DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előfordul néha, hogy egy kormánykoalíció pártjai nincsenek pontosan azonos véleményen. Ha ez nem így lenne, akkor nem kellene kormánykoalíció, legyenek egy pártban, ha mindenben ugyanaz a vélemény. Az, hogy egy kormánykoalíción belül néha viták vannak, ez adott esetben még segíthet is annak érdekében, hogy ez a kormánykoalíció a lehető leghatékonyabban folytassa a munkáját.

Talán képviselőtársaim emlékeznek rá, nem olyan régen, néhány hónappal ezelőtt volt egy - végül is apró - vita a kormánykoalíció pártjai között. Ez akkor volt, amikor nagyon szerencsétlen módon kiderült, hogy annak a bizonyos autópályának a tervezett PPP-könyvelését nem fogadta el az Európai Unió, és kiderült, hogy Magyar-ország azoknak a makrogazdasági követelményeknek, amelyeket egyébként saját magunkkal szemben is támasztottunk - ebben nem volt különbség a kormánykoalíció pártjai között -, az Európai Unió nem fogadta el.

(12.50)

Ebben az időszakban a Szabad Demokraták Szövetsége, a kormánykoalíció liberális pártja hallott olyan hangokat koalíciós partnertől vagy kormányzati tényezőtől akár, hogy mit akar tőlünk az Európai Unió, nem ez a fő kérdés; a fő kérdés az, hogy van-e autópálya, és hogy folytatjuk-e azokat a nagyon konkrét és nemes célokat, amelyeket kitűztünk magunk elé.

A Szabad Demokraták Szövetsége akkor azt fogalmazta meg, hogy ezek fontos célok és ezeket persze támogatjuk, de azok az európai uniós célkitűzések, amelyek Magyarország integrációjának mélyítését szolgálják, számunkra ugyanolyan szentek, mint azok az egyébként nagyon is kívánatos belpolitikai célok, amelyekért közösen dolgozunk együtt.

Nagyon örülünk annak, hogy ebben a nem túl nagy vitában - és örülök, hogy nem volt nagy vita ebből - a kormánykoalíció végül is azt az utat követi, amit a Szabad Demokraták Szövetsége javasolt a koalíciónak. Nevezetesen azt, hogy a konvergenciaprogram nem lehet sem másod-, sem harmadrendű szempont, hanem az összes többi célunkkal, a legfontosabb céljainkkal is egy szinten kell ezeket tartani. Tehát ebből a szempontból mindazt, ami ebben a törvényben le van írva tartalmi kérdésként, nagyon melegen és örömmel támogatjuk.

Tisztában vagyok azzal, hogy ha itt, a parlament üléstermében azt mondom, hogy mennyire fontos a konvergenciaprogram, akkor nem látom a magyar tömegeket hatalmas méretekben tüntetni, hogy igen, mi is akarjuk a konvergenciaprogramot. Talán ha azt mondom, hogy ez feltétele annak, hogy Magyarország az euróövezetnek is tagja legyen és a forintunk helyett euró legyen, ennek már nagyobb lenne a támogatottsága; de még itt sem állnék le, hogy emellett érveljek, mert igazából azt érdemes nekünk megvizsgálni, hogy milyen érvek szólnak mellette, és ha tetszik, az ellen, hogy Magyar-ország az eurót bevezesse.

De úgy érzem, hogy sem ebben a teremben, sem pedig a termen kívül vagy nincs senki, vagy csak nagyon kevesen vannak, akik ne értenének velünk egyet azzal, hogy az Európai Unió pénze, az euró hozza létre a stabil pénzt Magyarországon. Azt a pénzt, amelyre nemcsak a magyar és nemcsak a régió vállalkozói, hanem távoli vállalkozók is azt mondják, hogy tudjuk, hogy ez mit ér, tudjuk, hogy ebben bízhatunk, hajrá! Lehet Magyarországon beruházni, lehet hozni a tőkét, tehát lehet magyar munkaerőket alkalmazni, a magyar gazdaság stabilizációjához hozzájárulni, mert Magyarországnak olyan pénzneme van, amit az egész világ ismer.

Amíg nincs eurónk, addig a magyar kereskedelem extra pénzbe kerül, váltási költségek vannak. Gondoljuk meg, ha exportálunk, ha importálunk, partnereink mind vagy dollárban, vagy leginkább euróban számolnak el. Miután Magyarországon forint a pénznem, ezért minden egyes átváltásnak költségei vannak. Én nem csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz a patkó egyik oldalán sem, akik a bankok ellen szónokolnak, de azt mondom, hogy ha ezek a pénzek megtarthatóak a kereskedőknél, az szerintem kifejezetten előnyére válik ezeknek a kereskedőknek, és talán nem érint túl sokakat, de azért néhány százezer magyar állampolgárt érint: ha külfölre utazunk, nem kell váltani minden alkalommal, hanem a saját pénzünkkel tudunk utazni.

Szóval számos érv szól amellett, hogy Magyarország bevezesse az eurót a lehető legrövidebb időn belül. Hadd tegyem még hozzá: ha mi nem tesszük meg, attól még mások megteszik, ettől a magyar gazdaság megítélése - azt hiszem, ebben is egyetértünk - romlana, és ez sem érdekünk.

Érdekünk tehát csatlakozni az euróhoz a lehető leggyorsabb időn belül, ehhez pedig az szükséges, hogy megfeleljünk ennek a követelménynek. Nos, ezt hívják konvergenciaprogramnak. Ez az, amiben, úgy érzem, mindannyian egyetérthetünk, és a Szabad Demokraták Szövetsége a legteljesebb mértékben támogatja, hogy Magyarország feleljen meg a konvergenciaprogram minden elemének.

Ezek után, tisztelt Országgyűlés, tisztelt miniszter úr, mi a mi problémánk ezzel a törvénnyel? Föl kell tegyem azt a kérdést magunknak: mi a törvény? Miért hozunk törvényeket? Törvényeket, tisztelt képviselőtársaim, azért hozunk, hogy megállapítsunk egy normát, és megállapítsuk azt, hogy ha valaki ezeket a normákat megszegi, akkor milyen jogkövetkezmények lépnek életbe. Így néz ki egy modern köztársaságban a törvény. S miután a célokkal egyetértünk, meg kell hogy mondjam, van egyfajta fönntartásunk azzal kapcsolatban, hogy egy politikai célkitűzést, amely egyébként nem törvénybe illik, most törvénybe akarunk foglalni, annak érdekében, hogy... - minek érdekében is? Elnézést kérek, mert nem szeretnék... - nem tudom, hogy ez bántó-e vagy nem bántó, kinek a számára. Annak idején nagyon jogosan megbíráltuk a Fideszt a garanciatörvény gondolatáért. Azt mondtuk, hogy kérem szépen, ha ez a programjuk, akkor tűzzék ki, és akkor, ha netalántán megnyernék a választásokat, amit nagyon-nagyon nem szeretnék, mert a garanciatörvényben foglaltak egyébként rossz törvények lennének, akkor foglalják őket törvénybe, annak a konkrét megnyilvánulásait. De ha a garanciatörvénnyel kapcsolatban volt egy olyan problémánk, hogy propagandatörvény, és nem végrehajtást szolgál, akkor ez a fajta hasonlat, tisztelt miniszter úr, elnézést, de ezt kell hogy mondjam: erre is megáll. Én tehát azt javasolnám, hogy hajtsuk végre az abban foglaltakat, de erre még a konklúziókban szeretnék visszatérni.

Egy másik probléma a törvénnyel kapcsolatban, hogy régi kifejezéssel élve - nem szeretném, ha bárki félreértene - van egy voluntarista íze ennek a törvénynek. Régen voltak ilyenek, hogy érjük utol Ausztriát, meg mit tudom én, milyen célokat tűzzünk ki - mondjuk, ezeket akkor törvénybe nem foglaltuk -; úgy vélem, hogy a törvényben foglalt célkitűzések helyesek, de annak egyes rendelkezései valószínűleg nem megvalósíthatóak.

Hányszor elmondtuk - és ebben egyetértünk egyébként -, hogy a maastrichti kritériumok - megint ilyen csúnya szavakat használok, mint a konvergencia - túlságosan rigidek, túlságosan rugalmatlanok, és jobb lenne, ha az is rugalmasabb lenne, adott ország sajátosságaira jobban tekintettel lehetne, de hát nincs módunk ezen változtatni; de ugyanezt a hibát követjük el, hogy nagyon merev kritériumokat szabunk meg saját magunk számára, amelyek nem tudom, hogy minden alkalommal így, ahogy le vannak fektetve a törvénybe, megfelelnek-e egyébként helyes célkitűzéseinknek. Néha tizedesrészben vannak lebontva a különböző számok, amiket el kell érnünk.

Attól tartok, tisztelt elnök úr, hogy az Országgyűlés, miközben én abban bízom, hogy a koalíció folytatni fogja a munkáját, és a konvergenciaprogramot végrehajtjuk, de állandóan törvényi mulasztásban leszünk azért, mert valamelyik paragrafus valamelyik bekezdésének, az abban foglalt tizedesvesszőnek nem tudunk eleget tenni - és akkor most mit csinálunk? Törvényszegésben leszünk vagy a törvényt módosítjuk? Szóval úgy gondolom, hogy ilyen módon nem is lehetséges a törvényt végrehajtani.

De, tisztelt elnök úr, tisztelt miniszter úr, van egy javaslatom. Van egy javaslatom, ez pedig az, hogy a konvergencia követelményei a Magyar Köztársaság számára megvalósíthatóak. Nekem meggyőződésem, hogy megvalósíthatóak. Legalábbis ezt a szándékot érzem, erről meg vagyok győződve a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, érzem a Magyar Szocialista Párt részéről. És ha meghallgatom a Fidesznek mint legerősebb ellenzéki pártnak az ígéreteit, azt mondom, hogy ha ezeket teljesítik, akkor egészen biztos, hogy a konvergenciaprogram évtizedekre lehetetlenné válik.

Mi következik ebből, miniszter úr? Azt javaslom, hogy nyerjük meg együtt a választásokat! Nem lesz szükség erre a törvényre, mert akkor a következő kormány koalíciójaként az abban foglalt célkitűzéseket meg tudjuk valósítani, úgy, ahogy szeretnénk.

Tehát most a törvénnyel kapcsolatban ilyen kifogásaink vannak, de ami benne van, azt hajtsuk végre együtt, és azt javaslom, hogy ezért dolgozzunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu