LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A működőképes kormányszerkezet a sikeres kormányzatnak csak föltétele, de nem garanciája; azonban nagyon fontos föltétele, hiszen megadja a szabadságot a kormánynak saját elképzelései érvényesítésére.

Köszönjük, hogy - az eddigi hagyományoknak megfelelően - az ellenzék most is megadja a lehetőséget a kormánynak erre, akár az alkotmánymódosítás formájában is. Ezzel természetesen nem kell a kormányzati felelősségben osztoznia, csak annyit mond - és ez nagyon fontos, hogy mondja -, hogy csináljátok, ha így gondoljátok, mi meg majd figyelünk, és ha kell, véleményt mondunk és kritizálunk. Ez a hozzáállás pedig nagyon rendjén van.

Azt reméljük tehát, hogy a feltételek a mai vitánk végén remélhetőleg rendelkezésre állnak. A sikeres kormányzás garanciáját viszont természetesen a jó kormányprogram és a végrehajtásához szükséges elszántság adja meg, ezért tartotta szükségesnek a felkért miniszterelnök úr is a kormányprogram néhány fontos értékének ismertetését.

Én is, ha megengedik, úgy fogom fel ezt a mai alkalmat, hogy a kormány kapott egy zöld lámpát: a három törvény vitájának és szavazásának befejeztével kigyullad a zöld jelzés. A kormánynak később kell bizonyítania, hogy jó irányt választott, és hogy megfelelő sebességgel halad, kihasználva a szerkezet átalakításához megadott zöld jelzés kigyulladását. (Zaj.)

De ilyenkor, és a választókat is természetes módon az érdekli a legjobban, már látszik, hogy hova sorolt be a kormány az úton, milyen útvonalhoz kérte a szabad jelzést. Éppen ezért, ha megengedik, én is arról beszélnék elsősorban, hogy a most beterjesztett alkotmánymódosítás (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) és az általa lehetővé vált új kormánystruktúra hogyan függ össze a kormánypolitika, az újfajta politizálás választott karakterével.

Nos, a beterjesztett kormányprogram, ahogy a miniszterelnök úr mondta, a "szabadság és szolidaritás" címet viseli. Alcímében három fontos jelző szerepel: sikeres, modern és igazságos Magyarországot akar. Ezért arról beszélnék, hogy a most kezdeményezett szerkezeti változások meggyőződésünk szerint hogyan függenek össze ezzel a három értékkel, hogyan szolgálják az ország sikerét, modernizációját és igazságosabbá tételét.

Hadd kezdjem a modernitás eszményével! E változások, többek között az alkotmánymódosítás célja, hogy modern államot akarunk, amely szolgál, tehát nem pazarol, hanem takarékoskodik. Nem átláthatatlan, ahol, mint Kafka kastélyában, az állampolgár még a bejárati ajtót is nehezen találja meg.

Az államigazgatás túlburjánzása, létszámfölöslege, az, hogy nem egyértelműek a felelősségi viszonyok (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), hogy az államigazgatás olykor kiszámíthatatlan hatalomként és nem szolgáltatóként viselkedik, mondhatnánk erről azt, ha nagy szavakat akarnék használni, hogy voltaképpen az ország egyik utolsó feudális vonása (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), az ország egyik utolsó feudális maradványa. Nyilván nem az államigazgatás egésze, hanem ennek néhány visszás vonása.

(14.30)

Nos, ha így vesszük, akkor az államigazgatás ésszerűbb és szolgáltatásra alkalmasabb működését, tehát egy igazi refeudalizációt szolgálnak a szerkezet átalakítására vonatkozó javaslataink. Ezért a létszámcsökkentés szándéka. És ebből a szempontból édes mindegy, hogy egy funkciót miniszterhelyettesnek vagy államtitkárnak hívunk - köszönjük az ellenzék és a többi frakció segítségét, hogy talált egy jobb, talán kevesebb rossz asszociációt keltő elnevezést -, a lényeg azonban mégiscsak az, hogy mind a tárcák, mind az állami vezetők száma egy olcsóbb és áttekinthetőbb állam jegyében jelentősen csökkenjen, a miniszterek száma körülbelül kétharmadára, az alattuk lévő második vezetői szinten az államtitkároké pedig körülbelül felére.

Az állam - akkor most már hadd mondjam újra így - refeudalizációjához, modernségéhez hozzátartozik az egyértelmű felelősségek kialakítása. Ha van egy ország érdekében meghaladandó, rossz, ellenszenves feudális vonás, az éppen az elit, olykor az állami elit kiváltságaiban, érinthetetlenségében érhető tetten. Ha a boltban a kiszolgáló kislány valamit eltör, azt levonják a fizetéséből, de egy állami vezető esetében olykor alig lehetett megmondani, hogy ki miért felelős. Ezért akartunk változtatni ezen, ezért akartuk az összekutyult felelősségi köröket szétszálazni, ezért mondja ki az alkotmánymódosítási javaslat a kormány egyértelmű felelősségét, és ezért szüntetjük meg a politikai és a közigazgatási államtitkár egymástól el-elválasztott, ezért nehezen áttekinthető felelősségi rendszerét is.

Második fontos célnak említettem az ország sikerét, egy sikeres Magyarország megteremtését. Nos, a siker kulcsa a modern világban, a fejlesztésekben, a fejlődésben - hogy miniszterelnök úr expozéját idézzem -, a fejlesztő állam általunk szolgálandó eszményében ragadható meg. Ezért tartottuk fontosnak azt az alkotmánymódosítást, amely a Belügyminisztérium korábbi szerepkörének újragondolására adott módot, és ezzel a területfejlesztés megfelelő kormányzati helyét segített megtalálni. Ennek leglényegesebb eleme az önkormányzatiság és a területfejlesztés összekapcsolása egy új tárcában.

Van ennek szemléleti és nem csak irányítási jelentősége is: ez a szemlélet azt mutatja, hogy az önkormányzatok, a létrehozandó régiók és kistérségek legfontosabb küldetése a térség, a település fejlesztése; hogy az önkormányzat nem egyszerűen helyi rendfenntartó hatóság, amelynek irányítását a legcélszerűbb a rendőrséggel együtt kezelni, hanem az önkormányzat a térség fejlesztésének motorja; hogy az önkormányzatiság elve abban is megtestesül, hogy a nem országos fejlesztések tervezési joga és eszköztára decentralizálódik. Ez segíti elő, hogy az önkormányzatiság elvén őrködő új tárca ugyanaz a tárca, amely a fejlesztés, a területfejlesztés céljait is szolgálja.

Harmadikként említettem az igazságosabb Magyarország eszményét. Tudom persze, hogy ezt az egész kormányzatnak kell szolgálni, nem pusztán szerkezeti változásoknak, de nem mindegy, hogy alkalmas eszközt találunk-e erre. Már a gyermekszegénység elleni küzdelem tervezése kapcsán is mindenki észrevette, ahhoz, hogy a gyermekszegénység csökkenjen, a legfontosabb eszköz az, hogy az apának, anyának munkahelye legyen. Észrevettük azt is, ellenzék és kormánypártok egyaránt, hogy Magyarországon ma a legnagyobb igazságtalanság az esélykülönbség gyerek és gyerek, család és család között. Esélyt adni lehet és kell szociális intézményrendszerrel, szociális segítséggel, de még inkább vagy ezzel együtt lehet és kell munkahelyteremtéssel, foglalkoztatással is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Hiszen a szociális ellátás, a szociális segítség olyan dolog, amire mindig szükség lesz, de a segélyezés nem életforma, tartós segítséget, tartós esélyt egy családnak a munkahelyteremtés jelent. Azt akartuk, hogy a szociális rendszer és a foglalkoztatáspolitikai rendszer között legyen az eddiginél jóval rugalmasabb átjárás, hogy a valódi esélyteremtés egységes eszköztára alakulhasson ki. (Az elnök ismét csenget.) Ezért kezdeményeztük ennek a két, eddig különböző tárcának az összevonását.

Persze én is tudom (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő!), önmagában az új szerkezettől...

Forrás: parlament.hu