HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot egy jelzővel kell minősíteni, akkor azt gondolom, mondhatjuk erre a kezdeményezésre, hogy ügyes. Hiszen egy olyan műfajt hoz be ide, az Országgyűlés elé, ami egy, a kormány által előkészített program megvalósításáról adna tanúbizonyságot, és mindezt az Országgyűléssel kívánja hitelesíteni, ami új dolog a mi parlamenti gyakorlatunkban, de kivetnivalót én magam ebben nem találok.

A kérdés az, hogy ez az “ügyesö jelző, ami nyilván a kommunikációs részre vonatkozik, a tartalmi részekre is utalhat-e, egyet lehet-e érteni azokkal a törekvésekkel, megoldási javaslatokkal, amelyek ebben a száz lépés programban szerepelnek.

A válasz erre az, hogy részben igen, részben pedig nem. Talán egy hasonlattal úgy tudnám egyszerűbbé tenni a dolgot, ha azt mondom, hogy ha egy lázas beteg arca piros a láztól, akkor azt vagy bőrgyógyászhoz, vagy kozmetikushoz visszük, ami nyilván az alapvető problémát nem oldja meg, de a helyzetet átmenetileg javítja vagy némileg javítja.

A kommunikációs üzenete ennek a mostani határozati javaslatnak talán az, hogy megígértük, és lám, megcsináltuk, és erre a bizonyíték maga az országgyűlési határozat.

A baj az, hogy csak a felületet kezeli, az alapvető problémákat pedig nem. A Magyar Demokrata Fórum konzervatív pártként felelős gondolkodást vár el az Országgyűléstől, annak minden pártjától, és a felelősségnek több dimenziója van, idődimenziója is. Az a baj, hogy ma a politikai közéletben, és nem mondhatjuk, hogy ez a négyéves ciklusok következtében alakult ki így, sokkal inkább rövid távú szempontok vezérlik a döntéshozatalokat, mint a hosszabb távúak. Ebből a mostani intézkedéssorozatból is alapvetően a hosszú távú szempontok figyelembevétele hiányzik, kétségkívül holnap, holnapután jó pontokat lehet szerezni a választóknál ezekkel a dolgokkal, de hosszú távon az ország helyzetét nem oldja meg.

Az utóbbi egy esztendőben változott a politikai stílus, hála istennek, ma egyre békülékenyebb és egyre komolyabb és egyre inkább érezhető a versenyhelyzet, ami kialakult. Itt van például az utóbbi hetek eseménye. A két nagy párt azon versenyez, hogy vajon az újságok címlapjára a bébikötvény kerül-e nagyobb terjedelemben vagy az áramár, ami alapvetően nem lenne rossz dolog, csak az ország közben szépen, csendesen, lassan rámegy. Az áramárral kapcsolatban pedig olyan vélemények alakulnak ki mind a két oldalon, mintha visszamennénk 15-20 esztendővel, és a kádárizmus éveit élnénk, hiszen olyan baloldali attitűdöt vél az ember felfedezni, mintha lopakodna vissza a szocializmus ide, a parlament falai közé.

Az egyik oldal arról beszél, hogy csökkenteni kell az áramárakat, jobboldali párt lévén, azt nem gondolja, hogy az áramár csökkentésével zömében a gazdagokat támogatná, hiszen lényegesen nagyobb az energiafogyasztásuk; a másik oldal, a kormányoldal pedig nagyon egyszerűen annak az áfatartalomnak a csökkentésével, amivel egyébként nagyon megemelte annak idején az áramárat, könnyen tudna tenni annak érdekében, hogy ne legyenek ilyenek az áramárak.

De nem ez az alapvető probléma ezzel a száz lépés programmal, hanem az, hogy az alapkérdésekre nem ad választ. Ha megnézzük ennek a 11 pontnak a felsorolását, akkor ebben még véletlenül sem szerepel direkt módon a gazdaság élénkítése. Nem mondom, hogy áttételesen nem, hiszen rá lehet fogni, hogy az adócsökkentés valamennyivel javítja a gazdaság, a vállalkozók helyzetét. Sajnos a mostani adócsökkentési program talán egy elemében nevezhető gazdaságélénkítőnek, az áfa 25-ről 20 százalékra való csökkentése valóban a versenypozíciót javítja, de a többi nem. Ráadásul egy baloldali párttól az egy érdekes közelítés, hogy a magasabb adókulcsot csökkenti 2 százalékkal, tehát tulajdonképpen a gazdagabbakat, a jobb módúakat jutalmazza, az alsó sáv felemelését viszont elutasították, mindössze 50 ezer forinttal sikerült ezt megtenni.

Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagy összevisszaság van ebben a parlamentben. Magukat jobboldalinak nevező pártok baloldali programelemeket alkalmaznak és hirdetnek, és deklaráltan baloldali pártok pedig nem azokat a rétegeket támogatják, akik erre valójában rászorulnak, vagy ami igazságos lenne.

De az alapvető probléma az, hogy a gazdaság helyzetének javítása kimaradt ebből, direkt módon kimaradt ebből a programból. Persze minden cselekedet őszintesége, minden cselekedet határozottsága a költségvetési törvény elfogadásakor, vitájakor érhető tetten, és sajnos a mostani költségvetési törvény ugyanezt a hibát elköveti.

A magyar hazai kis- és középvállalkozók támogatására mindösszesen el tud különíteni körülbelül 3 milliárd forintot, ami nevetséges összeg. Ezt azért mondom, mert konzervatív pártként a Magyar Demokrata Fórum, ahogy az előbb mondtam, vállalkozás- és piacbarát. Ha egy ország kiadása tartósan, hosszú éveken keresztül meghaladja a bevételeit, és a különbség, a hiány már-már elviselhetetlen, hiszen éppen kedden fogadtuk el a sarokszámokat, az az 1500 milliárdos hiány minden magyar állampolgárnak 150 ezer forinttal növelte az adósságterhét, ebben az egy esztendőben. Ez nagyon nagy szám!

Ilyenkor egy normálisan gondolkodó, normális országban működő normális parlament keresi a lehetőségeket, hogy hogyan lehet a hiányt csökkenteni. A hiányt sokféleképpen lehet, például hitelfelvétellel, de az a jövőbe való áttolása a problémáknak, erre már nincs lehetőségünk. Akkor meg kellene nézni, hogy hogyan tudjuk a bevételi forrásokat úgy növelni, hogy az adóbevételek nőjenek, javuljanak, hogy a magyar kis- és középvállalkozók, de akár a nagyvállalkozók forgalmának, teljesítményének növelésével nagyobb adóbevételre tegyen szert az ország.

Alapvető feladat lenne a hazai kis- és középvállalkozók helyzetének a javítása, és én egyetértek miniszterelnök úrral abban, hogy szándékok és nem csak számok alkotnak egy költségvetést. Na de hol a szándék? Hiszen nézzük meg, hogy mi a probléma a magyar, a hazai kis- és középvállalkozókkal, illetve mi az ő problémájuk. Három nagy csoportba lehet sorolni.

Az első az alultőkésítettség, ami elhíresült, az elmúlt 15 esztendőben ezen a problémán nem tudtunk segíteni. Nem azért nem tudtunk segíteni, mert egyébként nincs pénz és nem lehetne pénzhez jutni: a hitelminősítők szerint a hazai kis- és középvállalkozók nemigen felelnek meg az elvárásaiknak. 800 ezer vállalkozásról van szó. Amikor még Csillag miniszter úr volt a gazdasági miniszter, egyszer büszkén jelentette, hogy 12 ezer kis- és középvállalkozót támogattunk kamatenyhítő rendelkezésekkel, akkor ez a 800 ezernek 1,5 százaléka. Hol a 98,5 százalék támogatása? Hogyan lehetne ezt a pénzt hatékonyabban felhasználni? Nagyon egyszerű. Úgy, hogyha az állam egy olyan garanciaalapot hozna létre, aminek igénybevételével - ami nem kerül több pénzbe, hiszen ez csak egy lehetőség, egy opció - a hitelminősítők szemében a hazai kis- és középvállalkozók pozíciói javulhatnának, tőkehelyzetükön javíthatnának, ezáltal a versenyképességük nőne.

(11.20)

Még egyszer mondom, ez alapvetően nem pénzkérdés, hanem szándék kérdése.

A másik nagyon komoly probléma - ami az Európai Parlament következő évről szóló munkatervében is szerepel - az adminisztrációs és adminisztratív terhek csökkentése. Amit ma egy magyar vállalkozónak teljesítenie kell az adóbevallástól kezdve különféle nyomtatványok és jelentések formájában, az egyszerűen megnyomorítja az életét. A számviteli törvény vagy az adózás rendjéről szóló törvény egyszerűsítésével, de magával az egész adórendszer egyszerűsítésével hatalmasat léphetnénk előre. Ez megint alapvetően politikai szándék kérdése és nem pénzkérdés.

A harmadik ugyanilyen jelentős és nagy probléma a piaci pozícióik javítása, a hazai kis- és középvállalkozók piacra jutásának, illetve a hazai piac védelmének a kérdése. Ebben az anyagban erre vonatkozólag egyetlenegy mondatot, egyetlenegy betűt - legalábbis ami direkt erre utalna - nem lehet találni. A költségvetési törvény is csak nagyon elnagyolt módon foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen a piacvédelem Európai Unió országaiban bevett gyakorlata a fogyasztóvédelem. Magyarországon van egy felügyelet, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, aminek a költségvetési támogatását - ami amúgy sem volt nagy összeg, 1,6 milliárd forint volt - ebben az esztendőben a költségvetés képes lecsökkenteni mintegy 40 százalékkal. Ez nem pénz, de a hatását tekintve óriási negatívum lesz, hiszen a piacvédelem nemhogy erősödni fog, a fogyasztóvédelem nemhogy szinten maradni fog, hanem csökkenni fog. Ez is szándék és akarat kérdése, érdemes lenne erre odafigyelni.

A negyedik dolog a szakképzés. Abban teljesen egyetértünk, hogy a programnak ez egy jó eleme. Teljesen igazuk van, 90 ezer betöltetlen munkahely van ma Magyarországon azért, mert nincs szakképzett munkaerő, aki ezt betöltse. Mi ennek az oka? Az az oka - ahogy elmondták előttem is -, hogy számos olyan szakképző intézet és intézmény működik, amelynek köze nincs a piachoz, piaci kapcsolatai, információi nincsenek. Ha ebben a kérdésben előrelépünk, akkor nagyot teszünk a munkanélküliség felszámolása érdekében. Ez jó és támogatható dolog. Hamarabb meg kellett volna tenni, de talán még most sem késő.

Ha továbbmegyünk, akkor megkerülhetetlen a mezőgazdaság kérdése, a mezőgazdaság ügye. Ezzel Karsai Péter képviselőtársam majd részletesebben fog foglalkozni, de egy észrevételt engedjenek meg. Az azért látszik, hogy ez a fajta mezőgazdasági támogatási rendszer recseg-ropog és egész Európát fenyegeti, egész Európában nagyon komoly feszültségeket gerjeszt. Ebből az következik, hogy ez a rendszer előbb vagy utóbb változni fog. Miután mi újonnan belépő tagország vagyunk, érdemes lenne sokkal nagyobb energiát fordítani arra, hogy ennek a változásnak az élbolyába tartozzunk, ezt a változást generáljuk, hiszen a következő helyzet és az abban elfoglalt pozíciónk csak jobb lehet, mert egy változás után a késői belépés hátrányait le tudjuk küzdeni. Ugyanaz a baja ennek a támogatási rendszernek, ami a szakoktatásnak vagy a szakképzésnek, hogy köze nincs a piaci viszonyokhoz. Tessék csak belegondolni, hányféle támogatás eredményeképpen termelődik meg az a nagyon nagy felesleg a mezőgazdaságban, aminek aztán a problémáit további pénzekből próbáljuk megoldani, de nem tudjuk. Érdemes lenne erre sokkal nagyobb energiát fordítani, és érdemes lenne a változás élére állni, hiszen ez rendkívül fontos lenne a számunkra.

Azt mondja az egyik pontjában ez a program, hogy nagyon fontos dolog a tőzsdeélénkítés - egyetértünk. A magyar tőzsde helyzete nem rózsás és nem ragyogó. Egyáltalán a befektetési kultúra szintje Magyarországon messze elmarad az Európai Unió tagországainak vonatkozó kultúrájától. Ígéretet is tett miniszterelnök úr arra, amikor a tőzsde elnökével találkozott, hogy komoly lépések történnek ebben a vonatkozásban, azonban a költségvetésből azok a csekély összegek, az a néhány száz millió forint, ami ezt ösztönözte volna, kimaradt. Két módosító indítványt adtam be a költségvetés tárgyalása során, az egyik az iskolákban való tőzsdei ismeretek gyarapítását szolgálta volna néhány száz millió forinttal, és ugyanebbe a körbe tartozik a vállalkozók tőzsdei ismereteinek a javítása, de sajnos a módosító javaslatot is elutasította a kormánytöbbség, úgyhogy ez a cél megvalósítatlan marad, hiszen forrásai ebben a költségvetési törvényben nem lelhetők fel.

Az összes felsorolt cél, a 11 pont elvileg támogatható. A kérdés az, hogy ezek megvalósítására lesz-e keret, lesz-e lehetőség, lesz-e forrás. Mi azt mondjuk, hogy nem. Azért nem, mert - ahogy az előbb elmondtam - az elosztható javak a közeljövőben nemhogy emelkednének, hanem inkább csökkenni fognak, hiszen az államháztartás, a költségvetés hiánya nő. Az igaz, hogy a kormány az Európai Uniónak az eurózónához való csatlakozás feltételének a teljesítéséről tegnap egy jelentést küldött. Azt csak megjegyzem, hogy jó lenne, ha legalább mi elhinnénk, tehát a magyar parlamentben nem gerjednének olyan viták, ami a politikai elit megítélését és az ország pozícióit rontaná; bízzunk benne, hogy sikerül. S ha az előbb fontos célokról, illetve azok hiányáról beszéltem, akkor a legfontosabb lenne, hogy a száz lépés program is és a mostani költségvetés is az eurózónához való csatlakozás 2010-es feltételének a teljesülését biztosítsa. Sajnos, sem a költségvetési törvénytervezetben, de a száz lépés programban sem érhetők tetten azok a célok, amelyek kifejezetten, direkt módon ezt a célt szolgálnák.

Nagyon nagy baj lesz ebből, mert - ahogy a hozzászólásom elején mondtam - a felelősségnek vannak idődimenziói. Lehet úgy politizálni, hogy ha holnap-holnapután megkérdezik a választópolgárt, akkor örömmel mondja, hogy a mi érdekeinket szolgálják. A választópolgárnak nem az a dolga, hogy tizenöt-húsz évvel előre gondolkozzon, ez a politikusok feladata, a politikusok felelőssége. Nagyon szeretném, ha az elkövetkezendőkben akár a kormány, akár az ellenzék részéről nemcsak olyan indíttatású és olyan fogantatású programok, elképzelések, javaslatok születnének meg, amelyek eredményét holnap vagy holnapután meg tudjuk mérni, és vissza tudjuk igazolni, hogy jó úton járunk, hanem lenne egy olyan, akár most már a szocialisták által hirdetett nemzeti minimumprogram, vagy lenne egy olyan garanciaprogram, amit a Fidesz hirdet, amely garantálná, hogy ennek az országnak a hosszú távú fejlődése biztosított, hogy a fejlődés előmozdítása érdekében megszületett az a politikai konszenzus, ami a közös felelősség vállalásának és gyakorlásának a példája vagy bemutatása.

Ebben a programcsomagban, a száz lépés programban ilyen hosszú távú elgondolásokat, hosszú távú elképzeléseket, illetve azok céljainak a megvalósulását nem lelhettük fel, nem ismerhettük meg. Bízom abban, hogy minél előbb változik majd a kormányoldal és az ellenzék szemléletmódja ezekben a kérdésekben, és valóban meg tudunk állapodni olyan hosszú távú programok elfogadásában és azok megvalósításában, amelyek az ország versenyhelyzetét, európai uniós pozícióit, az ország, a nép, a nemzet boldogulását szolgálják, mert addig a száz lépés nem visz előre, hanem helyben járunk.

Ez a program, a száz lépés program a helyben járás programja. Itt az ideje, hogy változtassunk ezen, és valóban közösen kitűzött cél közös eléréséért dolgozzunk, hiszen a választópolgárok ezt várják tőlünk, akár jobb-, akár baloldalról küldtek minket a parlamentbe.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu