KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Arató államtitkár úr és Tatai-Tóth András képviselőtársunk emelkedett hangú, magabiztos szónoklatát erről az emelvényről, az jutott eszembe, hogy én 1990-ben, ’91-ben, ’92-ben és ’93-ban, amikor ennek a parlamentnek kormánypárti képviselője voltam, egy olyan beterjesztett költségvetés fényében és tükrében, mint ami most az asztalunkon fekszik vagy egy olyan 39. § tükrében és fényében, ami most megint az asztalunkon fekszik, akkor nem erre a szónoki emelvényre jöttem volna ki, hanem szégyenemben a szőnyeg alá bújtam volna.

Ezt nagyon komolyan mondom, és megpróbálom… - Tatai-Tóth Andrásnak biztos könnyebb visszaemlékezni azokra az időkre, mert talán azokban a ’90-es években ő is iskolaigazgató volt, ha jól emlékszem; Arató képviselő úr akkor még - fiatalabb korára tekintettel - ezt az időszakot talán tanulóként élhette meg, tehát neki erről nincs közvetlen tapasztalata. De én nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor 1991-92-ben, amikor én szintén iskolaigazgató is voltam meg képviselő is, akkor volt olyan esztendő, hogy az önkormányzatunk a saját iskolai költségvetésünkből, ami nem volt kevés, mert közel ezerfős iskola voltunk annak idején, mintegy 2 millió forintot tudott a normatívából - még egyszer mondom: a normatívából - a város különböző dolgaira fordítani.

Feltételezem, hogy nem csak a mi jánoshalmi iskolánkban volt ez a helyzet, ez a fajta aranykor. Ha képviselőtársaim visszagondolnak a polgármesterek, önkormányzati képviselők által elmondott beszédekre, akkor immár úgy emlegetik azt a korszakot, hogy igen, az volt az önkormányzatok aranykora. Az volt az az időszak, amikor nemcsak szólamként használta azt az akkori kormányzat, hogy márpedig az állami felelősségnek meg kell mutatkoznia a finanszírozásban is, és ez jelesül úgy mutatkozott meg, hogy bizony a közoktatásban hiánytalanul - még egyszer mondom: hiánytalanul - fedezte mind a béreket, mind a világítást, mind a fűtést, mind a felszerelések vásárlását. Én ezt akkor iskolaigazgatóként így éltem meg. Feltételezem, hogy képviselőtársaim többen talán… (Tatai-Tóth András: Én nem.) Ő nem. Sajnálom, mert azt az aranykort elmulasztotta, Tatai képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Szóval, ha valaki azt az összefüggést nem érti meg, hogy innentől kezdve, amikor hallottuk, hogy a jövő évre 25 milliárddal kevesebb fog a normatívákra fordítódni, miután nyilván a gyereklétszám a demográfiai hullám következtében fogy, ennek pedig az lesz a következménye, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a költségvetéssel az önkormányzatok ismét az elé a probléma elé állnak majd, hogy akkor most megnézzük, hogy melyik osztályt lehet, mondjuk, nem 25 fővel, hanem a három osztályt összevonva esetleg egy 35 fős osztályban üzemeltetni, mert hiszen a világítás, a fűtés, a takarítás egy adott tanteremben természetesen ugyanannyiba kerül, ha azt 20 főre fizeti az önkormányzat, mintha 35 főre.

Természetesen ez a folyamat fog elindulni, és gondolom, hogy nemcsak budapesti képviselők ülnek a teremben, és az oktatási bizottságban talán többségben vannak a vidéki képviselők, talán nézzenek körül a kistelepüléseken, nézzék meg, menjenek el egy önkormányzati ülésre, és próbáljanak belepillantani abba, hogy milyen gondokkal is küszködnek az önkormányzatok, és mi lesz annak az eredménye, hogy tulajdonképpen ezt a bizonyos 39. §-t önök el akarják fogadni.

A művészeti iskolákra már ki sem térek, mert az ennek a csimborasszója, ami itt ebben a kérdésben történni fog. Tehát ahol már nem áll mögötte egy önkormányzat, akire egyébként át lehet hárítani a költségeket, mert egyébként az önkormányzatok nagy többsége - tegyük hozzá - felelősen, hogy így mondjam, ha mást nem, akkor a békát lenyelve, de igenis hozzáteszi a maga részét, vagy minden évben többet tesz hozzá. Miután ilyen már a művészeti iskolák többségénél nem áll fenn, mert általában ezek alapítványi iskolák, bizony a bezárásuk napirendre kerülhet, és én megértem azokat a tiltakozó leveleket, amelyeket ez ügyben, gondolom, nemcsak én, hanem mindannyian megkapunk.

Akkor most ezek után, a bevezető után talán tételesen is rátérnék az előttünk fekvő T/17965. számú törvényjavaslat véleményezésére. A napirenden lévő, oktatást érintő egyes törvényekről szóló törvényjavaslat tipikus salátatörvénynek tekinthető. Azt ma már itt többen megfogalmazták.

A javaslatban gyakorlatilag a felsőoktatás kivételével az összes képzési rendszerünk érintve van, és az előterjesztés olyan, egymástól távol álló, össze nem tartozó kérdéseket akar szabályozni, mint a közoktatás tanügyi igazgatásának részletei, a szakképzési hozzájárulás elosztási mechanizmusa és a tankönyvpiac működési rendje. Ez önmagában még nem lenne baj, az elmúlt évek tapasztalata szerint azonban élni kell ilyenkor a gyanúperrel: ezek a salátatörvények azt a célt is szolgálják, hogy az ésszerű és hasznos javaslatok mellett áterőltessenek olyan passzusokat, amelyek komoly szakmai ellenvetéseket és tiltakozásokat okoznak az érintett területeken.

(10.50)

Ebben az esetben sincs ez sajnos másképp, hiszen az ártalmatlannak tűnő, szakképzést érintő módosításokat kötik össze a szakmailag kifejezetten káros, a közoktatás igazgatását és finanszírozását lehetetlen helyzetbe hozó jogszabályi javaslatokkal.

A szakképzésről szóló, a tankönyvpiac rendjéről történő szabályozás, valamint a szakképzési hozzájárulást érintő törvénymódosítási javaslatok főleg olyan javaslatok, amelyek az ésszerűsítést szolgálják, illetve megteremtik a koherenciát más jogszabályokkal. A szakképzés esetén a kormány száznapos programjához is csatlakozik az előterjesztés, amelynek céljait az MDF jónak látja, de a programban meghirdetett megvalósítási eszközöket nem tartjuk elegendőnek és hatásosnak.

A szakképzést érintő 4. § - a felsőoktatási törvényhez kísértetiesen hasonlító módon - a szakiskolákhoz tartozó szakmai tanácsadó testületek létrehozását írja elő. Az elképzelés előremutató, de miután a testület működéséhez szükséges anyagi feltételeket a szakképző iskola biztosítja, kérdéses, hogy mennyire tud hatékony lenni ez a jövőbeni testület.

A salátatörvény sarkalatos pontja tehát a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása, amelynek számos, a közoktatás finanszírozását érintő passzusával, valamint a beiskolázáshoz kapcsolódó szélsőségesen liberális és túlzott javaslataival az MDF nem tud azonosulni.

A 20. § szerint a felzárkóztató oktatásba történő bekapcsolódás lehetőségének újragondolását az MDF is fontosnak tartja, miután valós problémáról van szó, de csak abban az esetben, hogyha a minisztérium nemcsak a feladatot adja, hanem forrást is biztosít a szakiskoláknak ezen újabb feladat ellátására.

A fejlesztő felkészítés a jelenleg hatályos rendelkezések alapján a közoktatás intézményrendszeréhez tartozó intézményekben valóban nem szervezhető meg, ahogy ezt a 21. § részletes indoklása is említi, hiszen ezt a feladatot ma leginkább sajnos csak az egészségügyi intézmények tudják ellátni. Bár a célok tekintetében nem lehet vita kormány és ellenzék között, a javaslat mégis kissé álszentnek tűnik, tekintettel arra, hogy 2010-re tolja ki a megvalósítás dátumát.

Hasonló a helyzet a következő, 22. §-sal is, hiszen valóban csak az érintetteknek a fejlesztő felkészítésben a ma nem megoldott, rendszeres, naponkénti foglalkoztatásához kapcsolódó jogi kereteket adja meg. Azonban szintén teljesen homályos számunkra az elképzelésnek az a része is, hogy heti 20 órában legyen fejlesztő foglalkozás, miközben jelenleg, de vélhetőleg 2010-re sem lesz elegendő végzettségű szakember, akiket a mindenkori kormányzat tisztességgel meg tud majd fizetni áldozatos munkájukért.

A 24. § durván beavatkozik az egységes, az általános és a középiskola feladatait egyaránt ellátó iskolák felvételi és képzési rendjébe. Ez a passzus ugyanis azt jelentené: mindegy, hogy a diák milyen tudásszintet szerzett meg az általános iskolában, hogy - idézőjelben - “színkettesö átlaggal rendelkezik, az egységes iskola köteles felvenni őt a 9. évfolyam gimnáziumi vagy szakközépiskolai képzésébe. A javaslat a minőségi oktatás megőrzése ellen hat, és újra megnyitja azt a vitát, hogy a 4+8, a 8+4, a 6+6, vagy az 1-12. osztályú képzési rendszer közül melyik a legmegfelelőbb a diákok számára.

A 25. § hemzseg a súlyos szakmai hibáktól, jogköröket von el az általános iskola igazgatójától. A paragrafus (2) bekezdésében: a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egyes iskolák közötti és az összes tankötelezett számához viszonyított aránya alakulásának éves szinten történő nyilvántartása értelmetlen és kivitelezhetetlen feladat. Ki fogja majd évente felmérni és összehasonlítani a hátrányos helyzetű gyerekek szüleinek végzettségét, anyagi helyzetét és munkaviszonyát, ami akár hónapról hónapra változhat? Jó kérdés!

Véleményem szerint az egész törvényjavaslat gyöngyszeme a (2) bekezdés utolsó mondata, amelyet idézek: “Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése utáni további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, és valamennyi felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az általános iskola sorsolás útján dönt. A sorsolásra a felvételi kérelmeket benyújtókat meg kell hívni.ö Ezen javaslat szellemében magam előtt látom az általános iskola igazgatóját, aki bekötött szemmel, egy közjegyző jelenlétében húzza ki egy kalapból a szerencsés győztesek nevét, azokét, akik a szerencsének hála, megkezdhetik általános iskolai tanulmányaikat. A tréfát félretéve, ez a szabályozás megalázó helyzetbe hozza az igazgatókat, akik eddig saját jogkörben dönthették el, hogy évente mennyi diákot vegyenek fel az iskolájukba.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 34. §-ában ismét előkerül az érettségi kérdése, mégpedig olyan formában, hogy az oktatási miniszter megvonhatja az iskolától az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga, a szakmai vizsga megszervezésének, lebonyolításának jogát, ha bebizonyosodik, hogy a vizsgát jogellenesen szervezték meg, bonyolították le, illetve a bizonyítványt jogellenesen állították ki, továbbá ha az iskola nem rendelkezik a vizsga biztonságos megszervezéséhez szükséges feltétellel.

Az elképzelés az MDF számára elfogadhatatlan, hiszen ez súlyos jogbizonytalanságot okoz. Az eljárás akkor lenne korrekt, ha minden vizsgáztató intézményt átvizsgálnának az érettségi megkezdése előtt. A mostani helyzetben ráadásul, amikor egy olyan miniszterünk van, aki semmilyen hibájáért nem vállalt még felelősséget, különösen félő, hogy egy újabb érettségi botrány esetén a vétlen iskolák lesznek kénytelenek elvinni a balhét.

Tisztelt Ház! A 39. § talán a legsúlyosabb és legkártékonyabb paragrafusa az egész törvényjavaslatnak, és nagyon súlyos helyzetbe sodorhatja az iskolafenntartókat. Az MDF értelmezése szerint ugyanis e passzus azt jelenti, hogy az indoklásban szereplő, garanciális jellegű költségvetési támogatás helyett éppen hogy arra ad a kormányzatnak lehetőséget, hogy az eddigieknél is kevesebbet fektessen be a közoktatásba.

A javaslat nagyon ravasz, ugyanis egy gyermekre vetítve nem csökkenhet a normatív támogatás összege, de a gyermeklétszám csökkenése miatt az iskolafenntartó önkormányzatok teljes összegű támogatása is csökkenni fog, miközben ugyanannyi villanyszámlát kell kifizetnie egy iskolának 18 és 23 diák után is. A Magyar Demokrata Fórum is tisztában van a demográfiai problémákkal, de véleményünk szerint a támogatások csökkentése helyett új közoktatási finanszírozási rendszert kellene megalkotni.

A 45. § ismételten egy újabb feladatot állapítana meg a pedagógusok számára, gyakorlatilag majd’ minden iskolában és óvodában, hiszen nagyon kevés helyen működik külön gyermek- és ifjúságvédelmi felelős. A kormányzati elvonások miatt ugyanis nincsen pénz ezen személyek foglalkoztatására. A mi értelmezésünk szerint a rendelkezés miatt lesznek olyan tanárok, akik a heti 20 órájukból 10 órában például történelmet fognak oktatni, és 10 órában a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel fognak foglalkozni. Ez nonszensz, erre külön munkatársat kellene felvennie minden óvodának és iskolának.

Röviden összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum a szakképzési és tankönyvellátási kérdésekben nem lát kifogásolnivalót a törvényben, azonban a közoktatást érintő paragrafusok olyan súlyos szakmai hibákat tartalmaznak, amelyek hatálybalépése esetén komolyan károsodna a közoktatási rendszerünk. Ezért a törvénytervezetet a jelenlegi formájában általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(11.00)

Forrás: parlament.hu