DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgattam az eddigi vitát, és ha kedvem lenne tréfálkozni, akkor a "Reform vagy megszorítás?" cím helyett azt kérdezném, hogy reformáljunk, avagy ki szorítsa meg a micsodát. (Derültség.) De nincs hozzá kedvem, mert miért is lenne. Úgy tűnik, meglehetősen nagy a baj. S hogy miért? Az ma itt néhányszor elhangzott. Ami most történik, amilyen döntéseket hozunk, azok többsége nem öröm és főleg nem dicsőség. Ez az intézkedéstervezet beismerés, amihez bátorság is kellett. Ez az intézkedéstervezet beismeri, hogy Magyarország a térségben az elmúlt másfél évtizedben elvesztette korábbi pozícióját. A legnagyobb baj nem az, hogy ezek az intézkedéstervezetek megszülettek, hanem az, hogy valószínűleg szükség van rájuk.

Azt azonban tudatosítsuk magunkban, hogy az emberek nem demonstrációs figurák egy politikai játszadozásban, hanem megismételhetetlen sorsok elszenvedői. Van-e itt a parlamentben egyetlen képviselő is, akinek ne lenne érdeke az, hogy egy erős és sikeres Magyarországon éljünk? Egészen biztosan nincs. Legfeljebb abban különbözünk egymástól, hogy más-más utat képzelünk el. Csak szándék és elhatározás kérdése, hogy ugyanarra a javaslatra támogató érvek sorát vagy éppen megdönthetetlennek tűnő ellenvéleményeket mondjon egyik-másik frakció vagy egyik-másik képviselő. Én azt mondom, adjunk esélyt azoknak, akiket felhatalmaztak a választók, és akik felvállalják a változtatás felelősségét. Adjunk esélyt saját magunknak! Adjunk esélyt a magyar társadalomnak!

Legyünk őszinték, és ne mutassuk bölcsebbnek magunkat, mint amilyenek vagyunk. De tájékozatlannak se mutassuk magunkat! Meg kell mondani az embereknek, hogy van-e másik út, illetve azt, hogy mire számíthatnak. Meg kell mondani, hogy kinek milyen többletterhet és meddig kell felvállalnia. Meg kell mondani, miért lesz jobb, kinek lesz jobb, mikor lesz jobb. Csak ez esetben lesz várakozó bizalom is, mert ez számon kérhető.

Kedves Képviselőtársaim! Lehet azon vitatkozni, hogy dübörög-e a gazdaság vagy válság van. De ez éppen úgy értelmetlen, mint azon vitatkozni, hogy 170 centi alacsonyak vagy 170 centi magasak vagyunk. Nőjünk fel a feladathoz, legalább 10 centit!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu