DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az eddig a vitában fölmerültek kapcsán érdemes néhány dologról szólni; elsőként arról, hogy ha nem teszik föl a kérdést, akkor is nyilvánvalóan szóba került volna az, hogy a parlament által jóváhagyott 4,7 százalékhoz képest miért és mivel tér el várhatóan a hiánymérték ebben az évben.

Annak érdekében, hogy Lukács Tamás úr felvetésére a pontos válasz is elhangozzék: a márciusi hónapban az Eurostat által meghozott döntés eredményeképpen a Gripen-elszámolást figyelembe kell venni, függetlenül annak keresetgeneráló hatásától erre az évre. Ez összességében 70 milliárd forintot, 0,3 GDP-arányt jelent. Az autópálya-elszámolások január 31-éig 50 százalékos mértéket meghaladó készültségi részét figyelembe kell venni 130 milliárd forintos tétellel. Miután Magyarország Irak esetében elengedte az adósságának egy részét, pontosabban értékesítette, a nyilvántartási érték és a befolyt összeg különbözetét figyelembe kell venni a hiánynál. Ez is egy későbbi döntés volt, ami ebben az évben következett be. Ez 40 milliárd forinttal érinti a költségvetés várható értékét év végére. Az árvízi védekezés és helyreállítás ilyen módon elszámolandó költségrésze mintegy 40 milliárd forintot jelent. Az év hátralévő részében, ha nagyobb mértékű még bekövetkezik, nyilván hozzáadódó ehhez a tételhez.

Az önkormányzatok az eredetileg tervezetthez képest - ma úgy látszik, és természetesen az év hátralévő részében még ez változhat - mintegy 120 milliárd forinttal nagyobb hiányt fognak realizálni erre az évre. A négyéves önkormányzati periódusban általában az utolsó években elő szokott fordulni az, hogy az intenzív fejlesztések miatt magasabb hiányértéket érnek el az önkormányzatok. Van egy olyan tétel, amely az állam üzleti érdekei miatt nem nevesíthető jelen pillanatban. Az év hátralévő részében majd pontosan fogja ismerni a nyilvánosság ennek a tételét. Nem kívánom ezt megnevezni a jelenlegi napon, mert azt gondolom, hogy üzleti érdeket sértene, ha ezt elmondanám. Tehát egy ilyen tétel még, ami szintén, mint ahogy az eddigi tételek is, egyszeri és egyedi hatásként befolyásolják a hiány nagyságát év végére, ha nem avatkozunk közbe. Ez kerek számban nézve 500 milliárdot picit meghaladó mértékű változás.

Van néhány olyan tétel, amely nem egyszeri hatásként, hanem úgy mondom, hogy tartós hatásként, ha nem avatkozunk be, növelné a költségvetés hiányát az ESA-, tehát az eredményszemléletű elszámolásban is 2006-ra. Ezek közül a legfontosabbakat megemlíteném: a kamatkiadások magasabb mértéke az időközben megemelkedett hozamhatások miatt; a nyugdíjkiadásoknak egy 80 milliárdos továbbteljesülése. Ennyiben nem tudok megfelelni a képviselőtársam igényének, mert meg kell említeni a nyugdíjat, hiszen a múlt év végén meghozott plusz 1 százalékos döntésnek a hatása az ez évi nyugdíjköltségvetésre, nyugdíjkiadásokra érvényesül, és ilyen értelemben ezzel is számolni kell. Nem a nyugdíjasok miatt kell, hanem azért, mert van egy ilyen technikai hatása a múlt év végén meghozott plusz 1 százalékos döntésnek.

A gyógyszerár-támogatások, ha nem avatkozunk közbe, mintegy 90 milliárd forinttal túlteljesülnek a tervezett 298 milliárdhoz képest. Az egészségügyi gyógyító-megelőző ellátások tétele - még egyszer mondom, ha nem avatkozunk közbe - szintén túl tud teljesülni mintegy 80 milliárd forinttal év végéig.

(17.10)

A gázár-kompenzációban beavatkozás nélkül szintén keletkezik ESA-ban elszámolandó mintegy 80 milliárd forintos tétel, amely túlteljesülés lehet.

A lakástámogatásokban ma úgy látjuk, hogy a tervezetthez képest - több minden ok miatt - mintegy 25 milliárd forintos túlteljesülés következhet be a költségvetési előirányzatban. Az uniós társfinanszírozásban mintegy 30 milliárd forinttal több lesz az az érték, amit költségvetési kifizetésként nemzeti forrásból kell teljesítenünk. Ennek örülünk mindannyian szerintem. Ez azt jelenti, hogy fölgyorsultak a programok, többet fizetünk ki, azaz a magyar költségvetésből is többet kell mellétennünk.

A beruházásösztönzési célelőirányzat az eredetileg tervezetthez képest ebben az évben várhatóan mintegy 25 milliárd forinttal túlteljesül, megint csak azért, mert gyorsabb ütemben hajtják végre azokat a beruházásaikat a Magyarországgal szerződésben lévő beruházók, amikhez az állam egyébként támogatást ígért annak idején a szerződésben. Ez a tétel az a különbség, amiről én most beszélek.

A szociális és humán oktatási normatívák növekedése várhatóan több annál, mint ami tervezve volt a költségvetésben, elsősorban azért, mert volt közben egy alkotmánybírósági döntés, ami bizonyos intézmények befogadását feltétel nélkül kötelezővé teszi az államnak, ilyen értelemben a költségvetésnek fedeznie kell a kiadásokat. Ez a mi számításunk szerint okozhat mintegy 20 milliárd forintos túlteljesülést.

A tömegközlekedés fejlesztési jellegű, tehát a metróépítésre fordított kiadásai, illetve a Budapesti Közlekedési Vállalat később megállapodásban rögzített támogatása miatt összességében mintegy 40 milliárd forintos, az eredeti költségvetéshez képesti túlteljesüléssel számolunk az év végéig.

Mintegy 60 milliárd forint az a tétel, amely a mostani információk szerint az eredetileg tervezett bevételekből alulteljesülhet, tehát mind tb-járulék, mind adóágon ma úgy látszik, hogy a költségvetésben nagyjából ennyi lehet az elmaradás. Így kapjuk meg azt az értéket, hogy hogyan teljesülhet túl, azaz a költségvetési hiány nagysága a 4,7-hez képest hogyan lehet mintegy 5 százalékkal több.

Az intézkedések pedig, amiket ennek hatására meg kell tennünk: az intézkedések, ahogyan korábban már fogalmaztunk, 350 milliárd forinttal érintik ezt az évet, fele-fele arányban bevételnövelő, illetve kiadáscsökkentő intézkedésként. A kiadáscsökkentő lépéseket a kormány eldöntötte, meg is jelentek a jogszabályok ezzel kapcsolatban; ilyen értelemben tehát szerintem senki számára nem meglepetés. Úgy gondolom, ez a közgazdasági elemzőket is kielégítheti, hiszen lényegében zárolással, illetve a gyógyszerkiadások, az egészségügyi kassza kiadásainak visszafogásával, mérséklésével, más támogatási elvek rendszerbe illesztésével valósítja meg azt, hogy a költségvetés kiadása ne lépje túl olyan mértékben a tervezett értéket, mint amiről én az imént beszéltem.

A bevételek pedig a parlament előtt a mai nap délutánján vagy estéjén, illetve a holnapi napon tárgyalandó intézkedések ez évi hatásaként számolandók. A 350 fele-fele arányban oszlik meg.

Nagyon fontosnak tartom, hogy két dologról mindenképpen érdemes még e tekintetben szót ejtenünk. Az egyik: ez a program úgy illeszkedik a jövőbeli kihívásainkhoz, hogy megteremti annak a lehetőségét és feltételét, hogy Magyarország költségvetése képes legyen azt a nemzeti társfinanszírozást biztosítani a jövő években is, ami kell ahhoz, hogy az Európai Unió számunkra lehetővé tett, évente átlagosan mintegy 700 milliárd forintos fejlesztési forrásait igénybe tudjuk venni, fel tudjuk használni, azaz Magyarország fejlesztése ezzel a pénzzel biztosított legyen a jövőben. Ezen intézkedéssorozat nélkül tehát kétségessé válna, vagy egyáltalán lehetetlenné válna az európai uniós forrás felhasználása - nemzeti társfinanszírozás hiányában.

A másik dolog: beszélünk arról, hogy úgy válhat tartósan egyensúly közelivé a magyar költségvetés, ha eközben olyan szerkezeti változásokat hajtunk végre, amelyekre utoljára lényegében a nyugdíjreform '97-es elfogadásakor volt példa itt Magyarországon. Azt kell mondjam, noha néhányan erre itt nem akarnak emlékezni, de szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy az elmúlt év szeptember közepe óta én magam 140 nyilvános alkalommal szóltam arról, hogy Magyarországon szükség van azokra a változásokra, amelyek '90 óta a gazdaságban és a családok háztartási gazdálkodásában már végbementek; azaz szükség van arra, hogy a központi államigazgatás, az önkormányzati gazdálkodás, az oktatás és az egészségügy érdemi átalakítását elkezdjük, azaz ezeken a területeken a szükséges reformdöntések megszülessenek.

Egyetlenegy új dolog van, ha szabad azt mondanom, ahhoz képest, hiszen csak az év eleje óta beszélünk arról, egyre többször, hogy a nyugdíjrendszer további átalakítására is szükség van, hiszen Magyarországon a következő évtized közepére fenntarthatatlanná válhat maga a nyugdíjrendszer, ezért a szükséges változások törvényi szabályozását célszerű ebben a parlamenti ciklusban megtenni. Ezért tehát mindenki, aki azt mondja, hogy miért nem szóltunk erről korábban, kérem, nézze meg! Miért nem szóltunk erről hamarabb? - kérem, emlékezzen vissza, hogy több alkalommal, még egyszer mondom, én magam 140 nyilvános fórumon beszéltem erről az elmúlt időszakban. Értelemszerűen azt gondolom, hogy erről beszéltünk a kampányban, erről szóltunk korábban is, ilyen értelemben tehát szeretném, hogyha megnéznék a sajtót (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Vigyázz, leszakad! Nagyon kell vigyázni, leszakad!), ami írt erről szeptember közepe óta. Ha megnéznék pontosan... - önökkel is beszéltünk erről a bizottságban, tehát nem kell erről morogni, kérem szépen, a bizottságban is beszéltünk erről a dologról, ilyen szempontból nem meglepő senki számára. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Áh!)

És akkor még három hozzászólás, ha szabad azt mondanom. Az első: elhangzott a Fidesztől, hogy kockáztató gazdaságpolitikát kellene folytatni, és adó- és járulékcsökkentéssel élénkíteni a gazdaságot. Azt tudom mondani, hogy lehet valakinek ma ilyenfajta szándéka, hogy nagyobb kockázatvállalásra bírja a kormányzó pártokat, ugyanakkor azt tudom mondani, hogy szerintem ez ma a vak ló bátorsága lenne; azon vak ló bátorsága, amely nekifut annak a falnak, amelyről úgy gondolja, hogy nem áll előtte. Magyarország előtt egy világos fal áll; ez a fal pedig nem másként fogalmazandó meg: az, hogy meddig fognak bennünket finanszírozni, és mettől kezdve nem finanszíroznak bennünket. Ezért további hiánynövelést felvállalni oly mértékben kockázat lenne, aminek a realitására ma szerintem nyugodtan azt lehet mondani, hogy nem.

A másik dolog, ami itt elhangzott, és nagyon fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy én itt nem hallottam egyetlenegy eddigi fideszes vagy KDNP-s hozzászólótól, de az MDF-et is említeném, olyan alternatív program meghatározását, olyan javaslat nem hangzott el senki részéről, amelyik más alapon, más módon tudná elérni Magyarországon az egyensúlyt; más alapon és más módon tudná teljesíteni azt a követelményt, amelyről egyébként beszélnek önök is, hogy természetesen teljesíteni kellene a maastrichti követelményeket 2008-ra vagy éppen valamelyik évre. De annak érdekében egyetlenegy javaslat nem hangzott el a mai napon, hogy mit kellene annak szükségességeként Magyarországon megváltoztatni. (Font Sándor: Nem kellett volna válságot csinálni!)

Ezért én úgy gondolom, hogy a dupla vagy semmi játékot nem kellene itt játszani, hanem világosan el kellene azt mondani egymás között, hogy minek van ma realitása, és ami reális, azt kellene Magyarország és a jövője szempontjából is megtenni.

Úgy gondolom tehát, hogy a lehetőségek szerint tájékoztatást adtam arról, amit itt többen felvetettek kérdésként. Úgy gondolom, szükséges volt, hogy a parlamentben kapjon tájékoztatást a nyilvánosság is. Meggyőződésem szerint ezt a mostani vitát a továbbiakban talán érdemes ezeknek a tényeknek a figyelembevételével folytatni. Várom azokat az alkotó jellegű javaslatokat is, nem csak azokat, amelyek irreálisak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu