DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismerjük azt a mondást, hogy a tanulópénzt meg kell fizetni. Csak az a baj, hogy ezt általában a tanuló szokta megfizetni, és példátlan az a helyzet, amikor a tanuló az általa okozott kárt és ennek az egész tanulásának az ellenértékét mással akarja megfizettetni. Nagyon furcsa az is, hogy olyan ember kér tőlünk most tanulópénzt, olyan koalíció, olyan kormány, amelyiknek több mint negyvenesztendős kormányzati múlt áll a háta mögött. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!)

Az is nagyon furcsa, tisztelettel, hogy ennek a tanulópénznek a fizetői kik lesznek: egyedül és kizárólag a négy esztendő kárvallottjai, a magyar állampolgárok fogják megfizetni ezt a tanulópénzt, erre készül most a kormánykoalíció, és egyszerűen megfeledkezik arról, hogy talán ennek a tanulópénznek egy részét azokra is át kellene hárítani, akik az elmúlt négy esztendőnek a haszonélvezői voltak. Számtalan felszólalásunkban elhangzott az, hogy ne csak az állampolgárokat terhelje meg a fizetési kötelezettség, hanem terhelje meg a bankrendszert és terhelje meg a nagy cégeket is.

Tegnap a kormányprogram első szakasza után Göndör István frakcióvezető úr azt mondta, az az érzése, hogy a kormányprogramot nem olvasták el azok a képviselők, akik felszólaltak. Ezt én a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében visszautasítom. Visszautasítom, és nyugodt szívvel teszem ezt azért, mert Deák András kifejtette az energiapolitikával kapcsolatos álláspontot, ami része a programnak; Soltész Miklós képviselő úr elmondta a szociálpolitikai elképzelést, ami rém egyszerű: csak a megvonások felhalmozása; ugyancsak elmondta Puskás Tivadar képviselő úr azt, hogy az egészségügyben mit gondol a Kereszténydemokrata Néppárt, és mit kér számon a kormánykoalíción; Hoffmann Rózsa képviselő asszony kifejtette az oktatás terén lévő elvárásokat.

Kiemelt módon próbáltunk tárgyalni, tisztelettel, a közjogi dolgokról is: Salamon László képviselő úr elmondta, hogy tulajdonképpen a közjogi rendszerről való tárgyaláson mit szeretnénk elérni. Én szeretném valamire emlékeztetni önöket: az a tárgyalási stílus, amit most elvárnak tőlünk, nagyon emlékeztet arra a '94-es jogalkotási módszerre, amikor többségi, helyesebben kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalícióval lerombolták az akkori önkormányzati rendszert, és kellett tizenkét esztendő, hogy erre rájöjjenek, de mivel most nincs elegendő erejük ahhoz, hogy tovább rombolják, ezért azt várják el az ellenzéktől, hogy ehhez segítséget nyújtson.

Itt azért egy mondatot szeretnék mondani: döntsék el végre, hogy mit kérnek az ellenzéktől, a szavazatát kérik az ellenzéktől vagy az együttműködését. Mert a szavazatunkat csak nem adjuk oda; az együttműködésünket felajánlottuk, de akkor elvárjuk, hogy a mi álláspontunkat is meghallgassák. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az idő rövidségére való tekintettel a kormányprogram végére járva egy szomorú tényre szeretnék hivatkozni: mi lesz ennek a kormányprogramnak a végrehajtása során? Hihetetlen megszorítások, nagyon sok elbocsátás, erre készül a kormánykoalíció, és ami őszinte megütközést vált ki belőlünk: ezt rendkívül vidáman teszik. Úgy teszik, tisztelettel, minthogyha majálison lennének, és nem arra kellene készülniük (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.), hogy mindazzal kapcsolatban, amit kilátásba helyeztek, maximum addig jutnak el, hogy a felelősség nagyobb része az önöké. Tisztelettel, nem a nagyobb része: a teljes felelősség az önöké!

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu