DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy jól működő kormány és parlament esetén az év második felében elfogadnak két nagyon fontos törvényt: az egyik az adótörvény, a másik a költségvetés. Most, ha jól értékelem a helyzetet, akkor a pénzügyminiszter úr benyújtotta a pótadótörvényt. Ez az idei évre vonatkozó pótadótörvény, hiszen ebben az évben szeptembertől új adókat állapít meg ez a törvény. Kíváncsi vagyok, pótköltségvetést is kívánnak-e benyújtani. Én ugyanis úgy értékelem, hogy ez a benyújtott megszorító csomag nem teremti meg a magyar államháztartás egyensúlyát; ez egy hirtelen összedobott, mondhatni, kétségbeesett próbálkozás arra, hogy mindazt, amit négy év alatt elrontottak, most annyira rendbe hozzák, hogy éppen működőképes legyen az állam.

Pénzügyminiszter Úr! Kuncze Gábor, azt gondolom, példamutatóan azt mondta, hogy nekik is van felelősségük a dologban. Azt szerettem volna tőle kérdezni, így aztán öntől kérdezem, hogy kinél volt a kassza kulcsa négy évig. Önöknél volt a kassza kulcsa négy évig, és önök nem teljesítették azt az alkotmányos kötelezettségüket, hogy az állam a rábízott javakkal, a költségvetéssel jó gazda módjára gazdálkodjék.

A benyújtott törvénytervezet persze tartalmaz olyan - nevezzük talán szómágiának - kifejezéseket, mint különadó, szolidaritási adó. Itt is tisztázzuk a dolgot: önök most bevezetnek egy harmadik adósávot. Azon lehet vitázni, hogy ennek a harmadik adósávnak a bevezetése helyes vagy helytelen, jó vagy nem jó. Én azt gondolom, hogy nem jó. A szolidaritás elvére hivatkoznak. Pénzügyminiszter úr is ki tudja számolni, hogy aki kétszer annyit keres, az kétszer annyit adózik egy egykulcsos adó esetén is, amit az ön képviselőtársa, Kuncze Gábor ígért a választási kampányban, és a választási kampányban önök sem szóltak egy szót sem arról, hogy egy harmadik adókulcsot vezetnek be. (Dr. Veres János: Dehogyisnem! Többször!) Én nem emlékszem erre. Elég közelről végigkísértem a kampányukat. Nem emlékszem arra, hogy önök a harmadik adókulcs bevezetéséről beszéltek volna. (Kovács Tibor: Többször benyújtottuk az előző ciklusban!)

De mit ad, mit jelent ez a benyújtott törvénytervezet az oktatás, a közoktatás vagy a felsőoktatás számára? Pénzügyminiszter úr, megemelik az áfát. Ez direkt pénzkivonás a közoktatásból. Ugyanis a közoktatási intézmények közüzemi számláit ki kell fizetni, gondolom, októberben, novemberben, decemberben is éppen úgy, mint ahogy eddig, ki kellett volna fizetni. Igaz, hogy az önkormányzatok, ha jól idézem itt a papíromról, több száz milliárdos hiányt görgetnek már most is maguk előtt, és az iskolák egy jó részének fogalma sincs arról, hogy miből fogja ezt a megemelt közüzemi díjat és az áfával megemelt közüzemi díjat kifizetni. Ez tehát a közoktatás, a felsőoktatás tekintetében már megszorítást is jelent, hiszen tőlük ezt a pénzt direkt módon elvonják.

(19.20)

De a törvénycsomagnak vannak más, mondjuk úgy, érdekességei is. Az egyik ilyen érdekessége a tandíj adókedvezményének kezelése. Önök arra készülnek, hogy jelentős mértékben növelni kívánják a tandíjat, miközben ebben a törvényben a tandíj adóból történő leírását gyakorlatilag lehetetlenné teszik azáltal, hogy ezt összevonják a többi adókedvezménnyel. Így aki, mondjuk, keres 300 ezer forintot, van három gyereke - ő talán nem számít még valami rettenetesen vagyonos embernek -, gyakorlatilag egy fillért sem írhat le az adójából, ha a három gyerekét felsőoktatási intézményben, hogy pontosan idézzem az önök miniszterét: költségtérítéses képzésben taníttatja.

Azt gondolom tehát, hogy ez a megszorító csomag - amely csak arra alkalmas, hogy a pillanatnyi pénzügyi egyensúlyon segítsen valamit - arra egyáltalán nem alkalmas, hogy hosszú távú, úgynevezett stabilitást teremtsen. Nekem jó lenne még az "új" jelző is ehhez a stabilitáshoz, de szó sincs új stabilitásról, egy megszorító csomagról van szó, amely pillanatnyilag pénzügyi nehézségeket orvosol, azonban még csak a körvonalai sem látszanak annak, hogy hogyan lesz ebből egy olyan reform, amelyet önök olyan előszeretettel használnak - mármint a szót előszeretettel használják -, hogyan lesz ebből egy olyan állami gazdálkodás, amely a tényleges stabilitást biztosítja.

Ezért, miniszter úr, azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk ebben a teremben így - most már persze kevesen, majd a végszavazásnál sokan leszünk -, akik ezt a programot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu