DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság alelnökeként a kormányprogramnak ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, amely a környezetvédelemmel foglalkozik. Mintegy négy perc áll rendelkezésemre, tehát a teljesség igénye nélkül fogom ezt megtenni.

Egy idézettel szeretném kezdeni a mondandóm, amely úgy hangzik, hogy "a kormány nem old meg problémákat, csak pénzeli őket". Sajnos, ez nem nekem jutott eszembe, hanem egy olyan embernek, aki a politikában jóval hosszabb időt töltött el, mint én, valamikor az Egyesült Államok elnöke volt, és Ronald Reagannek hívják. Biztos tudott valamit az életről. Amikor rátaláltam erre az idézetre, arra gondoltam, hogy megvizsgálom a kormányprogramot, legalábbis azt a részét, amely a környezetvédelemmel foglalkozik ebből a szemszögből, vagyis hogy a kormány megoldja-e a környezetvédelmi problémákat, vagy csak pénzeli azokat.

Mielőtt azonban ezt megteszem, szeretnék két megjegyzést tenni. Az egyik a következő: bizonyára önök is tudják, hogy ma Magyarországon közvélemény-kutatók szerint a lakosságnak mindössze 3-4 százaléka tekinti a környezetvédelmet, a környezetszennyezést fontos problémának. Annak ellenére van ez így - tehát az, hogy nem éri el a politikai ingerküszöböt a környezetvédelem ügye -, hogy például a globális felmelegedés okozta éghajlati változásokat már naponta érezhetjük a bőrünkön, akár egy természeti katasztrófa, árvíz, esőzések vagy az aszály miatt. Ezért örülök különösen annak, hogy miniszterelnök úr végül is úgy döntött, hogy megtartja a tárca önállóságát, és a környezetvédelmet meg a vízügyet egyben tartva Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot hoz létre ebben a ciklusban is.

A másik megjegyzésem az, hogy amikor olvastam a Tisztább és egészségesebb környezet címszó alatt a környezetvédelemmel kapcsolatos megállapításokat, ott találtam számos pozitív dolgot. Ezeket is szeretném most megemlíteni. Ki ne örülne ebben az országban annak, hogy zöldfejlesztések lesznek, 2007 és 2013 között mindenképpen? Ki ne örülne annak, hogy naponta akár 750 millió forintot is el lehet költeni Magyarországon környezeti célokra? Ilyen ebben az országban még soha nem volt, ez óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség is. Ennek a rengeteg pénznek jó helyre kell mennie, s mindent meg kell tenni egy alkotó ellenzéknek azért, hogy ez a pénz jó helyre kerüljön, és ha nem kerül jó helyre, vagy valakik megpróbálják ezeket illetéktelenül eltávolítani a megfelelő helyekről, azt rögtön jelezni kell. Ki ne örülne annak, hogy ivóvízminőség-javítás is lesz majd például az északi vagy a déli Alföldön, és ki ne lenne attól boldog, hogy lesznek szennyvíztisztítók, regionális hulladékgazdálkodási rendszerek?

Ki ne örülne annak, hogy az új energiastratégiában a megújuló energiák - különösen a biomassza és a bioüzemanyagok - kiemelt szerepet kapnak? Nagyon örülhetünk annak is, hogy rendezni próbálják a vízi közművek sorsát. Itt szeretném megjegyezni, hogy ha a vízi közművek reformja alatt mindösszesen csak privatizációt értenek, akkor rossz úton járnak. Ebben az országban mintegy négyszáz víziközmű-társulás van, ezek jó része anyagilag rossz állapotban van, valóban rendezni kell a sorsukat, de ha csak a magántőke bevonásával követünk el reformot, azt nem reformnak hívják, hanem - mivel ezzel olyan vagyontárgyakhoz is jutnak magántulajdonosok, amelyek nem feltétlenül őket illetik meg - nevezhetjük akár szabad rablásnak is.

A pozitívumok után szeretnék áttérni arra, hogy vajon ez a program a lényeges dolgokkal foglalkozik-e.

(18.10)

Vagyis sikerül-e megtalálni azokat a szerintem a hazánk jövője szempontjából lényeges kérdéseket, amelyek valóban égetőek? Én azt állítom, hogy nem feltétlenül. Nem mondom azt, hogy azokra, amiket felsoroltam, nincs szükség, de van két olyan lényeges dolog, amely szerintem kimaradt a kormányprogramból, és azt szeretném, ha foglalkoznának vele.

Mi ez a két dolog? Az egyik a nagyvárosok környezetszennyezésének az ügye. Itt van például Budapest, és nem nagyon látom a kormányprogramban azt, hogy kívánnak-e ezen a téren valamit tenni. A rosszmájúak azt mondják, ha ma Budapesten valaki reggel felébred, akkor hallhatja, ahogy a kismadarak köhögnek a fákon. Bízom benne, hogy több energiát szánnak például ennek a problémának a megoldására, mint amennyit olvasni lehet a környezetvédelmi programjukban.

De itt van egy másik jelenség, ami szerintem szinte hasonló mértékben fontos. Ez nem egy magyar jelenség, nem is európai, hanem világméretű, nevezetesen az, hogy az utóbbi időszakban az úgynevezett környezetszennyezés lassan áttevődik a termelői szektorból az úgynevezett fogyasztói szektorba. Vagyis ma már nem egyszerű dolog az, hogy megakadályozzuk, mondjuk, egy termelőegység környezetszennyezését, és bezárjuk; szükség van arra is, hogy valamit a fogyasztással kapcsolatban is tegyünk, hiszen amikor műanyag dobozokból fogyasztunk el például üdítőitalokat, és azokat eldobjuk, akkor mi magunk szennyezünk. Persze nem könnyű a kormány dolga, mert nem könnyű a fogyasztókkal szembemenni, de lehetne valamit tenni például a környezettudatos szemléletformálással.

Az időből ennyire futotta. Én úgy gondolom, hogy ha Ronald Reagan szavait vesszük figyelembe, vagyis azt, hogy egy kormány nem megoldja, hanem pénzeli a problémákat, akkor ez nagyon igaz erre a programra, ezért nem is tudom azt jó szívvel megszavazni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu