HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Először is köszönöm, hogy Antall Józsefről, a harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnökéről méltó és illő módon emlékezett meg. Engedjék meg, hogy néhány mondatban én is emlékezzem erre az időszakra és Antall Józsefre.

Ön idézett a miniszterelnök úrtól egy mondatot, de úgy tűnik, mintha a magyar parlament és a magyar politikai elit valami spétreakciót produkálna, hiszen Antall József gondolkodásmódja, elvei, demokráciáról vallott nézete ha már azokban az években, azokban a hónapokban elfogadtatik, a magyar politikai elit ezt elfogadja, akkor talán nem itt tartunk. Az egyik ritkán idézett mondata Antall Józsefnek április 8-án hangzott el 1990-ben, és így szólt: “Azt tartom majd igazi győzelemnek, ha a parlamentben az ellenzék és a kormánypártok legjobb erőiket egyesítik a nemzet előtt álló feladatok megoldása érdekében.ö Hát ha ez így történt volna, akkor ma Magyarország nem itt tartana, akkor nem lett volna ’90 őszén taxisblokád, akkor a “keresztény Magyarországot akarokö mondata Antall Józsefnek nem váltott volna ki olyan reakciókat, hogy keresztény kurzus kísért Magyarországon, vagy amikor a 15 millió magyarról vallott nézetei, felelőssége napvilágot láttak, akkor nem kapott volna támadásokat nacionalistának minősített gondolkodása miatt.

Igaza van a miniszterelnök úrnak, Antall József valóban demokrata volt. Ez azt jelenti, hogy ő értette a demokrácia lényegét, és tudta, hogy a demokrácia nem a győzelemről szól. Az előbb idézett mondata is ezt jelentette; ő tudta, hogy a politika nem arról szól, hogy a politikai ellenfelek nap nap után bizonyítsák be különbözőségüket vagy általuk gondolt kiválóságukat a másikkal szemben, hanem a politika a demokrácia, a nemzet érdekeinek a szolgálata, illetve annak a lehetősége.

Amit a cselekvő kormányzásról mondott, miniszterelnök úr, egy szót én hiányoltam a hozzászólása címéből: a felelősséget. A felelősségnek több dimenziója van, idődimenziói is vannak, méghozzá a hosszú távú idődimenziója a legfontosabb. A politika idődimenziója is ez kell hogy legyen; a hosszú távú gondolkodás felelősség a jövőért. Hát vajon felelősen cselekszik és felelősen gondolkodik-e az a kormány, amely három és fél-négy esztendő alatt tovább növeli az ország eladósodottságát? Felelős-e az a kormány és az a kormánytöbbség, amelyik olyan költségvetési törvény elfogadására készül a jövő hét hétfőn, amely a hiányt tekintve minden magyar állampolgár adósságterhét 150 ezer forinttal növeli? Hiszen 1500 milliárd forint ez az adósságteher, ennyi a hiánya a költségvetésnek.

Felelősen gondolkodik-e az a kormány, amelyik, bár elismerem, és kell is autópályákat építeni, de egészen a közelmúltig Európa legdrágább autópályáit építette? És íme, most kiderül, hogy lehet ezeket olcsóbban is építeni.

Felelősen gondolkodik-e az a kormány, amelyik a kétszer száznapos program keretében - és igaza van, ezt csak a Magyar Demokrata Fórum nem szavazta meg - olyan döntéssorozatokra határozta el magát, ami szinte egyenlő volt a jövő felélésével, annak ellenére, hogy számos intézkedés megléte indokolt lett volna? Felelős és bátor-e az a kormány, amelyik a rövid távú eredmények learatásáért vagy a rövid távú siker érdekében képes a jövőt föláldozni?

Felelősen gondolkodik-e az a kormány és az a kormánytöbbség, amelyik olyan stratégiai célokat nem vesz illő komolysággal, mint az eurózónához való csatlakozásunk? Hiszen nemcsak az ellenzék állítja azt, hogy ezek a tervek, ezek a célok, az eurózónához való 2010-es csatlakozás a mostani költségvetési törvény ismeretében meglehetősen illuzórikus, hanem például a GP Morgan mondja azt, hogy 2014 lehet a reális csatlakozási időpont. Vajon jó-e és felelős-e a gazdaságpolitikája annak a kormánynak, amelyet nemcsak az ellenzék minősít így, hanem, az előbb ön is idézte, az az angol hitelminősítő intézet, amelyik egy héttel ezelőtt a magyar adósság-visszafizetési képességet visszaminősítette, rossz adóssá minősített minket?

A miniszterelnök úr az előbb arról beszélt, hogy a hazai kis- és középvállalkozók helyzete javult. Hát némileg igen, mert Csillag miniszter úr idején még ő arról számolt be, hogy 12 ezer magyar vállalkozó juthatott kedvező kamatfeltételekkel támogatáshoz, ön most az előbb azt mondta, hogy 41 ezren tudnak részesülni a Széchenyi-hitelkártya javadalmaiból. Ez mindösszesen a hazai kis- és középvállalkozók 800 ezres tömegének 5 százalékát teszi ki. Mi van a másik 95 százalékkal? Felelősen gondolkodik-e az a kormánytöbbség és az a kormány, amely olyan költségvetési törvényt terjeszt elő, amelyben a hazai kis- és középvállalkozók támogatása elenyésző, szinte említésre sem érdemes, a költségvetési törvényben alig 3 milliárd forint jut erre?

Vagy felelősen gondolkodik-e az a kormány vagy az a kormánytöbbség, amely a hazai piacvédelmet szinte teljességgel elfelejti? Az Európai Unióban valóban nem gyakorlat, illetve nem bevett gyakorlat a deklarált piacvédelem, de minden ország megtalálja annak a módját és lehetőségét, hogy a saját piacát védve a hazai termelőit, kis- és középvállalkozóit hogyan hozza helyzetbe.

Amit a közelgő európai uniós költségvetéssel kapcsolatos tárgyalásokról mondott a miniszterelnök úr, a Magyar Demokrata Fórum támogatását és egyetértését bírhatja ezeken a tárgyalásokon, hiszen nemzeti érdekünk, hogy egy közös állásponttal jelenjék meg a magyar akarat és a magyar szándék az Európai Unió politikai - idézőjelbe téve - “piacánö. De azért én szeretném, ha a gondolkodás változna. Én szeretném, ha nem az lenne az elsődleges cél, hogy az első három között legyünk azon országok sorában, akik a lehető legtöbb forrást akarják megszerezni. Ez rendjénvaló, ez támogatható dolog. De miután az Európai Unió támogatási rendszere - különös tekintettel a mezőgazdasági támogatások, a vidékfejlesztési támogatások rendszerére - átalakulás előtt áll, jó lenne, ha a magyar kormány és a magyar érdekképviselet igyekezne ebben a változásban, illetve a változás előkészítésében oroszlánrészt vállalni.

A változás előkészítésének oly módon kellene alakulnia, hogy a legjobban a magyar érdekeknek feleljen majd meg, vagy a lehető legjobban, amit mi szeretnénk látni, amikor szembesülünk az új támogatási rendszerrel, amelynek majd meg kell felelnünk. Ha Magyarország képes lépést váltani, ha a politikai elit képes egy olyan lépésváltásra, ami a jelenlegi huzakodásból, marcangolásból, helyben járásból képes gyorsítani, és képesek leszünk az európai változási folyamatok élbolyába tartozni és meghatározni az új lehetőségeket vagy abba beleszólni, akkor Magyarországnak esélye lesz a sikerre.

(13.50)

Ha további helyben járó politizálás lesz jellemző ránk, akkor sajnos ugyanott fogunk maradni, ahol most vagyunk, az európai uniós tagországok sereghajtói között, pedig Magyarország, a Magyar Köztársaság többet érdemel. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu