DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Egy pillanatra hadd térjek rá vissza, mert itt azt hiszem, egyet nem értés volt a várólistákkal kapcsolatosan. Úgy gondolom, abban igaza van Gógl képviselő úrnak, hogy ez a megfogalmazás kiterjeszthető, értelmezhető általában a várólistákra, tehát ha egy ilyen pontosítás lenne, és gondolom, erre irányult, hogy ez kizárólag a transzplantációs. Mert valóban vannak diagnosztikus, terápiás várólisták, amelyek nem a kapacitás szűkössége, hanem egyéb finanszírozási okok miatt alakulnak ki, és abban az esetben, ha egy külön biztosítással igénybe tudnák venni, akkor ott ezt lehetővé kellene tenni, de ezt gondolom, hogy korrigálni lehet.

A nagyobbik gond ezzel kapcsolatban az - mint ahogy az államtitkár asszony is az expozéjában elmondta, illetve a részletes indoklásban le van írva -,s hogy jelenleg Magyarországon aki a köztársaság területén tartózkodik, bárki felkerülhet a várólistákra, ha orvosilag indokolt, függetlenül attól, hogy életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik-e. Most ez annyiban változik csak, hogy a biztosítási jogviszony, illetve a társadalombiztosítási törvény egyéb jogviszonya alapján. Mindannyian tudjuk, hogy bizony a Kárpát-medencében élő magyarság igénybe veszi a magyar egészségügyi szolgáltatásokat. Ezzel a módosítással ez a lehetőség lényegében megszűnik.

Csak zárójelben mondom, hogy az alkotmánynak van egy olyan része, amelyik azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság kormányának mindenkor felelősséget kell vállalnia a határon túl élő honfitársakért. Ennek lehet egy olyan megoldása, és tulajdonképpen annak idején a rendszerváltoztatást követően, az MDF-kormány idején bevezetett Segítő Jobb Alapítvány azt a célt szolgálta, hogy azon keresztül kapcsolódjanak be a határon kívül élő honfitársaink az egészségügyi ellátásba, de azzal a megfogalmazással, hogy csak biztosított és a társadalombiztosítási törvényben meghatározott biztosítottak kerülhetnek föl a várólistára, ezek az utak is lezárásra kerültek. Mert hiába gardíroz mondjuk a Segítő Jobb valakit egy ilyen ellátásra, nem vehető föl a várólistára, mert nem biztosított, hanem egy teljesen más jogviszony alapján, méghozzá egy olyan jogviszonyban, amiről a társadalombiztosítási törvény nem beszél, hisz' más helyeken van szabályozva. Átgondolásra érdemes mindenféleképpen ez a rész, hogy ezeket az utakat ne zárjuk le. Nyilvánvalóan nem a honfitársaink rovására, de hát van olyan eset, amikor a várólistán szereplő magyar állampolgárságú személyek nem alkalmasak a transzplantáció kivitelezésére immunológiai okokból, de mondjuk egy határon kívüli honfitársunk alkalmas lenne, viszont ennek a megfogalmazásnak a következtében ez kizárt.

Arra nem térek ki, illetve meggondolásra javaslom, amit többször hangoztattunk, hogy amikor az alkotmány kimondja azt, hogy minden magyar állampolgár jogosult az egészségügyi ellátásra, és ezt a kormányzat az egészségügy szervezésével biztosítja, akkor ez összefér-e azzal a szabályozási rendszerrel, hogy fölállítjuk azokat a kategóriákat, amelyek - és ebben igaza van az államtitkár asszonynak - a mostani társadalombiztosítási törvényben is benne vannak. De ez ilyen élesen nem került szóba. Hisz' tudjuk jól, ez egy szlogen, hogy ha egy gólya elrepül az ország fölött, az már taj-kártyát kap, tehát ez a része teljesen szabályozatlan. Tehát ennek alapján nem merült föl senkiben sem, hogy ellátásban nem részesül; most nem az akut életveszélyt elhárító, illetve az alapszolgáltatásokat illetően a mentésre meg egyéb szolgáltatásra gondolok, hanem egyéb egészségügyi ellátásra való jogosultságra. Tehát itt egy ütköztetés van mindenféleképpen.

Ez most nem kekeckedés, csak volt már arra példa és megfontolásra javaslom az államtitkár asszonynak, hogy ez pont az az eset, amikor talán érdemes lenne meggondolni, hogy a kormány kérje a köztársasági elnök urat, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz, mert hisz' akkor egy gyorsított eljárásban ezek az alkotmányossági aggályok tisztázódnak. Hiszen ebben a törvénytervezetben nemcsak ez az alkotmányossági aggály van.

Itt akkor rátérnék az irányított betegellátási modellre. Nem a finanszírozási részre, bár szerintem az is alkotmányellenes, hogy két csoportra osztja végeredményben az országot. Egy kedvezőbb csoportra, akik fejkvóta alapján biztos bevételhez jutnak, a másik része pedig a teljesítményarányos finanszírozás alapján jut bevételhez. Egyáltalán fölvetődik a kérdés, hogy egy társadalombiztosítási rendszer keretei között megfér-e bármilyen nyereségérdekeltségi rendszer; mert az IBR egy nyereségérdekeltségi rendszer, hiába mondjuk, hogy nyilvánvalóan elsősorban a szolgáltatást veszi figyelembe.

Az adatkezelési kérdések azonban nagyon aggályosak. Nem véletlen, hogy az adatvédelmi ombudsman úr levélben is kifejtette a kormányzat részére, hogy milyen aggályai vannak. Ha belegondolunk, az sem véletlen, hogy - ha jól emlékszem - az alkotmány 59. §-a kimondja azt, hogy a személyes adatok különleges elbánást igényelnek, és az ezzel kapcsolatos bárminemű szabályozás csak törvénybe fektethető le. Sőt alkotmánybírósági döntések azt mondják, hogy az adatkezelés változtatásának igen nyomós indokának kell lenni. Azt is kimondja az alkotmány, hogy az adatvédelemről szóló törvényt kétharmaddal kell meghozni, illetve módosítani, ezzel is hangsúlyossá téve azt, hogy a személyes adatok nagyon különleges adatok.

Ennek keretén belül az egészségügyi személyes adatok meg még inkább szenzitív adatok, hisz' ez tényleg legszigorúbban véve a magánszférához tartozik, és ilyen indokolt esetben lehet csak kiterjeszteni az adatkezelők jogosítványát is. Nem véletlen, hogy a személyes adatok kezeléséről szóló törvény 2. § (6), (7) bekezdése kitér arra, hogy egy adatkezelés kapcsán, illetve bármilyen, a személlyel kapcsolatos procedúra kapcsán mit értünk hozzájárulás alatt, és mit értünk tiltakozás alatt. Hozzájárulás alatt azt értjük, hogy az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása megfelelő tájékoztatáson alapul, félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok kezeléséhez.

(12.40)

Ehhez képest, ami a törvényjavaslatban szerepel mint megoldás, hogy a családorvos köteles a hozzá bejelentkezetteket értesíteni arról, hogy ő egy rendszer tagjává válik, és ennek tartalmi elemeit és egyebeket köteles vele közölni, és abban az esetben, hogyha ez ellen nem tiltakozik, akkor elfogadottnak kell tekinteni, ez messze nem meríti ki az adatvédelmi törvénynek az idézett hozzájárulás című passzusát. Ez is egy alkotmányos aggály, egy igen nyomós alkotmányos aggály, és erre utalt az adatvédelmi biztos úr, hogy ez sincs rendezve.

Lehet persze, de nyilvánvalóan azért nem ezt az utat választotta a törvényalkotó, mert eléggé nehézkes lenne megszervezni azt, hogy minden, alapellátásban részesülő állampolgár ilyen módon adja a hozzájárulását, de az alkotmány és az alkotmányerejű törvények azért vannak, hogy annak megfelelően működjön a rendszer. Hogyha ezt nem tartjuk jónak, akkor legfeljebb annak megváltoztatását kell kezdeményezni, és ha az megtörténik, akkor annak alapján lehet a továbbiakban intézni az ügyeket. Ez nem megoldás, hogy egy feles törvénnyel próbáljuk kvázi felülírni a hatályos jogszabályokat, illetve az alkotmányt. Erre is vonatkozik tehát, mert ez is egy vita és ez egy szakmai vita; higgye el, államtitkár asszony, ez nem kekeckedés az ellenzék részéről, mert azért kormánypárti oldalról is hangzanak el ezzel kapcsolatban aggályok és kritikák.

Ez a pontja is a törvénynek megéri azt, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, erre is érvényes, úgyhogy zárásként tényleg ismételten azt kérem, fontolja meg a kormány, fontolja meg az egészségügyi kormányzat, hogy kérjen a köztársasági elnök úrtól kihirdetés előtt egy alkotmányossági kontrollt az Alkotmánybíróság előtt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu