DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr a 40 perces magyarázkodása során mondott egy mondatot, amivel egyetértek, azt mondta: ahhoz, hogy a kiigazítást ne csak megszorításként éljék meg az emberek, ahhoz reformok és fejlesztési politika is kell vagy kellene. Érdemes lenne talán megvizsgálni azt, hogy mondjuk, a különböző településtípusokon - én csak arra teszek kísérletet, hogy a falvakban és elsősorban a kis falvakban élők - hogyan élik majd meg ezt a megszorító politikát, részesülhetnek-e az elkövetkezendő időszakban fejlesztésekből, vagy hogyan fogják megélni azokat a reformokat, amelyeknek ma csak a körvonalai látszanak.

A holnapi napot teljes egészében a megszorításoknak fogjuk szentelni, amikor adótörvényekről beszélünk, ezért én mondandómból csak annyit bocsátok előre, hogy azt gondolom, a megszorításokat igazi vesztesként a kistelepüléseken élők fogják megélni, már csak azért is, mert sokkal szerényebb jövedelemből élnek, mint a nem falvakban élők, és ebből a sokkal szerényebb jövedelemből nyilvánvalóan nagyon fogja őket bántani, nagyon fog fájni nekik az áfaemelés, a jövedéki törvényben foglalt tételek megemelése, az energiaár-emelés. Itt utalok Katona Kálmánnak arra a megszólalására, hogy nem feltétlenül a gazdag emberek fogyasztanak sok gázt, hanem a falvakban, a nagy paraszti portákon, sokszor 3,40-es belmagasságú parasztházakban élők kénytelenek sok gázt fogyasztani, mert egyszerűen ilyenek az életkörülményeik. Fejlesztésekből nem sokat fognak látni az elkövetkezendő években a falvakban élők, mert önök jól felfogott érdekeikből arra fognak koncentrálni, hogy az Európai Unió fejlesztési forrásait nagy programokhoz hívják le, hogy így lehessenek sikeresek. Ezek a nagy programok pedig nem a kistelepülésen fognak megvalósulni.

Mondanivalóm igazi lényege, hogy mi várható a kistelepülésen élők számára akkor, amikor önök reformokról beszélnek. Lamperth Mónika belügyminiszter asszony megszólalását érdeklődéssel figyeltem, ő mindössze nyugat-európai példákra hivatkozott, bár azt is mondta, hogy ezeket a példákat az Európai Unió tagjaként nekünk nem kell követnünk, és egyébként majd ő szerdán az önkormányzati törvénycsomag kapcsán fog beszélni az önkormányzatokat és a falvakat érintő reformokról. És közben megdicsérte főnökét, a miniszterelnök urat, aki szerinte itt érzékletesen és jól vázolta azokat a lehetőségeket, amelyeket el kellett mondania.

Mi az, amit a falvakban élők végül is a reformok kapcsán ebből érzékelni fognak? A költségvetési bizottságban a belügyminiszter képviselője azt mondta, hogy annak örüljünk, hogy ez a reform a decentralizáció irányába hat. Igaza lehetne akkor, ha azt látnánk, hogy a kormányzati szintről az egyszer majd létrejövő régiókhoz milyen feladatok és hatáskörök kerülnek. Ebből egyelőre semmit nem látunk. Én, aki egy kistelepülésen élek, a következőt látom. Eddig önkormányzati feladatellátás megvalósult településeken, városban és a legkisebb településen is, megvalósult megyében, megvalósult a mikrotérségekben, és önök behozták ezt a csodálatos kistérségi szintet. Tehát nemhogy egyszerűsítették volna a feladatellátás rendszerét, hanem tovább-bonyolították.

(17.00)

Nemhogy olcsóbbá tették ezt a rendszert, hanem áttekinthetetlenebbé és drágábbá tették ezt a rendszert. Ez nekem szent meggyőződésem. Azt is mindig elmondom önöknek, hogy önök úgy hozták létre a kistérségi rendszert, mivel erre igazán alkotmányos felhatalmazásuk nem volt, nem tudták az alkotmányba a megfelelő tételeket beemelni és az önkormányzati törvényt módosítani, ezért egyetlen eszköz maradt az önök számára, és ezzel éltek is: pénzügyi megszorításokon keresztül kényszerítették ki a kistérségi feladatellátást, kényszerítették ki a kistérségi társulások létrehozását. Nem normatív módon finanszírozták, mondjuk, az oktatást, hiszen büntették a falvakban élőket azzal, ha ők önállóan akartak feladatot ellátni. Akkor is büntették őket, ha a falvakban lévő intézmény az önök elvárásainak megfelelően akár száz százalékig kihasznált volt. Csak azért, mert ők önállóan működtettek feladatot, éltek, megjegyzem az önkormányzati alapjogaikkal, önök máris kevesebb pénzt adtak az ilyenfajta feladatellátásra, és valamivel többet adtak, ha ezt hajlandóak voltak egy kistérség szárnyai alá bevinni.

Most, a beterjesztett, reformnak nem nevezhető csomag bevallása annak, hogy igazam volt, mert újra kísérletet tesznek arra, hogy megteremtsék most már az alkotmányos és az önkormányzati törvényben azokat a feltételeket, amin keresztül most már nem kell bújtatott módon, pénzügyi kényszereken keresztül feladatokat ellopni, elvonni a kistelepülésektől, hanem ezeket a feladatokat most már alkotmányos felhatalmazással a kistérség szintjére akár el is lehetne vinni.

Árulkodó számomra, hogy az egyik legszebb, az alkotmánynak az egyik legszebb mondatát kistelepülési fejjel gondolkodva, kivennék az alkotmányból. Ugyanis az alkotmány az önkormányzati alapjogok között azt mondja, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, és utal az alkotmány 44/A. §-ára, ahol fel vannak sorolva ezek az alapjogok. Ezt most kimosnák önök a törvényből, és behoznák azt a semmit, hogy a helyi önkormányzatok egyenjogúak - formálisan igen -, és utána odateszik a másik mondatot, ami részben eddig is benne volt az alkotmányban, hogy lehet, hogy formálisan egyenjogúak, de a valóságos helyzetük miatt a kötelezettségeik, a feladataik és a hatásköreik különbözőek lehetnek. Én kistelepülési polgármesterként és kistelepülési polgárként akkor vagyok nyugodt, ha azt látom, hogy az én önkormányzati alapjogaim vagy a mi önkormányzati alapjogaink ugyanúgy érvényesülnek a kistelepülésen, mint a fővárosiaknak a főváros szintjén. Ezért nem helyeslem ezt a korrekciót, amit önök megtenni óhajtanak.

Egy szemléletes példán keresztül is meg akarom mutatni önöknek, hogy hogyan akarják lehetetlen helyzetbe hozni reformelképzeléseik kapcsán a kistelepülésen élőket. Nincsen nekem egyébként azzal bajom, ha ösztönöznék a normális feladatellátást, a mikrotérségi feladatellátást. Pál Icára, Baranya megye, Pécs, önkormányzati szakértőre, SZDSZ-es képviselő asszonyra hivatkozhatom, aki elmondja a Dunántúli Naplóban, hogy egykor nagy híve volt a kistérségi feladatellátásnak, de ma szakemberként is azt mondja, hogy egy elhibázott rendszer, mert a mikrotérségi feladatellátást kellene ösztönözni. Az egy valós összefogásra ad lehetőséget, míg ez a kistérségi összefogás túl nagy és mesterkélt ahhoz, hogy ezt igazi tartalommal lehessen megtölteni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi az, amit most a körjegyzőségek kapcsán csinálni akarnak? - és azt akarom önöknek megmutatni, hogy ezzel hogyan bántják a kistelepüléseken élőket. Eddig önkormányzati alapjogokra hivatkozva azt mondhatom továbbra is, hogy az alkotmány garantálta a legkisebb település számára is, hogy önálló hivatalt működtessen. Én egyébként nem tekintem ezt a legfontosabb feladatnak polgármesterként, hogy ez legyen az önkormányzat nézőpontjából a legfontosabb, de azt fontosnak tekintem, hogy a szervezetalakítási szabadsága erre is kiterjedjen, az önkormányzatiság ezt jelenti számomra többek között.

Most önök mit mondanak? Ha 500-nál kisebb az a kistelepülés, akkor megvonják ezt a lehetőséget, ha ennél nagyobb, akkor bizonyos feltételekkel esetleg ezt a lehetőséget meghagyják. De már amikor körjegyzőt kell kinevezni, akkor is a részletszabályokat úgy változtatják meg, hogy az a nagy településnek kedvezzen, és a kisebb testvérnek ebben a rendszerben hátrányos legyen. Most már a közös létszám, a nagy település és a kistelepülés közös létszámának minősített többsége kell ahhoz, hogy egy körjegyzőt megválasszanak, eddig pedig a kistelepülés önmaga is a saját akaratával befolyásolhatta a körjegyző megválasztását.

Vagy azt is kimondanák önök, hogy már arra sincs lehetőség, hogy, mondjuk, egy ezerfős településen, ami bemegy egy körjegyzőségbe, ott esetleg egy hivatalnokot, egyetlen hivatalnokot működtessenek ezen a kicsi településen, vagy ha ezt meg akarják tenni, akkor ez nem a körjegyzőség költségvetéséből fog létrejönni, hanem ezt külön a kicsi településnek fizetnie kell. Tehát önök mindent megtesznek azért - és ilyen szempontból folytatják azt a gondolkodást, amit elkezdtek az előző kormányzati ciklusban -, hogy az állami forrásokat teljes mértékben kivonják ezekről a kistelepülésekről. Kezdődött ez az oktatás világában 2005-ben, felerősödött az oktatás mellett a szociális intézményi szférában, és most az igazgatási szférában is erőteljes lépéseket tesznek erre. Ladányi és más, önökhöz közel lévő szakértőkre hivatkozom, ahogy a hetvenes években nagyon nagy volt ennek a körzetesítési gondolkodásnak a társadalmi kára, ezt a kárt újra közösen leszünk kénytelenek megfizetni.

Ezért kereszténydemokrataként azt kell mondanom önöknek, hogy amit csinálnak, az nem az igazságosság irányába megy, az nem az olcsóság és az átláthatóság irányába megy. Ezért én azt kérem önöktől, hogy a kistelepülésen élők érdekében gondolják újra azt, amivel megkínálták az Országgyűlést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu