KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban felelős megközelítésre, őszinte szavakra van szükség akkor, amikor a kormány intézkedéseiről beszélünk - reformról, megszorításokról.

Őszinte szavakat hallhattunk a miniszterelnök úrtól, a frakcióvezető asszonytól és számos kormánypárti hozzászólótól. Én magam is szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni ehhez az őszinte beszédhez.

A kampányban megértették a választópolgárok, hogy soha nem látott fejlesztési lehetőség előtt áll az ország. Elfogadták, támogatták azon célkitűzésünket, hogy 2010-től kezdődően Magyarországon is az eurót használjuk közös fizetési eszközként.

(19.00)

A választók a saját tapasztalatukat látták visszaigazolva, amikor arról beszéltünk, hogy korszerűbb, hatékonyabb közigazgatást teremtünk, hogy megreformáljuk a felsőoktatást, és egyetértettek azzal, hogy mélyreható változásokat tervezünk az egészségügyben.

Ma, a választások után két hónappal a koalíció támogatói bizony megosztottabbá, érveléseikben bizonytalanabbá váltak. Vannak, akik csalódottságuknak adnak hangot. A választók nagyon sokan úgy vélik, kellenek a reformok, de a változások nem igényelnek majd nagyobb tehervállalást tőlük, illetve vállalkozásaiktól. Nem kapott kellő hangsúlyt ugyanis részünkről, hogy az elképzelések megvalósításának az államháztartás 2006-os pozíciója mellett kemény következményei vannak átmenetileg. Mindegyik politikai szereplő tisztában volt azzal, hogy a közép-, illetve hosszú távú tervek megvalósítása nélkülözhetetlenné teszi a rövid távon kellemetlen intézkedéseket is. Ezekről a dolgokról akkor mégis kevesebbet beszéltünk.

Kevesebbet beszéltünk arról, hogy a programunk megvalósításához milyen feltételeket kell biztosítani. Az elmúlt hetek aztán világosan megmutatták számukra, hogy ha felelősen járunk el a közös jövőnk érdekében, akkor bizony egyszerre kell alapvető változásokat gerjeszteni és többletterhet vállalni. Keserű szembesülni azzal, hogy az egyensúly nem állítható helyre pusztán kiadáscsökkentő intézkedésekkel. Szükség van arra is, hogy vállalkozások, magánszemélyek az eddigiektől nagyobb terhet vállaljanak.

Látni kell azonban, hogy a változások nemcsak erről szólnak. Új alapokra helyezzük a pártok finanszírozását. Ez a közélet tisztasága szempontjából alapvetően fontos kérdés. Esély van arra, hogy egy egyszerűbb, átláthatóbb állami működés jöjjön létre. Reményeim szerint a most beterjesztett javaslatokat követi egy új államháztartási törvény megalkotása is.

A kormányzat hadat üzent az egészségügyet átszövő hálapénzrendszernek. Célkitűzés, hogy az államháztartás deficitjét az oktatás átalakításán keresztül is mérsékeljük. Nem dughatjuk homokba a fejünket. Egyszerre kell folyamatosan erősíteni a felsőoktatás pénzügyi helyzetét, és a tandíjmentesség intézményén keresztül segíteni a szegény sorsú, de jó tanuló diákokat.

Vannak persze jogos kételyek is, amit a választókörzetemben felém is megfogalmaznak az emberek. Három ilyet szeretnék említeni. Azt kérdezik: miért nem elégségesek a reformokban testet öltő változtatások? Nem lehetne-e több kiadásmérséklés irányába tenni lépéseket azért, hogy ne kelljen többletterhet vállalni? Aztán azt is kérdezik, hogy miért éppen most világosodott meg a koalíció előtt a tényleges helyzet. A harmadik kérdésük: a hitelesség megkérdőjelezése - mert sajnos ezzel szembesülnünk kell - biztosít-e kellő támogatottságot a programunk megvalósításához?

Az első kérdésre a rövid válaszhoz érdemes számba venni, mit hoznak a reformok. Az államreform révén 1-2 százalékkal csökkenhet a deficit. A felsőoktatás reformja 1 százalék körül hozhat deficitben, de nem azonnal. A nyugdíjreform érdemi változást a deficitben nem jelenthet. Az egészségügy reformjának hatását 1,5 százalékra becsülik a szakemberek. Mindent összevetve: az államháztartás hiánya mélyreható reformokkal 4-5 százaléktól nagyobb mértékben nem mérsékelhető. A kiadáscsökkentési tételek korlátait pedig miniszterelnök úr világosan megfogalmazta. Ezért is kellett megfontolni további olyan intézkedéseket, amelyek révén tovább javul az államháztartás egyensúlya. Ezért kell kényszerűen dönteni magánszemélyek, vállalkozások különadójáról, a fix egészségügyi hozzájárulás megszüntetése helyett annak fenntartásáról, a középső áfakulcs megszüntetéséről, a vagyonosodás vizsgálatának erősítéséről, és mindarról, amiről ma este kezdődik a vita.

A második kérdésre - vagyis hogy miért most - is van értelmes válasz: a változás tovább nem halogatható. Nem lehet, hogy a népszerűségvesztéstől való félelem meghatározza cselekvéseinket. Tíz év után végre vállalni kell a felelősséget a változásokért az igazságosabb többletteher-vállalás árán is.

A harmadik kérdésre - vagyis hogy fenntartható-e a megfelelő támogatottság a koalíció számára - azt tudom mondani, hogy a koalíció képviselői elszántak arra, hogy az egyensúlyteremtést és a reformot együttesen végrehajtsák. Bízom benne, hogy az őszinte beszéd megteszi a hatását. Támogatóink többsége magáénak érzi és elkötelezetten képviseli azt a célt, hogy a biztonságos, hosszú távú egyensúly fenntartásához megteremtsük a feltételeket. Az őszinte beszéddel érthetővé válhat a reform és a megszorítás is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu