POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A foglalkoztatás helyzetéről, a foglalkoztatás bővítéséről szóló jelentés mint cím, azt gondolom, a felületes szemlélődőt könnyen megtéveszthetné, és azt gondolhatná, hogy maga a foglalkoztatáspolitika mint önálló, egzakt tárgy megállja vagy megállná a helyét. Holott én azt gondolom, hogy maga a foglalkoztatás helyzetéről szóló jelentés és általában maga a foglalkoztatáspolitika magát a kormányt, a kormány működését és a kormányzati szakpolitikákat is minősíti.

A mai napon a vitában a kormányzati vezérszónoklatban elhangzott az, ha jól idézem, hogy nem a kormány elsődleges feladata a munkahelyteremtés. Én azt szeretném, ha ezen mondat kapcsán egy kicsit visszapörgetnénk az időt, és a választási ígéretek során megfogalmazott több százezer munkahely megteremtése kapcsán egy kis önrevíziót tartana a kormányzat, illetve az, aki ezt így gondolja megfogalmazni.

Igenis, a foglalkoztatásban jelentős szerepe van az államnak. Jelentős szerepe van az államnak azért, mert a szabályozórendszer kialakításával nyilvánvalóan a foglalkoztatás lehetőségét, a foglalkoztatásban működő mechanizmusokat befolyásolhatja, és nagyon jelentős szerepe van az államnak, hiszen mint munkaadó is egy rendkívül fontos tényező maga az állam a gazdaságban, és ugyanez igaz egyébként az állam mellett a másik nagy foglalkoztatóra, az önkormányzatokra.

Manapság az olcsó állam ígéretének és az olcsó állam kívánságának megfogalmazása közben gyakran egyöntetű véleményként vagy egyszerű véleményként, leegyszerűsített véleményként fogalmazódik meg az, hogy csökkenteni kell az államapparátusban dolgozók létszámát, csökkenteni kell az államnak dolgozók létszámát, a köztisztviselők, a közszolgálatban lévők létszámát. Ami így önmagában biztos, hogy nem igaz, az, hogy drága az állam. Az, hogy változtatni kell az államgépezetben dolgozók létszámán, az igaz, de például a rendvédelmi szervezetek esetében, a rendőrség esetében ez a tényező már egészen másképp jelenik meg. Az embereknek biztonságra van igényük, igénylik azt, hogy olyan rendőrség szolgálja őket, amely képes megvédeni.

A kormány megalakulását követően elhangzott az, hogy emelkedni fog a rendőrség létszáma, látható rendőrség jön létre, és olyan módon szervezik meg a közterületi szolgálatot, hogy az emberek biztonságban érezhetik magukat. A rendőrség létszámának növelésével kapcsolatban 2002-ben 2400 fő többlet közterületi rendőr megjelenését ígérték, ugyanakkor ez év augusztus 22-én a miniszter asszony azt válaszolta egy képviselői kérdésre, hogy még mindig 1800-zal kevesebb rendőr áll alkalmazásban, mint amennyire az állománytábla lehetőséget biztosít. Tehát nemhogy nem sikerült növelni a létszámot, még a szükséges létszám sincs meg, és mindez azért, mert az állam mint munkáltató a szükséges pénzügyi fedezetet ehhez nem teremtette meg.

És tudnunk kell azt - és azt gondolom, hogy ez nem újdonság senki számára -, hogy a rendőrségnél dolgozók, a rendőrök képzése, a rendőrök felszerelése, egyáltalán a szolgálatba állítása mint képzés, rendkívül költséges. Minden olyan rendőr, aki elmegy, nemcsak azzal csökkenti a rendőrség hatékonyságát, hogy távozik a rendőrségtől, hanem az a képzési költség is elveszik, amivel az ő felszereléséhez szükséges ismeretanyagot megszerezhette.

A jövő évi költségvetés-tervezetben egyébként erre a képzésre is lényegesen kevesebbet kíván fordítani a kormány, mint ahogy a rendőrség költségvetése és általában a rendvédelemre fordítandó költségek és állami támogatás jelentősen csökken, és egy rendkívül nagy saját bevételi kényszert ír elő a költségvetés tervezete. Miközben tehát 10 százalék körüli béremelést ígérnek a rendőröknek, aközben az állami támogatás csökken. Vajon hol lesz meg ennek a béremelésnek a fedezete? Megismétlődik-e az, ami az elmúlt évben, miszerint csak az illetményemelés érdekében 250 dolgozót kellett elbocsátani?

Az államnak fontos szerepe van a foglalkoztatás biztonságában azért is, mert az állam, mint mondtam, nagy foglalkoztatóként kénytelen lenne és szükséges lenne, hogy a foglalkoztatás biztonságát is demonstrálja. A kreatív könyvelés, amely az évek óta kezelhetetlenül tekergőző költségvetési hiány elfedésére kialakult, az elmúlt időszakban megszüntette a 13. havi bért, ehelyett beállította a nulladik havi bért (Csizmár Gábor: Mit csinált?!), amiért 5207 rendőrségi, illetve rendvédelmi dolgozó élt szolgálati panasszal, és perek tömege van jelen pillanatban is folyamatban. Nem lehet ilyen módon, ilyen döntésekkel kiszolgáltatottá tenni akár a rendőröket, akár bármilyen szakterületen dolgozókat.

(15.30)

Ezért mindenképpen azt gondolom, hogy néhány szót érdemes ejteni az önkormányzatokról is, akik szintén ebben a foglalkoztatási faladatban jelentős szerepet töltenek be, úgy is mint foglalkoztatók, hiszen az állami feladatok egy részét az önkormányzatok látják el, ma itt már szó esett a közoktatásról; úgy is mint a közmunkaprogramok legnagyobb részének - legalábbis igen jelentős részének - végrehajtói; és úgy is mint ennek a foglalkoztatási alulfinanszírozásnak az elszenvedői.

Szó esik a jelentésben is - és a mai napon is többször szó esett - a képzés, a szakképzés, az iskolázottság szerepéről a foglalkoztatás alakulásában. Ugyanakkor szó esik arról a jelentésben egyébként, hogy a Nemzeti Alaptantervvel és bizonyos szabályozókkal hogyan változtatott az oktatási kormányzat az alapoktatási tematikákon. Ugyanakkor a legfontosabb kérdés, ami, elismerem, nem kimondottan a foglalkoztatási tárcával kapcsolatos alapvető kérdés, de mégiscsak az egész rendszer alapvető kérdése, hogy a finanszírozása ennek az intézményhálózatnak, az intézményrendszernek abszolút megoldatlan.

Folyamatosan csökkenő és az idei évben már nominális értékben is csökkenő normatíva mellett kellene az önkormányzatnak mint egyébként az iskolák - sok esetben szakképző és középiskolák - fenntartóinak is színvonalas oktatást biztosítani, sőt a szakképzés esetében, a szakközépiskolák esetében ráadásul a technikai fejlődést követő és egyre költségesebb oktatás technikai háttereit is megteremtő módon a finanszírozást biztosítani, miközben az állam, a kormányzat a beterjesztett költségvetési törvényben ezeket a költségeket jelentősen megnyirbálta. Önmagával kerül ellentmondásba a kormányzat, amikor a foglalkoztatáspolitika fontos eszközének nyilvánítja az oktatást, az általános iskolai oktatást is és a szakképzést is, miközben az erre fordítandó költségeket jelentősen csökkenti és megnyirbálja.

Mindez ahhoz vezet, hogy hiányzik az a biztonság, amelyben a rendszerben, az oktatásban, az önkormányzati rendszerben és az állami alkalmazásban - például a rendvédelmi szervezetben - dolgozók úgy érezhetnék, hogy évről évre biztosan, kiszámítható módon a megfelelő támogatást, a megfelelő juttatások megítélését biztosra vehetik, és azok valóban kifizetésre is kerülnek. Tehát összességében mindenképpen azt gondolom, hogy a beszámoló a kormányzati teljesítmény tükörképe, és ez a kormányzati teljesítmény ebben a formában nem fedi azokat a választási ígéreteket, amivel a kormányzat, ez a kormányzat lehetőséget kapott arra, hogy az országot irányítsa.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu