KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, a ma reggeli lapok jól lőtték be azt, hogy ma milyen eredményre fogunk jutni: kellemesen elbeszélünk egymás mellett.

(19.40)

Már ennek a mai vitanapnak is megtévesztő, zavaró a címe: reform vagy megszorítás, mintha lehetne választani e kettő között, vagy mintha ugyanarról állítanánk, hogy ez reform vagy megszorítás.

Úgy gondolom, hogy ami most kiváltotta ezt a vitanapot, az Új Egyensúly programja, az szálláscsináló, azoknak a reformoknak próbál megfelelő, stabil egyensúlyi helyzetet teremteni - az egészségügyi reformnak, az oktatási reformnak, az államháztartási reformnak -, melyek, azt hiszem, rajtunk kívül is a társadalomban többé-kevésbé elfogadott, szükségszerűnek tartott programok. Én tehát úgy gondolom, a kiigazítás semmi másról nem kellene hogy szóljon, csak az egy hete tárgyalt kormányprogramban megcélzott középtávú, a ciklus közepére szóló egyensúlyteremtésről. Mégis, ebben a kiigazító programban is, aki figyelmesen elolvassa, az észleli, észreveszi, hogy olyan elemek társulnak az egyébként nem titkolt érdemi bevételnövekedésre vonatkozó szándékokkal, amelyek hosszabb távon is meg tudják határozni azt az adó- és járulékrendszert, amit később szeretnénk; visszatérve a járulék-, adócsökkentési programunkhoz, erősítik, egyszerűsítik, egységessé teszik az adórendszerünket is. Tehát ez valójában egy adóreformnak is az előkészítése.

De hogy ne a levegőbe beszéljek, mondok egy-két példát. Vajon az áfakulcs egységesítése, vajon a társasági nyereségadó - bár némileg eltérő bázison számolt - különadója, amely szintén 20 százalékra fog ilyen mértékben felkapaszkodni, a bevezetendő kamat- és árfolyamnyereség-adó, ami szintén 20 százalék, nem érzi senki, hogy itt valójában készül megvalósulni az önök által is sokszor példaként elénk állított egykulcsos adórendszer? Nem a személyi jövedelemadóban, ahol természetesen a szolidaritás - amit szintén az önök egyik legfontosabb jelszavának tartottak a választási kampányban - éppen azt várja el tőlünk, hogy akinek több a jövedelme, az progresszíven vállaljon többet ezekből a terhekből. Vagy: a társadalombiztosítási járulékok körében szerkezeti változás fog bekövetkezni; a korábbi, a vállalkozások által fizetett 29 százalékos járulékból 18 százalék volt a nyugdíj-, 11 az egészségügyi járulék, ez most átalakul, 21 százalék lesz a nyugdíj, készülve a jövő évtized közepére, amikor fel fog borulni a nyugdíjrendszer, és a csökkenő, társaság által fizetett járulék 8 százalék, 3 százalékkal csökken, megemelkedik az egyéni járulék, éppen azért, hogy mindenki, aki igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást, érezze, hogy milyen járadékból, milyen jövedelemből állítódik elő az a szolgáltatás, amelyet ő igénybe vesz.

Úgy gondolom, hogy nem tagadjuk, sőt állítjuk, hogy a költségek csökkentése mellett most a bevételek érdemi növekedésére van szükség. De úgy gondolom, a vita ma azért született, hogy mi és az ország lássa, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy a reformok akkor, amikor szükséges, ebben a ciklusban megvalósulhassanak.

Köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu