TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, ha egy olyan szegény családról van szó, amelyet ön említ, mindenképpen lehet arról beszélni, hogy sikertörténet, mert ha abban a helyzetben hagytuk volna őket, amelyben voltak, akár önnek, akár pedig Szeged város önkormányzatának nem lehetett volna sikertörténetről beszélni.

Csak egyetlenegy példát mondanék: amikor éppen a kiköltöztetés előtti időszak volt, és amikor megtalálták a lakásokat, azokat, akik éppen ebben a helyzetben voltak abban a miliőben, előtte pár nappal összeborult az egyik épületrészben a födém. Ha továbbra is ott maradnak, azt gondolom, az önkormányzatnak és talán önnek is mint felelős politikusnak felelni kellett volna azért, hogy hogyan is történhetett meg az, hogy amely épületet egyébként a műszaki hatóság életveszélyesnek minősített, abban még tovább ott maradhassanak úgy, hogy egyébként nagyon sokan nem voltak jogcímmel megáldva, és nagyon sokan úgy költöztek be a környező településekről, hogy nem volt használatbavételi engedélyük vagy éppen egy olyan szerződésük, amely alapján ott lehettek volna.

Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy valóban egy olyan helyzetet kívánnak politikailag kiélezni, amely szociális jellegű, nem pedig egy olyan helyzetet idéz elő, amely a lakhatási helyzet megoldását kívánja megteremteni. Ezért én azt tudom mondani önnek, hogy bizony nagyon sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy azokat, akik ott voltak, abban a helyzetben, szociális helyzetükből adódóan is próbáljuk meg úgy kezelni, és olyan helyzetbe hozni, hogy a saját közegükben, ahová most kerültek, jól érezzék magukat. Viszont azzal a politikai helyzettel, amit kialakítottunk körülöttük - akár önök, akár mi -, nem fogják tudni jól érezni magukat, azért nem, mert politikailag ki szeretnénk használni azt a helyzetet, és főleg önök, akik azt mondják, hogy nincsen jó helyük most a cigányoknak, hogy ebből tudjanak politikai tőkét kovácsolni.

Azt gondolom, meg kellene fordítani ezt a dolgot, mégpedig úgy, hogy nézzük meg, hogy mit tudunk segíteni azoknak a családoknak, amelyek most a saját maguk által választott lakóhelyen tudnak lakni, és ott tudnak élni. Miben tudunk ott segíteni annak érdekében, hogy jól érezze magát? Azt gondolom, teljesen mindegy, milyen kormányzati oldalon lévő vagy éppen ellenzéki padsorokban ülő képviselőktől ez elvárható. Miért várható el? Azért, mert ha továbbra is politikai felhangot próbálunk megütni ebben a kérdésben, akkor soha nem lesz igazán kezelve ez az ügy, és továbbra is csak politikailag lesz kezelve ez a dolog, ami senkinek nem jó, mégpedig azért nem jó, mert a magyarországi cigányság sokkal többet érdemel, mint az, hogy felhasználjuk őket egy olyan politikai helyzet kiélesítésére, amely választásokkor tud kicsúcsosodni.

Ezért én azt kérném, hogy mindenki a saját szemszögéből vizsgálja meg, hogy hogyan is történt, mi is történt ebben az ügyben, de nyugodtan mondhatom önnek azt, hogy valóban egy olyan történet volt, ahol a családok elhelyezését Botka polgármester úr megpróbálta jó eszközökkel kezelni, és azt gondolom, hogy sikerült is, mert nagyon sokan a családok közül jól érzik magukat ott, ahol vannak.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu