GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Új és fejlett világ lehetőségének megteremtése - mondta a miniszterelnök úr a mai beszédében. A miniszterelnök úr azt is mondta, hogy megtartják a 13. havi nyugdíjat, a családtámogatási rendszert és az otthonteremtési támogatást. Ha ez ígéret, akkor aggodalomra ad okot, mert önök rendre nem tartják be az ígéreteiket. Remélem, hogy ez a mostani csomag is ilyen ígéret, amely a többi sorsára jut, azaz ezt sem fogják betartani.

A kulturális életben nagyon sokan kényszerültek az idők folyamán vállalkozásba, és közülük nagyon sokan választották 2002-ben az evát. Az eva bevezetésekor az MSZP-SZDSZ-kormány azt mondta, hogy ezzel az adózási formával a kényszerből vállalkozóvá lett emberek a kisebb adómérték következtében majd többet fognak dolgozni, és ezért összességében többet is adóznak. És így is lett. Éppen, mert kisebb az adókulcs, az állam bevétele az evából dinamikusan növekedett az elmúlt években. Azonban az adómérték 15-ről 25 százalékra emelése borítékolhatóan vissza fogja vetni az adózási hajlandóságot, mert az evások joggal érzik majd becsapva magukat. Meg kell kérdeznem, mekkora bevételcsökkenéssel számolnak önök az adóemelés következtében. És azt is megvizsgálták-e, hány evás cég húzza majd le a rolót az emelés miatt, és száll majd ki az adófizetők köréből? Sőt hányan lesznek esetleg emiatt munkanélküliek, pluszterhet róva a költségvetésre, mint ahogy Kovács képviselőtársam is említette az imént?

Emlékezzünk! A Horn-kormánynak az a döntése, amellyel a társasági adót a felére redukálta, többszörös adóbevétel-emelkedést hozott a költségvetésnek. Amikor a mi javaslatunk az adócsökkentés, az miért nem elfogadható önöknek? Mélyen erkölcstelennek ítélem meg, hogy éppen ez a kormány, amely fél évvel ezelőtt még arra volt büszke, hogy a 25 százalékos fogyasztási adót 20 százalékra csökkentette, most felemeli a 15 százalékos áfát 20 százalékra. Ezzel egyazon adó alá kerül a 30 milliós Mercedes és a fél kiló kenyér, ugyanakkora adóteherrel sújtják a napról napra élő egyszerű embert, mint a milliárdost. Kérem az MSZP-SZDSZ koalíciót, ne lépjen arra az útra, mint a nagybirtokosok érdekeit védő állam a Gömbös-kormány idején, amikor a világválságból kivezető út gyanánt kimeríthetetlen fantáziával alkották meg azokat az adózási módokat, amelyek révén a szegény parasztok és munkások adóterhei emelkedtek, míg a nagybirtokosokéi és a gyáriparosokéi csökkentek. Ez vállalhatatlan.

Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid kitérőt tegyek. A kormányzati kiadások csökkentésének ígéretével bizonyára lehet népszerűséget növelni, de nem korrekt úgy okoskodni, hogy az állami kiadásokat érdemes mindenáron megtakarítani. Az államnak kötelességei vannak a kultúra, az oktatás és a művészeti élet fenntartásában és fejlesztésében. Ijedten hallgatjuk művésztársaimmal a különféle privatizációs terveket, amelyek már a kormányzat nagy értékű belvárosi épületeit is dobra akarják verni. Reméljük, nem tervezik a színházak, múzeumok eladását is. Mert ha egy kormányzatnak az a kalandos ötlete támad, hogy új kormányzati negyedet hoznak létre magántőkéből, akkor mi kénytelenek vagyunk azon aggódni, nem kerül-e sorra holnap, mondjuk, az Operaház vagy a Nemzeti Múzeum. (Babák Mihály: Nem rossz ötlet.)

Tisztelt Ház! Végigolvasva a kormány országépítő programját, amelyben a kultúrának kettő oldalt szánt, ami az egész szándéknyilatkozatnak, mert másnak nemigen nevezhető, csupán 2-2,5 százaléka, nem lettem felhőtlenül boldog. Aztán olvasva a mai vitaanyagot és benne az adókedvezmények megnyirbálását, megszüntetését, az a kérdésem, vajon segíti-e ez vagy gátolja a magántőke bevonását a kultúrába. Nem fogják ezek a változtatások elriasztani, lenullázni a magánmecenatúrát? Hoztam egy szemléltető eszközt önöknek. (Felmutatja.) Ez itt a New York-i Metropolitan operaház műsorfüzete, amelyben 12 oldalon keresztül sorjáznak a támogatók. (Dr. Veres János: Ott van pénz.) Igen, tessék idenézni, 12 oldalon, ilyen apró kolumnákba szedve. Lám, vannak olyan országok, ahol megtalálták a módját annak, hogyan ösztönözzék a cégeket, alapítványokat és jómódú magánszemélyeket a kultúra támogatására.

Kérem, higgyék el, a kultúra érzékeny és értékteremtő ötlet. Ha adórendszerünkbe nem építjük be a kultúra kiemelt támogatásának lehetőségét, a jövőnket pusztítjuk, és nem holmi ködös jövőnket, hanem a holnapot. A kultúra sorvasztása egy-két éven belül érezhető a társadalmi működés zavaraiban, elég csak körülnézni a mai világunkban. Hermann Hesse azt mondta: a kultúra minden kifejeződési formája végső soron morált jelent, az emberi viselkedés kifejezővé sűrűsödött mintaképét. Az Új Egyensúly programja végső soron immorális, erkölcstelen, mert pusztítja a kultúrát, azaz emberi viszonyainkat. Ellentétes azzal, amiért az állampolgárok az államot létrehozták, és adóikkal fenntartják. (Babák Mihály: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu