LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem egészen arról akartam beszélni, mint amiről most fogok, mert a mai vita egészen érdekes gondolatokat indított el bennem, mint vidéken élő emberben. Gusztos képviselő úr statisztikát mondott, hogy hány száz településen ilyen iskola van és hány száz településen amolyan.

Én több mint tíz éve vezetek egy olyan települést, amelyik abba a 200-ba tartozik, ahol négyosztályos iskola van, és ahova 20 gyerek sem jár. Tisztelettel jelentem a Háznak, hogy azok a gyerekek, akik ebbe az iskolába járnak, megállják a helyüket, azaz megállnák a helyüket, ha lenne életterük, ha a magyar vidéket nem egy túlélőtáborrá tették volna az elmúlt három és fél esztendőben, ahol a mindennapokért kell megküzdeni a gyerekeknek. Ahol a mindennapokért kell megküzdeni úgy, hogy a megszüntetett buszjárat helyett a szülő vagy beviszi autóval a gyereket magasabb iskolába, vagy nem fog tudni bemenni tanulni, vagy pedig az egész napját benn tölti a városban, és majd egyszer valamikor hazahozza az a busz, amelyik egyszer kimegy a faluba. De megoldható lenne ez a dolog akkor, amikor a gyerek már középiskolás, és az önök által ígért ingyenjogosítványával saját maga tud bemenni autóval, ha a szülei a benzint meg tudják a számára venni. És még sorolhatnánk tovább az ellentmondásokat, mert sajnos ma a magyar vidék így működik, de ezt önök nem hajlandók tudomásul venni. Bejön a Házba a kormánypártok vezére, tart egy hosszú dicshimnuszt egyes szám első személyben, hogy mit tett a kormány, de a beváltatlan ígéretekről nem szólnak egy szót sem. Sőt, mi több, ha az ellenzéki képviselők közül valaki a beváltatlan ígéretet szóvá teszi, akkor azon egyenesen megsértődnek, és ahogy Pósán képviselő úr mondta, megpróbálják decibellel legyőzni.

Nos, a magyar vidék számára és a magyar fiatalok számára az elmúlt három és fél esztendő a beváltatlan ígéretek tömkelegét hozta. Nem kapják meg az ingyentankönyvet a vidéki gyerekek, amit önök olyan nagy lendülettel és bátorsággal beígértek, mert az ingyentankönyvre a csőd szélén álló önkormányzat nem tud fedezetet biztosítani, és így a szülők jelentős részének nagyon sokat, tízezreket kell fizetni a tankönyvért minden egyes iskolakezdet előtt.

Amikor egy gyerek úgy gondolja, hogy elmegy középiskolás korában nyelvvizsgázni, akkor neki ezeket a költségeket ki kell fizetni. Nos, minekutána ő vidéki gyerek, ki kell fizetni a szülőknek azt a költséget is, hogy a gyereket elviszik Dél-Fejér megyéből Székesfehérvárra írásbeli vizsgára, majd pedig elviszik Dél-Fejér megyéből Budapestre szóbeli vizsgára, és ezt a költséget sem teremtik meg önök, amit egyébként bátran és lendületesen megígértek nekik.

Folytathatnánk még a sort az iskolatejjel, ami egyébként az agrárkormányzat egyik csődje, mert iszonyatos mennyiségű európai uniós támogatástól esik el a magyar vidék és az ország, ugyanis ma egy kistelepülésen olcsóbb a helyi boltban megvenni a tejet az önkormányzatnak, ha van rá pénze, mint hogy egyáltalán belekezdjen az iskolatejprogramba és közbeszerzésen keresztül kiszállíttassa azt az intézménybe. Ezek után, ha a helyi képviselő-testület úgy dönt, hogy bolti áron megveszi az iskolatejet azért, hogy a nebulóknak legalább oda tudják adni naponta azt az egy pohár tejet, akkor van, ha a helyi önkormányzatnak erre nincsen lehetősége, akkor ezt sem kapják meg - esetleg szóban a miniszterelnök úrtól és a tisztelt kormánypárti képviselőktől.

Folytathatnánk tovább a vidéki fiatalok támogatását a fiatal gazdákkal. A fiatal gazdákat kiemelten kezeli az Európai Unió, és ez a kormány volt az, aki újraíratta az MVT-s pályázataikat, az AVOP-os pályázataikat a tavalyi év során azért, mert bele merészelték írni azt az igényüket, hogy nekik többlettámogatás jár azért, mert fiatal gazdák, és kivetették a pályázataikból azokat a többletigénykéréseket, amikor a fiatal gazda leányzók kértek többlettámogatást, amit egyébként az Európai Unió megadna, csak önök egymás között a pénzt úgy osztják le, hogy erre már nem jut, mert a vidéki fiatal az önök számára nem tényező, legalábbis az élet ezt mutatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárógondolatként még a tegnapi interpellációra adott válaszban az államtitkár úr teljesen világosan elmondta, hogy a vidéki fiataloktól még azt a lehetőséget is elveszik, hogy a faluban levő gazdálkodóktól, édesapjuktól, nagyapjuktól megvehessék, átvehessék a gazdaságot, és erre uniós támogatást kapjon, uniós nyugdíjat kapjon a nyugdíjba menő idős gazda, és többlettámogatást kaphasson a fiatal gazda, mert elfelejtették a szükséges jogszabályokat időben megalkotni. Nemcsak másfél évet késik, 2006. január 1-jétől sem lehet ezt a támogatást majd bevezetni. Így állunk az ígéretekkel, így állunk a beváltatlan ígéretekkel, és így állunk a vidéki fiatalok támogatásával. Meggyőződésem, hogy ez szomorú, és ezen mihamarabb segíteni kell, de az már biztos, hogy ha három és fél éven belül ezt nem tudták megoldani, akkor lehet botlani százat is meg száztízet is, ezt nem fogják tudni végrehajtani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu