DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Figyeljenek rám! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Na!) Dicsérni jöttem a kormányprogramot a magyar liberális párt képviselőjeként és Budapest főpolgármestereként a budapestiek nevében.

1990 óta immár öt szabadon választott magyar kormány programját volt módomban - volt, amikor képviselőként, volt, amikor csak főpolgármesterként - végigolvasni. Az első dolgom minden alkalommal az volt, hogy kikeressem belőle a Budapestre vonatkozó részeket. Volt, amikor csak néhány mondatot találtam, volt, amikor terjedelmesebb volt a szöveg, de általában csak elméleti összefüggésekre világított rá. A most kezünkbe adott dokumentumról azonban elmondhatom, hogy soha, soha, soha magyar kormány ilyen részletesen nem foglalkozott a fővárossal - másképp fogalmazva ez egy ténymegállapítás volt. Jön az értékítélet: soha magyar kormány ilyen komolyan nem vette Budapestet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A magam részéről a fővárost vezető liberális-szocialista koalíció sikerének, a mi közös sikerünknek tartom azt, hogy a kormányprogram részévé vált az a szerződés, amelyet még márciusban, a kampány idején kötöttem Gyurcsány Ferenccel. A Budapest-szerződés aláírását, annak a kormányprogramba kerülését és az azt megelőző másfél éves együttműködést egy olyan folyamat részének tekintem, amellyel másfél évtized után teljesen új alapokra helyezzük a magyar állam, a Magyar Köztársaság és a magyar főváros viszonyát. Ez az együttműködés ugyanis az első Gyurcsány-kormány idején is jó volt, hatékony volt, elindítottunk egy folyamatot, miniszterelnök úr.

A kormány és a főváros vezetése végre most, higgyék el, nagy örömmel mondom ezt, nem pereskedik, nem a források elosztásán vitázik, hanem megpróbálja a budapestiek érdekeit is szem előtt tartva közösen koordinálni a város fejlődése szempontjából jelentős beruházásokat, és arra közösen forrásokat is biztosítani. A budapestiek ezt nap mint nap tapasztalhatják. Ez egyébként a választási győzelem egyik oka; amikor a megújuló vagy felújított utakon közlekednek, amikor azt látják, hogy ezen a területen kevesebb az eredmény, mint a feladat, hogy újabb és újabb panelházak megújulnak, vagy éppen azt látják, hogy együtt igyekszünk kialakítani a szelektív hulladékgyűjtő rendszert, európai fővárossá téve Budapestet.

A kormányprogramban már olyan, a főváros, de a térség működése szempontjából is kiemelten fontos uniós támogatásra esélyes projektek szerepelnek, mint a folyamatban lévő 4-es metró, az 5-ös metróberuházás előkészítése, sok más közlekedési fejlesztés, de Európa legnagyobb környezetvédelmi projektjei is, a csepeli szennyvíztisztító megépítése, ami ugyancsak folyamatban van - már csak fizetni kell érte -, valamint az M0-s körgyűrű. Nagyon-nagyon fontos ígéretnek tartom azt, hogy el fogjuk kezdeni az aquincumi híd építésének előkészítését, és legalábbis bele fogunk kezdeni, valószínűleg az M0-s után ez a hídberuházás lesz a következő - sőt bizonyosra vehető - átkelőhely Budapesten.

Budapest fejlesztése - a kormány felismerte ezt - nem lokális érdek; nem csupán Budapest és az agglomeráció két és fél millió lakójának az érdeke; nem csupán igazságos lépés az állam bevételeinek több mint 35 százalékát előállító Budapest főváros lakóival szemben. De meggyőződésem, hogy ez az érdeke az elmaradottabb régióknak, és ez az érdeke a magyar vidéknek is. Ugyanis ha mi itt többet termelünk, akkor többet lehet elosztani, az elmaradott régiók fejlesztésére fordítani.

A főváros az ország motorjaként hozzájárul az ország fejlődéséhez, a GDP növekedéséhez, új munkahelyek létrejöttéhez, elismert oktatási intézményei révén Magyarország tudásközpontú szerepének erősítéséhez. Amikor a kormány Budapestet és a környékét fejleszti, akkor tudomásul kell vennünk azt, hogy Európa második leggyorsabban fejlődő régiójának ad további lendületet. Ezzel pedig a magyar gazdaság egészét teszi versenyképesebbé. Az ehhez szükséges források előteremtéséhez azonban szigorú pénzügypolitikára van szükség, az uniós forrásoknak az eddiginél hatékonyabb felhasználására, de mindenekelőtt a reformoknak nemcsak beindítására, hanem a végrehajtására is.

Az átalakítás természetesen ráfér - ahogy Hock képviselő úr is rávilágított az imént a hozzászólásában - a főváros egész önkormányzati rendszerére is, hatékonyabban működő, a mainál egységesebb, a jogköröket egyértelműen szabályozó, kevésbé szétszabdalt fővárosra van szükség. A főváros megért az újraegyesítésre. Nem lesz könnyű feladat, mert a parlamenti pártok az elvek szintjén mindig egyetértenek abban, hogy sok a Budapesten megválasztott 629 önkormányzati képviselő; 629, 1,8 millió lakosra - világrekord. Ennyien vannak ugyanis a kerületi testületekben és a fővárosi testületben, együttesen a 24 testületben.

Talán ennek is köszönhető, hogy jó pár kétharmados támogatást igénylő budapesti reformjavaslat - mármint a pártok ellenérdekeltségének köszönhető, hogy sok-sok budapesti reformjavaslat - elbukott az elmúlt másfél évtizedben. Én most érzem a kormány elszántságát, bízom a pártok együttműködési készségében, az ellenzékében is. Most talán van esély arra, hogy működőképesebbé tegyük Budapest önkormányzati rendszerét, amit - valljuk be - elrontottan, rosszul építettünk fel 1990-ben.

A Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési frakciója komolyan veszi a kormányprogram Budapestet érintő részeit, és számon fogja kérni annak a teljesítését a kormányon. Ezt várja el tőlünk minden budapesti, de különösen ezt várja el tőlünk az a 125 ezer liberális szavazó, akik ránk szavaztak az elmúlt választáson. A fejlődő Budapest számunkra fejlődő Magyarországot jelent, amely megfelel a kor kihívásainak, képes a megújulásra és az együttműködésre. Úgy gondolom, az előttünk fekvő program ezt a célt szolgálja, ezért dicsértem én is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu