepülésekre, a kistelepülési iskolákra, és pláne nem támadt senki a kistelepülési létfeltételek között élő családokra és gyermekekre. Pusztán arról beszélünk, hogy önök egy demagóg kampányt folytatnak akkor, amikor iskolabezárási hullámmal és falurombolással vádolják a mostani kormánypártokat, miközben egy évtizedes folyamatról van szó, hogy a gyermeklétszám csökkenése miatt egyre több kistelepülésen kellett az elmúlt tíz évben megszüntetni vagy átszervezni, más kistelepülésekkel közösen új iskolát létrehozni.

Arról beszéltünk mi, liberálisok ebben a vitában, hogy a legfontosabb számunkra az, hogy minden egyes gyermeknek joga legyen ahhoz, hogy a többiekkel egyforma körülmények között, a többiekkel egyforma eséllyel vehessen részt olyan oktatási rendszerben, amely versenyképes tudást biztosít a számára. És annak nem látjuk értelmét, hogy pusztán politikai megfontolásokból kisgyermekeket olyan iskolába járásra kötelezzünk, konzerválva bizonyos állapotokat, amely iskolákban a nyolc évfolyamra összesen nem jár harminc gyerek. Elég sokan járnak még mindig sajnos ilyen iskolába Magyarországon, és ez nem a kistelepülés, és nem az ott tanító pedagógusok, pláne nem az ott élő embereknek a hibája, hanem olyan tény, amivel szembe kéne néznünk. Akkor érdemes ezzel kampányolni, azt gondolom, ha hasonló élethelyzetben önök, ott élve ezen a településen, ebbe, mondjuk, a húszfős létszámú, nyolc évfolyamos iskolába íratnák a saját gyermeküket. Biztos nem így tennének.

A sorkötelezettség szóba került, még egyszer rögzítem, hogy mi, liberálisok, akik ezt a kezdeményezést tíz évvel ezelőtt felvetettük, hogy a sorkötelezettség szűnjön meg, örömmel üdvözöljük, hogy ebben itt ma egyetértés mutatkozik.

A kábítószerügyben nem mutatkozik egyetértés sajnos, pedig nagyon fontos újra elmondani azt, hogy a gyermekek biztonságát nem az a Fidesz-féle megoldás javasolja, amely többéves börtönbüntetéssel fenyegeti a fogyasztókat, és az úgynevezett elterelés intézményét csak a már függő, súlyos beteg embereknek teszi lehetővé, hanem a gyermekek biztonságát az szavatolja, hogyha valóban megkapják a prevencióra és az ártalomcsökkentésre a civil szervezetek a pénzt. Ez ügyben az SZDSZ is felemelte a szavát a tegnapi napon, a mai napon is itt a parlamentben, és így fogja tenni a későbbiekben is.

Szóval, egyrészt ez jelenti a garanciát, másrészt pedig érdemes lenne azon elgondolkodni a Fidesz padsoraiban, hogy miért van az, hogy amióta az elterelés lehetőségét 2002-ben kibővítettük (Dr. Horváth János: Gondolkodó emberek vagytok.), vagyis nemcsak a már függő betegek, hanem az alkalmi, eseti fogyasztók is igénybe vehetik ezt a lehetőséget, nos, miért van az, hogy azóta mintegy három-négyezer fiatal élt ezzel a lehetőséggel, vagyis három-négyezer olyan fiatal van ma Magyarországon, akik ellen büntetőeljárás indult volna akkor, hogyha 2002-ben nem változik meg a törvény.

(14.20)

Fontos leszögezni, hogy itt alkalmi, eseti fogyasztókról van szó, mert természetesen - és annak örülök, hogy ebben a vitában ez most már így nem merült fel - senki nem szorgalmazza a kábítószer-kereskedők büntetésének enyhítését, vagy ad absurdum eltörlését. Ebben természetesen nincsen vita köztünk.

Az adórendszer is szóba került, csak egy mondatban megemlítve: az SZDSZ minden olyan változást szorgalmaz, amely a rászorultsági elvet érvényesíti az adórendszerben. Így például azt a változást, amivel el lehetett azt érni, hogy ne az alapján kapjon valaki nagyobb támogatást, hogy minél többet keres az adókedvezményen keresztül, hanem a rászorultság alapján, ezt az SZDSZ támogatja.

A művészeti oktatás szóba került. A költségvetés általános vitájában az SZDSZ vezérszónoka, Kuncze Gábor maga jelezte, hogy itt az SZDSZ-nek fenntartásai vannak. Látjuk ezt a problémát, és megteszünk minden tőlünk telhetőt az orvoslására.

És egy mondat az ingyenességről zárásképpen: megint csak megismétlem azt, hogy mi, liberálisok nem gondoljuk azt, hogy tankönyvet, jogosítványt, étkeztetést mindenkinek ingyenesen kellene adni. Azt gondoljuk, hogy a rászorulóknak kell adni, mert ők valóban rászorulnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a tehetős, jómódú családok gyermekeinek erre nincsen szükségük, ezt a pénzt nem oda kell fordítani. Ilyen ígéreteket tehát a tisztelt (Az elnök újból csenget.) ellenzék ne kérjen számon a jelenlegi kormánypártoktól, mert ezek értelmetlen ígéretek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu