GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramról szeretnék szólni néhány szót emberi jogi megközelítésből. Néhány olyan üggyel szeretnék foglalkozni, amelyek számunkra, liberálisok számára - és reméljük, hogy nem csak a liberálisok számára - fontos, alapvető emberi jogi kérdések. Lesznek ezek között olyanok, amelyekben minden bizonnyal könnyű kialakítani ebben a Házban valamifajta egyetértést, és vannak köztük olyanok is, amelyek élesen megosztják a parlamenti képviselőket és általában a magyar társadalmat is.

Öt ügyről van szó. Előrebocsátom, hogy csak és kizárólag az időkeretes vita szerkezetéből és tulajdonságaiból következik az, hogy én ezeket most itt egy felszólaláson belül foglalom össze.

A cigányság helyzetével kapcsolatban, a kormányprogram romapolitikájával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy mi, liberálisok nagyon büszkék vagyunk azokra az intézkedésekre, amelyek az előző kormányzati ciklusban az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére megvalósultak. Ebben a minisztériumban intézményesült először a cigányság képviselete egy roma miniszteri biztos személyében. Az Oktatási Minisztérium nagyon keményen fellépett, a szegregált oktatás ellen egy integrációs hálózatot hozott létre, és egyébként is jellemezte a jogalkotási tevékenységét egy erőteljesen antiszegregációs, jó értelemben vett hevület. Ezeket nagyon fontos dolognak tartjuk, mint ahogy nagyon fontos dolognak tartjuk azokat az ösztöndíj- és mentorprogramokat, amelyek a hátrányos helyzetű fiatalok alapfokú, középfokú és felsőfokú tanulmányaiban, illetve az ebben őket segítő tanárok munkájában nyújtanak segítségeket. Ezekre, mondom még egyszer, büszkék vagyunk, és folytatandó dolgoknak tartjuk. Örömmel látjuk, hogy ez a szellemiség visszaköszön a kormányprogramban.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ha egy picit is, de egy önálló kis fejezetet kapott a női esélyegyenlőség kérdése ebben a kormányprogramban. Az előző kormányzati ciklus egy nagyon fontos törvénye volt az az antidiszkriminációs törvény, amely Magyarországon először generális jelleggel kimondta a különböző társadalmi kisebbségeknek nagyon keményen a jogegyenlőségét, és ezt a jogegyenlőséget szankcionálni képes intézményrendszert is létrehozta, az Egyenlő Elbánás Hatóságot, amely felléphet minden társadalmi kisebbséggel szemben elkövetett diszkrimináció esetén.

Így nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ez a hatóság, illetve e hatóság munkáján keresztül e jogszabály szelleme és betűje minél nagyobb mértékben tudjon érvényesülni, hatályosulni a mindennapokban. Szeretnénk, ha azok a törvények, amelyeket meghoztunk ezeken a területeken, valóban a mindennapi élet részévé tudnának válni, hiszen ma Magyarországon szankcionálható az, ha egy munkahelyi felvételi elbeszélgetésnél egy munkáltató diszkriminál valakit, mondjuk, a neme miatt. Kevés ilyen per, próbaper van még, de a megfelelő joganyag, hatóságok rendelkezésre állnak. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a jogszabályok érvényesüljenek. Ez nagyon-nagyon fontos, hiszen ha valamikor is el akarunk oda jutni Magyarországon, hogy kimondhassuk azt, hogy az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve nők és férfiak között az elérhető közelségbe kerül, akkor itt kell kezdenünk, a munkahelyi diszkrimináció legelején.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a családon belüli erőszak kérdésére külön kitér ez a kormányprogram, hiszen ahogy erről az előző parlamenti ciklusban volt alkalmunk sokat vitatkozni, nagyon fontos problémáról van szó. Magyarországon - talán nem mindenki tudja a jelenlévők közül - hetente hal meg egy nő a férje vagy élettársa bántalmazása következtében, és havonta egy gyermek. Ez az átlag az elmúlt évek, hosszú-hosszú évek során. Nagyon fontos társadalmi problémáról van szó, amit a magyar jog nagyon nehezen képes kezelni.

A magyar kormánynak és a Magyar Országgyűlésnek vannak adósságai, hiszen a néhány évvel ezelőtt elfogadott országgyűlési határozatban a feladat az Országgyűlés, a kormány és a saját maga számára konkrét feladatokat határozott meg. Ezeknek egy részét teljesítette az előző parlament a jogalkotása során, de állnak még előttünk jogalkotási feladatok ezen a területen is. Mint ahogy nemcsak jogalkotási feladatok, gondolok itt például arra a folyamatra, amely elindult az előző parlamenti ciklusban, hogy létesüljenek menedékházak azok számára, akiknek erre a krízishelyzetben szükség van. Ez szintén nevesítve szerepel ebben a kormányprogram-tervezetben. Mi ezt örömmel látjuk.

Akkor jöjjön néhány olyan kérdés, rövidebben, amelyek valószínűleg élesebb vitát képesek kiváltani. Az egyik ilyen az állam és egyház viszonya. Mi, liberálisok, fontosnak tartjuk, hogy a kormányprogram tervezete kimondja azt, hogy a vallást magánügynek, a legszentebb magánügynek tekinti a modern köztársaság modern kormánya. Fontosnak tartjuk azt, hogy a kormány demonstrálja, hogy tartja magát a magyar alkotmány betűjéhez és szelleméhez akkor, amikor kinyilvánítja, nem érzi feladatának azt, hogy beleszóljon az egyes ember vallásába, személyes hitébe. Feladatának azt tartja, hogy mindenki számára biztosítja a saját meggyőződés szabad megvallásának lehetőségét és a szabad vallásgyakorlás, a saját hit gyakorlásának lehetőségét. Azt mondja a szöveg, hogy a köztársaság kormánya megkülönböztetés nélkül biztosítja a hitélet szabad gyakorlásának feltételeit, és számít az egyházak erkölcsi nevelő, kulturális, oktatási és szociális tevékenységére, az egyházi finanszírozás korszerűsítésével támogatja az egyházak részvételét az állam kötelező feladatainak ellátásában.

Mi, liberálisok, ezen a téren azt képviseljük, hogy természetes módon az egyházi fenntartású szociális, oktatási, egészségügyi intézményeknek normatív alapon meg kell kapniuk ugyanazt a támogatást, amit a hasonló feladatokat ellátó állami, önkormányzati, civil intézmények megkapnak. Ugyanakkor azt is szívesen látnánk, bár nincs ebben a kormányprogramban ez az elképzelés, hogy egyszer jusson el oda a modern Magyar Köztársaság, hogy a hitéletet valóban a hívek finanszírozzák, és az egyházi szervezetek annyiban jutnak állami támogatáshoz, amennyiben közfeladatot látnak el.

Zárásképpen két rövid kérdés, két szűk területre koncentrálható szakpolitika: örömmel látjuk ebben a kormányprogramban azt, hogy a hamarosan felálló új magyar kormány deklarálja, hogy nem tesz különbséget a különböző együttélési formák között, és biztosítani kívánja - ahogy a kormányprogram tervezete fogalmaz - a tartós élettársi kapcsolatban élőknek a házastársakkal azonos jogait.

(17.00)

Ezt egy fontos, a jogegyenlőség felé mutató lépésnek tartjuk.

Végül - a legnagyobb vitákat mindig ez szokta kiváltani a hasonló ügyek közül - a drogkérdés. Semjén Zsolt volt olyan kedves, hogy vezérszónoklatában az SZDSZ Új Generációval példálózzon, és azt rótta a szemünkre, hogy miközben a kormányprogram azt tartalmazza, hogy fontos a megelőzés, eközben a liberális fiatalok azért küzdenek, hogy dekriminalizáció történjen a kábítószer-fogyasztás területén. Nincs itt olyan túl nagy ellentmondás. Hiszen ha valaki egyet tud érteni azzal a nagyon egyszerű mondattal, amely szerepel ebben a szövegben, hogy a szenvedélybeteg embereket nem szabad bűnözőnek tekintenünk, akkor érdemes azon is elgondolkodnia, hogy a magyar büntetőjog ma is kriminalizál tízezrével, százezrével egyszer vagy néhányszor megbotló, megtévedő fiatalokat.

Igen, a megelőzés nagyon fontos, és éppen azért van szükség a kábítószer-fogyasztás dekriminalizációjára, hogy ez a társadalmi jelenség ne rejtőzködjön, hogy azok a fiatalok, akik kapcsolatba kerülnek ezzel a jelenséggel, őszintén beszélhessenek a szokásaikról és az ismereteikről. Hiszen mindenki, aki a megelőzéssel foglalkozik, tudja, hogy mindaddig, amíg többéves börtön fenyeget egy 17 éves kamaszt, annak az esélye sincsen meg, hogy hatékony megelőzést lehessen folytatni, mert ez a jelenség, a benne érintett fiatalok rejtőzködnek, félve a büntetőjogi következményektől. Fontosnak tartjuk tehát, hogy ez a szemlélet megjelent a kormányprogram tervezetében.

Az persze a koalíciós pártoknak és a kormánynak egy nagy feladata lesz ezen a területen, hogy az ismert alkotmánybírósági határozat és a korábbi jogalkotási előzmények és persze a különböző koalíciós frakciók eltérő politikai attitűdje hogyan lesz úgy összeegyeztethető, hogy ezen a területen valamifajta előrelépés történhessen egy ésszerű drogpolitikai szabályozás irányába.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu