DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már napok óta zajlik a vita lényegében egy kérdésről, hogy az ország milyen helyzetben van, hogy került ide.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Abban nagy az egyetértés, azt hiszem, hogy elsősorban a költségvetés nagyon rossz helyzetben van. Ennek a rendberakásához ilyen ezermilliárdos nagyságrendű módosításra van szükség, és ráadásul úgy, hogy ebből lehetőség szerint minél előbb százmilliárdos nagyságrendű változások bekövetkezzenek. Hogy ez a helyzet hogy alakult ki, abban már nincs ilyen egyetértés. Gyakorlatilag mind a két oldal mondja a maga érveit, úgyhogy én ezzel nem is szeretnék foglalkozni, hanem hogy egy ilyen helyzetben mi az, amit meg lehet tenni, mi az, amit el lehet várni.

Erről az oldalról többször elhangzik az, hogy a másik oldalnak nincsenek érdemi javaslatai. Aztán elhangzott az is onnét a pulpitusról, hogy végignéztem a költségvetést, mármint az országos költségvetést, és abban nincs olyan érdemi tétel, amit könnyebben ki lehetne húzni. Én nem néztem végig tételesen a költségvetést, ez túl vastag munka ahhoz, de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül nem lehet, de nagyon nehéz ügy ilyen hirtelen összeállítani intézkedéscsomagot. Elvileg milyen lehetőségek vannak?

Vannak a kiadáscsökkentések, nyilván az ember ezt szeretné leginkább. A kiadáscsökkentésben ami természetesként adódik: szervezetek megszüntetése, összevonása, munkavállalók - államilag fenntartott intézetekről van szó - elbocsátása. Nos, ezek folyamatban vannak, legalábbis a bejelentések megtörténtek, és nincs kétségem, hogy ezek meg is fognak valósulni. Hogy milyen mértékben, az természetesen még változhat, de egy folyamat elindult. De ezzel az a baj, hogy az ebből adódó egyensúlyjavítás vagy kiadáscsökkentés igazából egy fél éven belül nem jelentkezik, hiszen az átszervezés ideje vagy a végkielégítések nyilvánvalóan több hónapos későbbi kifizetést hoznak előre.

A másik típusú dolog az elhatározott működési vagy beruházási kiadások csökkentése, törlése. Az érdemi nagyberuházások kiadásának csökkentése lehetne az, hogy, mondjuk, az autópályát Debrecen és Nyíregyháza előtt megállítjuk, ami nyilvánvalóan senki által el nem fogadható módosítás lenne; vagy lenne az, hogy az intézmények működési támogatásának csökkentése.

(17.10)

Azt hiszem, a mai nap folyamán hangzott el olyan kérdés képviselőtársamtól, aki szintén polgármester, hogy mi lesz azzal az államháztartási tartalékkal, ami az önkormányzatok költségvetésében benne van. Ez a kérdés erősen álkérdés volt, hiszen amikor tavaly belekerült az önkormányzati költségvetésbe ez a tétel, akkor arra én mindenképpen keresztet vetettem, hogy ezt az állam előbb-utóbb el fogja vonni. Nyilvánvalóan ez a része az idén is megtörténik, de ez már nem olyan nagy összeg. Viszont év közben további működési kiadásokat elvonni, ez nagyon nem jó megoldás lenne. Hasonló módon még lehetne a támogatási, szociális segélyezési rendszer kiadásait csökkenteni, de itt éppen Hargitai képviselő úr jelezte, hogy a jelenleg benne lévő, segélyezésirendszer-csökkentő kiadásmérséklések is már meglehetősen aggályosak alkotmányossági szempontból. Tehát ez sem járható út.

Nyilván marad a bevételnövelés. A bevételnövelésnek is legalább kétféle lehetősége van. Az egyik: a felpörgő gazdaságból számítani arra, hogy ebből többletjövedelem keletkezik. Itt is alapvetően az a helyzet, hogy a felpörgő gazdaságot adó- és járulékcsökkentéssel lehetne elérni, de ez megint hosszabb távon jelenik meg, mondjuk, egy év múlva. Arról nem is beszélve, hogy hová minősített volna le a hitelminősítő, ha most a kormányprogram adócsökkentéseket javasol a mostani helyzet rendezésére. Tehát marad az, hogy a meglévő adók mértékeit kell emelni, illetve új adót vagy járulékot bevezetni.

A meglévők mértékének növelését nyilván az előírások nem teszik lehetővé, tehát igazából itt az érdemi előrelépést, ami ebben az évben eredményt vagy bevételt hoz, az új adók bevezetése jelentheti. Ezek után csak a két új adóval kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni. Elhangzott az is a másik oldal részéről, hogy ezeknek az adóemeléseknek nincs koncepciója. Én nem is ezt hangsúlyoznám, hanem az a minimális elvárásom az adóbevezetéssel, hogy egyrészt kellemetlen helyzet, mert egy adónövelés, adóbevezetés mindenképpen kellemetlen helyzet, de ezen túlmenően ne hozzon senkit, szervezetet vagy egyént lehetetlen helyzetbe; kettő: ne indítson el nem kívánt gazdasági vagy társadalmi folyamatokat.

Nos, az első ponttal kapcsolatban: lehetetlen helyzetbe az új adó, ez a különadó nem hoz senkit, hiszen az első rész az egy jövedelemhatár fölött kivetett különadó, ez a jövedelemhatár nem a magyar átlagjövedelmet jelenti, hanem jóval fölötte van. De nem hozza lehetetlen helyzetbe a társasági adó kulcsának növelése sem, pontosabban szólva nem viszi az eddig nyereséges vállalkozásokat veszteségbe, hiszen az adó konstrukciója olyan. Egyébként az egyik képviselőtársam, Deák képviselőtársam jelezte, hogy számukra ez az adócsomag azért elfogadhatatlan, mert túl kis része érinti a vállalkozói szférát. A harmadik adó, ami a bankrendszerrel van kapcsolatban, szintén nem lehetetleníti el a bankrendszert. A bizottsági ülésen és valamelyik nap itt, a parlamentben is elhangzott plenáris ülésen az FHB példája, hogy ennek a javaslatnak az ismertté válása hány milliárdos értékcsökkenést jelentett. Azt mondom erre, hogy nyilván ennek a banknak az értékét csökkentette, ha az állami támogatása nettó módon csökken. Na de mennyivel csökken? Nyilván az első bejelentés után, miután ez egy tőzsdén levő vállalat, úgy tudom, annak az értéke kilengéseket is mutathat. De nyilvánvalóan egy-két hónapon belül beáll arra az értékcsökkenésre, amit ez a tervezett intézkedés ténylegesen hoz. Tehát ez, gondolom, néhány éves jövedelemkiesést jelent. De miután ez a vállalat nagy részében vagy túlnyomó részében állami tulajdonban van, ez mit jelent? Azt, hogy ami az FHB-től most azonnal befolyik, az körülbelül megegyezik azzal, ami néhány év alatt kiesne, tehát néhány évi bevétel alapján az értékével csökkenne, és ez akkor lenne érdekes, amikor az állam az FHB-t privatizálni akarja, ha egyáltalán privatizálni akarja.

A másik dolog pedig, most nemcsak az FHB-t nézve, a bankszektor. Ez egy nagyon speciális tevékenység adóztatását jelenti. Mondhatni, egy extrajövedelemnek, valóban egy járadékjellegű jövedelemnek a megcsapolása. Most elnézést, a saját példámmal élek. 2002-ben felvettem ezt a kamattámogatott hitelt, akkor, nem emlékszem, hány százalékos volt az akkori infláció, ma már, vagy legalábbis május környékén 2,3-2,8 között volt az infláció, a mai napig fizetem a törlesztést és a 6 százalékos kamatot valamelyik nagybanknak. Ráadásul az elmúlt néhány évben még néhány száz forinttal a havi törlesztőrészletem nőtt is; ezt igazából nem tudom, hogy ezt hogyan sikerült így kiszámolni. És önmagában ez az akció ennek a banknak nem elegendő, hanem az állam is megtámogatja. Úgy gondolom tehát, hogy ha erre az extrajövedelemre az állam egy járulékot vet ki, akkor ennek igenis helye van. Nyilvánvalóan meglévő szerződéseket felbontani nem lehet, tehát ha az állam 2002-ben vagy 2001-ben úgy kötötte a megállapodást a bankokkal, ahogy kötötte, akkor erre lehetőség nincs.

A másik ilyen kritérium, hogy nem indít-e el káros folyamatokat. Úgy gondolom, ez a házipénztáradóra vonatkoztatható, hogy ennek a törvénynek az eredményeként csökkenni fog a készpénzforgalom. Ami kifejezetten üdvös dolog. Elképzelhető egy olyan változat is, hogy azért nem lesz akkora adóbevétel, mert ez a készpénzforgalom olyan szintű lesz. Úgyhogy ebben szintén nem érzem azt, hogy ez az adókivetés ellehetetlenítene valakit is.

Az adóbevezetés, például a személyi jövedelemadó kulcsának a növelése megtörténhetett volna, ami eleve a jövő évről szól, tehát január 1-jétől, az szja-törvény részeként is. Az, hogy ez ebben a különadóban van, számomra azt jelzi, hogy igen, ez valóban ideiglenesen alkalmazott eszköz. Tényleg nagyon sajnálatos, én sem olvastam a törvény indoklásában sem, hogy ez mennyi ideig tartó adókivetés. De ennek a különadótörvénynek a megfogalmazása, azt kell hogy mondjam, eléggé trehány. Itt elhangzott az a kifejezés, hogy egy éjszaka műve. Egy kicsit tényleg olyan. Ennek a pontosítására meg is fogalmaztam egy módosítójavaslat-sort; remélem, legalábbis az értelmezési részével nem lesznek gondok.

Köszönöm szépen.

(17.20)

Forrás: parlament.hu