GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A kormányzás elsősorban cselekvés; cselekvés a hazáért és cselekvés az emberekért. A kormányzás elsősorban felelős cselekvés; felelős, mert azt a képességet igényli, hogy képesek legyünk helyesen dönteni a jelen szorítása és a jövő igényei között időnként ott feszülő ellentmondások között.

Felelős cselekvés - ez az, ami egy kormányt alkalmassá tesz arra, hogy vezessen egy országot, és úgy vezesse, hogy az ország lakói, az a régió, amelyben az ország elhelyezkedik, úgy lássa, úgy érezze, úgy tapasztalja, hogy a dolgai jól mennek előre.

Felelős cselekvés - amelyben meg kell találni azokat a területeket, amelyek a legfontosabbak egy ország életében, a hétköznapi történetek, jövedelmek, bérek, nyugdíjak, árak dolgában, és megtalálni olyan, sokszor elvontnak tűnő kérdésekben is, mint mi a nemzet biztonsága, hogyan illeszthető össze a környezet biztonságának szempontja, a környezet megóvásának szempontja a nemzet biztonsága megóvásának szempontjával.

Felelős cselekvés - hogy milyen eszközökkel tehető még könnyebbé és még biztonságosabbá a felnövekvő nemzedék élete.

Nemcsak beszéd, nemcsak követelés, nemcsak kritika, hanem ennél lényegesen több: felelős cselekvés; erről szól a kormányzás. Az az ambíciója a kormányunknak, hogy erről ismerjék; hogy azt mondják az emberek, hogy jól döntünk jelen és jövő szorításában; hogy jól választjuk meg azokat a kérdéseket, amelyekre erőfeszítéseinket csoportosítjuk; hogy nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk; hogy van bátorságunk és tehetségünk átalakítani Magyarországot, átalakítani az igazságtalanságot, csökkenteni a bizonytalanságot, érteni az emberek nyelvét, meghallani a hangját, érteni, hogy hol és mikor kerül konfliktusba az ő szavuk mások szavával, és kellő megértéssel megpróbálni ezekben a konfliktusokban megtalálni a közös nevezőt.

Ilyen felelős cselekvésről szól a kormányunk elmúlt pár hetének tevékenysége is. Csak az utolsó egy hétről fogok most beszélni, arról a hétről, amelyben folyamatosan és egymás után arról folytattunk tárgyalásokat, hogy milyen módon lehet Magyarország számára a világpiac ilyen-olyan kihívását elviselhetővé tenni. Igen, mondom, a világpiacét, amely, ha akarjuk, ha nem, itt van a határainknál, és Magyarország akkor teszi helyesen, ha se nem bezárkózni nem akar, sem pedig végtelen nyitottságban nem kívánja magát kitenni ezeknek a hatásoknak.

Hadd mondjak két elvi megjegyzést. Általában is van vitám a liberálisokkal a tekintetben, hogy egy sor kérdést rá lehet hagyni csak a piacokra.

(13.10)

Általában is van vitám azzal, amikor azt mondják, hogy a piac mindent megold. Nagyon sok mindent képes a piac megoldani, például képes az erőforrásokat egy versengő piacon hatékonyan elosztani. De van egy sor olyan terület, ahol nem így vetődik fel a kérdés, ahol nem a piaci hasznosság és hatékonyság a legfontosabb döntési tényező, hanem a társadalmi igazságosság. Van egy sor olyan terület, ami nem a piac elvén kell hogy működjön, hanem más, emberi szempontok azok, amelyek legalább annyira meghatározóak - azaz piac is.

De nem értek egyet azokkal a konzervatívokkal sem, akik úgy gondolják, hogy piac nélkül is van modern Magyarország. Akik azt gondolják, hogy valamennyi ügyünk csak a politika és csak a társadalom igényeiből levezethető, és azt mondják, hogy zárójelbe lehet tenni mindazt, ami verseny és piac. Mindkét álláspontot radikálisnak tartom e tekintetben. Van piaci radikalizmus, és van e tekintetben szociális fundamentalizmus. Akkor jár el helyesen egy kormány, ha tudja, hogy hol van a határ a kettő között, ha érti, hogy mindaz, ami a gazdaságban helyes, ha piaci elven működik, nem biztos, hogy jó, legtöbb esetben kifejezetten rossz, ha a társadalomban is piaci elven működik.

Persze, ezek így elvont kérdések. Vannak konkrét ügyek is. Ilyen elvont ügyek helyett foglalkozzunk inkább egy sor konkrét kérdéssel, mint például a valamennyiünk számára a hétköznapi életkörülményeinket befolyásoló közüzemi szolgáltatások áraival és díjaival. Folynak ezek a tárgyalások, zajlanak ezek a megállapodások. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy az elmúlt hetek, helyenként elmúlt hónapok tárgyalásai alapján ma, jó bő egy hónappal a 2006-os év kezdete előtt a következőt tudjuk önöknek mondani.

2006. január 1-jétől nem lesz gyógyszeráremelés. Nem lesz gyógyszeráremelés, mert az a megállapodás, amelyet másfél hónappal ezelőtt kötöttünk a gyógyszergyártókkal, ezt garantálja, mert éppen a szabályozott körben, amely a gyógyszerek 70 százalékát teszi ki, megállapodtunk a gyógyszergyártókkal, hogy csak a legolcsóbb gyógyszerek körében, legfeljebb egy-kétszer tíz forintos áremelkedés lehetséges. Azaz miközben sokan azt követelik, hogy ne legyen magasabb a gyógyszerárak növekedése, mint legfeljebb az infláció, ennél ez a kormány többet tud. Azt mondja, hogy nem lesz, vagy legfeljebb csak elhanyagolható, 1 százaléknál alacsonyabb gyógyszeráremelés lesz 2006. január 1-jétől. (Taps az MSZP soraiban.)

De mondhatom azt is, hogy 2006. január 1-jétől nem lesz lakossági elektromosáram-emelés. Nemcsak hogy nem lesz ilyen áramemelés, hanem éppen azért, mert csökkentjük az általános forgalmi adót, lakossági áramárcsökkenés lesz; legalább 4 százalékkal, azért, mert ez a kormány nem beszél, hanem felelősen cselekszik. Pontosan érti, hogy mi a dolga. Most például úgy gondolta, hogy az a dolga, hogy a saját eszközeivel, az általános forgalmi adó csökkentésével, amelyet, ha jól emlékszem, vitatott az ellenzék még idén nyáron is, csökkenti a lakossági elektromos áram díját. Január 1-jétől Magyarországon csökken a lakossági áram díja. Ez a második ilyen tétel. (Taps az MSZP soraiban.)

A harmadik: merthogy a magyar politikában kitüntetett helyet szerzett magának a gázárak kérdése, ha ez kitüntetett helyet foglal el, akkor beszéljünk róla kitüntetett módon. A hét végi tárgyalások során az is eldőlt, hogy 2006. január 1-jétől nem lesz lakossági gázáremelés. Nem lesz, miközben a világpiacon, természetesen az olajárak növekedését követően a gázárak is mozognak. De a kormány pontosan tudja, hogy eszközeit arra kell okosan használni, hogy a magyar piacot és döntő módon a magyar lakosságot a lehetséges mértékig óvja a világpiac állandóan változó hatásától, de értve azt is, hogy ez nem járhat együtt a bezárkózással.

Ezen a ponton szeretnék azért valamit mondani. Szeretnék valamit mondani, ami nem egyszerűen a cselekvésről szó, hanem a felelősségről. Arról tudniillik, hogy ha valaki energiaárakról beszél, annak három dolgot kell egyszerre figyelembe venni. Téved az a politikus, tévednek mindazok, akik erről beszélnek, és ezt nem veszik figyelembe, és a háromból csak egyről beszélnek. Az első és legfontosabb az ellátás biztonsága, hogy teljesen természetes legyen, hogy ha felkapcsoljuk a kapcsolót, akkor kigyulladnak a lámpák, hogy teljesen természetes legyen az, hogy nem kell sorba állni benzinért. Azt gondoljuk, hogy ez olyan rendkívüli esemény ma a világban? Tessék gondolni Kaliforniára! Tessék gondolni most Nagy-Britanniára! Tessék gondolni ezekben a napokban Németországra!

Felelős magyar politikus, amikor energiapolitikáról beszél, akkor először is azt mondja, hogy mindig legyen megfelelő mennyiségű, kellő biztonsággal előállított energia azért, hogy az élet a maga normális menetében mehessen előre. Energiát biztonságosan, mindenki számára elérhető módon, korlátozás nélkül - ez a legfontosabb, erről az utóbbi napokban keveset beszéltünk. (Taps az MSZP soraiban.)

Kettő: ne csak elérhető legyen, hanem lehetőleg legyen olcsó. Legyen a lehető legolcsóbb mindazok számára, akik ezt használják; tehát energiát elérhető és a lehető legolcsóbb módon. Itt óvnék attól mindenkit hirtelen, csak nagy nekibuzdulással számokat mondjon, hiszen ezek a tárgyalások nagyon-nagyon sok szakmai részletkérdés figyelembevételén alapulnak. A felelősség arról is szól, hogy az ember érti, hogy egy törvényi szabályozás keretei között, meglévő szerződések keretei között hogyan lehet okos tárgyalással csökkenteni és kordában tartani az árakat úgy, ahogy ezt a mi kormányunk teszi, felelősen és cselekvően.

Harmadsorban: természetesen fontos az is, hogy mi történik azokkal a gazdasági szereplőkkel, akik az energiapiac vállalati oldalán vannak, mert Magyarország nagy nemzeti vállalatai ezek, amelyek hordozzák a régióban a magyar nemzeti érdeket, és viszik határon túlra a magyar tudást, a tehetséget, amelyektől a magyar tudás és a magyar tehetség a határokon túl is megjelenik szervező erőként. Nem célja Magyarországnak, nem lehet célja Magyarországnak egyébként, időnként bármennyire népszerű lenne mást mondani, de a politika nem csak népszerűségi verseny, nem célja Magyarországnak, hogy tönkretegye nemzeti vállalatait. Az célja, hogy ne engedje, hogy nemzeti vállalatai oktalan, indokolatlan, elfogadhatatlan jövedelemre tegyenek szert. De az célja, hogy ezek a vállalatok nagyok, befolyásosak legyenek, nemzetközivé nőjenek, hogy Magyarország tehetségét és képességét ezek a vállalatok elvigyék országhatáron túlra.

(13.20)

Igen, azt szeretném, ha a magyar energiapolitika mindezen három kérdésre egyszerre lenne tekintettel, felelősen és felelősséggel.

És ha már itt tartunk, akkor hadd mondjak még két dolgot! Felelősségünk van abban, hogy ne csak egyszerűen olcsó legyen a gyógyszer ára, hanem hogy Magyarországnak olyan gyógyszeripara legyen, amely mögött intenzív kutatás és intenzív oktatás van; hogy Magyarország legyen Európa első három gyógyszergyártó cégének egyike. És ha ez fontos cél, ha ez mind cél, azaz gazdasági típusú céljaink is vannak, mert ez fog majd munkát adni ezreknek és tízezreknek, akkor erről is kell beszélni. És felelősségünk… (Taps az MSZP padsoraiból. - Balogh László: Taps!)

És felelősségünk van abban is, hogy a magyar energiapolitikát úgy alakítsuk át, hogy igen, ezzel együtt modernizálva a magyar mezőgazdaság lehetőségeit is, Magyarország legyen a bioüzemanyagok előállításának egyik legfontosabb európai színtere bioetanol- és biodízel-előállításban. (Taps az MSZP padsoraiból. - Zaj.)

Azaz arra a felelősségre szeretném felhívni itt mindenkinek a figyelmét, hogy amikor cselekvő felelősségről beszélünk, amikor államférfiként és valóságos politikusként próbálunk hozzányúlni ezekhez az ügyekhez, akkor az ellátás biztonsága, az árak és a magyar ipar fejlődése egyaránt és egyformán fontos feladat. Aki ezek közül csak az egyiket látja, az lehet, hogy egy pillanatra népszerűséget tud szerezni itt vagy ott, de Magyarországnak nem felelős politikusa, nem az országért dobog a szíve, hanem a hatalomért. Márpedig az ország előrébb való, mint a hatalom. (Taps az MSZP padsoraiból.)

A múlt hét egyik legfontosabb belpolitikai eseménye volt, hogy hároméves megállapodást tudtunk kötni az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a minimálbérek jövőjére vonatkozóan. Ennek a megállapodásnak sok tekintetben egészen új elemei vannak, sok tekintetben történelmi ez a megállapodás. Történelmi, mert először a rendszerváltás óta a Harmadik Magyar Köztársaságban van egy olyan kormány, amely három évre meg tudott állapodni a munkáltatókkal és a munkavállalókkal.

Stabilizálni sikerült a munkaerőpiac egyik legfontosabb kérdését, a jövedelmet és a bérek kérdését. Ráadásul hogyan? Növekvő bérek mellett. Első lépésben már 2005-2006-ra 10 százalékkal fognak növekedni a minimálbérek, miközben az inflációt 3 százalékkal ez alá tervezzük; 7-8 százalékos reáljövedelem-növekedés fog bekövetkezni a legalacsonyabb bérrel foglalkoztatottak körében.

Három: Magyarországon 15 év után először történik az meg, hogy a minimálbéreket a létminimumhoz igazítjuk. Tizenöt éves követelése vált itt valóra a munkavállalóknak, hogy a legkisebb bér érje el vagy haladja meg a létminimum összegét. Hosszú vita volt ebben a kérdésben.

És végre, közös megállapodással, nem egyszerűen kormányzati diktátummal, hanem a szociális partnerek kompromisszumával és megegyezésével ezt is bevezettük.

Ötödsorban: a rendszerváltás óta először történt az meg, hogy Magyarországon a nagyobb tudást, a magasabb szakképzettséget elismerjük a minimálbérben, hogy lesz végre szakmunkás-minimálbér. Akik vissza akarják adni a munka becsületét, oly sokszor hallom azt, hogy valakik ezt vissza akarják adni, azoknak például meg kellett teremteni a szakmunkás-minimálbért. Jelentem: a Gyurcsány-kormány megteremtette. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Mert tudják, nem beszélni kell a munka becsületének visszaadásáról, hanem el kell törölni a minimálbérek adóját, módosítani kell úgy a munka törvénykönyvét, ahogyan mi módosítottuk, hogy a szociális partnerekkel csak egyetértésben nyújtunk be és fogadunk el ilyenfajta szabályozásokat. És képesnek kell arra lenni kompromisszumkész vitában, hogy igen, azok érdekét is képviseljük, és hatékonyan képviseljük, akik több tudással, több tehetséggel, több szorgalommal sokat értek el Magyarországon is. A magyar iparnak a tehervivő munkásai igazából ők, a szakmunkások.

A múlt hét következő fontos döntése, amelyet muszáj úgy kezdenem, hogy egy 2001. évi, az Orbán-kormány által hozott, rendkívül rossz és később láthatólag a társadalom jelentős része által elfogadhatatlan döntést sikerült megváltoztatni, ez az a döntés, hogy a Zengőn nem lesz radarállomás. Mondom, volt ebben sok vita. Ezért legyen nagyon világos, mert van a kormánynak mindig elég oka, hogy meghallgassa a kritikát, de azt a kritikát, amely nem őt illeti, nem kell hogy magára vegye.

2001-ben az Orbán-kormány úgy döntött, hogy a Zengőn lesz a radarállomás. Mi több, egy másik döntésével úgy döntött, hogy ilyen típusú létesítményeknél nem kell kötelezően lefolytatni a társadalmi egyeztetést, még az önkormányzatokkal sem. Mind a két döntést az elődeink hozták. Úgy látom, hogy rosszul kalkuláltak. Úgy látom, hogy rosszul ítélték meg ennek a társadalmi hatásait.

A döntés maga is rossz volt, és különösen rossz volt az a magatartás, hogy tudniillik el lehet vonni itt a társadalmi párbeszéd jogát. Éveken keresztül próbáltunk egy más által hozott rossz döntés mellett érvelni, és azt elfogadtatni - nem sikerült. Kiderült, hogy a döntés alapvetően rossz volt. Majd a döntéseket követően ez a kormány hozott egy jó döntést, olyan döntést, amelyet a magyar zöldszervezetek és a helyiek is elfogadható kompromisszumnak tartanak. Kétféleképpen lehet kormányozni: lehet titokban a Zengőről dönteni - ez a rossz kormányzás és a rossz döntés. És lehet jól, együttműködően olyan helyszínről dönteni, amit elfogad az ország, és elfogadnak a helyiek - ez a jó kormányzás, úgy gondolom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az elmúlt hét utolsó döntése a babakötvény bevezetése; hogy mindazok után, amit a családi pótlék felemelésében tettünk, a Fészekrakó-program megalapításában tettünk, a Start-program bevezetésében tettünk, most egy új program legyen, amelyben összekapcsolódik a közfelelősség és a magánfelelősség; ahol az állam azonos feltételekkel elindít mindenkit az úton, és arra ösztönöz, hogy szálljunk be mindnyájan, és segítsünk abban, hogy a felnövekvő gyermekek 18 éves korukban nagyobb önálló életkezdési lehetőséggel rendelkezzenek.

Sőt, azt mondja, hogy úgy segít, hogy többet segít annak, ahol több a szükség. Azt mondja, hogy ahol több a szükség, ott még többször is be fog fizetni, az állami befizetések mértéke elérheti a 100 ezer forintot. És azt mondja, hogy te meg család, akár csak pár száz forintot, két doboz cigaretta árát már megtakarítasz, akkor én a megtakarításod mellé további 20 százalékot hozzáteszek. Ez 20 százalékos kamatprémium a legrászorultabb családoknak, és akkor a 18 éves gyereknek már 250 ezer forintja van.

Lehetett volna ezt úgy is csinálni, kicsit populista módon, hogy most adunk mindenkinek, de nem ezt választottuk, mert nem ez a fontos. Hanem induljon el egy hosszú távú takarékosság; kapcsolódjon össze a közfelelősség és a magángondoskodás, a magánfelelősség, hogy könnyebb legyen gyereknek lenni Magyarországon; hogy a felemelt családi pótlék mellett egy kiszámíthatóbb jövő legyen.

Babakötvény - az új élet kezdésének megoldása a gyerekekért, Magyarországért és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu