DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita két dolgot bizonyosan igazolt: szerencsére senki sem vitatta azt, hogy Magyarországon szükség van arra, hogy az egyensúly érdekében intézkedések következzenek be. Úgy gondolom, ez a vitában részt vett képviselők realitásérzékét mutatja. Abban véleménykülönbség alakult ki, hogy ezek az intézkedések azzal a tartalommal, ilyen elgondolással jók-e vagy sem. Sajnos ebben kevés szakmai vita volt, azaz kevés szakmai hozzászólás volt, sokkal inkább politikai jellegű megközelítések hangzottak el, jórészt azon a politikai bázison, hogy ha egyszer ez az ígéret hangzott el, akkor miért nem az valósul meg most. Azt gondolom, ez hibás alapállás. Ha reálisan gondolkodunk, és megnézzük azt, hogy Magyarországnak mire van szüksége, Magyarországon a mostani helyzetben mit kell cselekedni azért, hogy az ország stabilitása tartósan fennmaradjon, akkor nem nagyon lehet azt vitatni, hogy Magyarországon kevesebb állami kiadásra és több költségvetési bevételre van szükség. Ezt senki nem tudta elvitatni a hozzászólók közül, ezért ezt mint alapvető igazságot el lehet fogadni.

Nem hangzottak el olyan javaslatok, amelyek a jelenlegi állami kiadások olyan mértékű csökkentését javasolták volna, amelyek érdemben befolyásolják az egyensúlyt. Egy közbeszólást tudok csak felidézni a mai nap vitájából, ami erre vonatkozó volt, nevezetesen, hogy nem kell a Gripeneket utántöltővel felszerelni. Mondom, ez sem hozzászólás formájában hangzott el, hanem beszólásként. De ennek sincs igazi realitása, hiszen a szerződések valamennyiünket kötnek e tekintetben is.

Ezért azt gondolom, hogy ha ki-ki nem a politikai vitát akarja itt újrajátszani vagy továbbjátszani, akkor felelősségteljesen végig kell gondolnia, hogy igen, ez az a helyzet, amikor ha nem cselekszünk, akkor követünk el bűnt, ha nem cselekszünk kellő mértékben, akkor követünk el hibát az ország jövőjével kapcsolatban. Az, hogy pontosan milyen lesz az egyes intézkedések tartalma, mértéke, bevezetési időpontja, természetesen lehet adott esetben egy polémia tárgya. Én azt tudom mondani, hogy látva a piac reagálását, látva azoknak a véleményét és reakcióit, akik szava meghatározó abban, hogy Magyarország finanszírozhatósága fennmaradjon, fontos az, hogy már ebben az évben érdemi lépések történjenek, a 350 milliárd forint körüli egyensúlyjavulás bekövetkezzen, amiről korábban beszéltünk.

(20.40)

Itt lehet apró tételekben változás, de érdemben nem lehet változás. Fontos az is, hogy a következő évben az általunk mondott 1000 milliárdot elérő egyensúlyjavulás bekövetkezhessen.

Nem lehet természetesen ezen intézkedések terheit határainkon kívül más alanyokra ráróni. Azok a gazdasági szereplők a magyar lakosság lehet csak, aki ezt fogja a következő időszakban fizetni, akik itt élünk a határainkon belül. Ezért azt gondolom, az fontos ügy, hogy ebben ne legyen véleménykülönbség közöttünk. Természetesen igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez egy szélesebb adófizetői bázison, egy szélesebb közteher-viselési alapon történjen meg, egy olyan alapon, amely azokat a helyeket, szereplőket is bevonja a közteherviselésbe, akik eddig kevésbé vettek ebben részt. De nem lehet tagadni, hogy emellett természetesen azokra is teher fog hárulni, akik eddig is részt vettek a közteherviselésben.

Igyekszünk ezt úgy megtenni, hogy ez az igazságosság kritériumának megfeleljen. Nyilván ebben lehetnek közöttünk viták, lehetnek nézetkülönbségek, azonban őszintén szólva itt én olyan javaslatot nem hallottam, hogy valaki olyan csoportot, olyan társadalmi kört, olyan vállalkozói kört említett volna meg, akik jobban terhelhetők, akik nagyobb mértékben terhelhetők ahhoz képest, mint ami a javaslatokban szerepel.

Elhangzottak itt néhány hozzászólásban a bankok, a pénzintézetek, a multinacionális cégek. Tessék megnézni, benne vannak, tessék megnézni, a többletteher-viselés tőlük is elvárandó, a multinacionális cégek esetében a különadóalap számításánál a korábban megszerzett más típusú adókedvezmények nem érvényesíthetőek. Ezért úgy gondolom, teljesen világosan benne van a javaslatokban az, amit önök kértek, és amit a hozzászólások egyikében-másikában hiányoltak. Ezért azt gondolom, hogy alapvetően a vita tulajdonképpen politikai természetű, és nem szakmai természetű.

Arról a vitáról is szeretnék szólni, ami kinyílt a nyilvánosságban, és benn is elhangzott néhány hozzászólásban: kiadáscsökkentéssel meg lehet-e oldani a problémát? Lehet-e akkora kiadáscsökkentést csinálni Magyarországon, ami az egyensúlyi helyzetet eléri? Azt tudom mondani, hogy azon két terület érintetlenül hagyásával, amelyeket mi meghatároztunk, nem valószínű, hogy meg lehet csinálni ettől nagyobb kiadáscsökkentést, vagy érdemileg nagyobbat nem lehet. A két terület márpedig a nyugdíjak és a szociális támogatások területe. Erre a kettőre a kormány azt mondta, hogy itt nem kíván visszalépni, nem kíván elvenni egy fillért sem, nem kíván jogosultságokat csökkenteni, és nem kíván a következő időszakban sem a vállalt programból egy percet sem visszalépni. Igen, akkor viszont vissza kellett lépnünk az adócsökkentési programból, mert különben nem teljesíthető az egyensúlyi feltétel Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ezt is világosan elmondtuk, világosan megbeszéltük, elhangzottak az érvek, ezért szerintem ezeket az érveket érdemes értékelni.

Befejezésül, azt gondolom, ez a vita arra mindenképpen jó volt, hogy gerjesszen olyan javaslatokat, amely javaslatokkal esetleg a képviselők hozzá tudnak ahhoz járulni, hogy a beterjesztett szándékunk szerinti, az igazságot legjobban elérő, megtestesítő vagy megjelenítő javaslatok még igazságosabbak legyenek, még arányosabb legyen a közteherviselés a továbbiakban. Ezért ha ilyen jellegű javaslatok érkeznek, akkor azokon el fogunk gondolkodni, azoknak a végső megfogalmazásában szívesen segítünk, hiszen van hat-nyolc olyan téma, ami fölmerült az elmúlt napokban, amivel érdemes foglalkozni, és érdemes úgy hozzányúlni, hogy alkotmányos megoldást találjunk, hogy az arányos közteherviselés elvének megfeleljünk, és a lehetséges igazságossági kritériumokat is tudjuk biztosítani. Éppen ezért biztatok mindenkit arra, hogy ha ilyen javaslatai vannak, tegye meg. Pettkó képviselő urat is biztatnám arra, ha itt lenne, de amit elmondott, odafigyeltünk; nevezetesen, hogy a 34/B. vagy 34/A. §-nak a módosítására kerüljön sor. Tehát azt gondolom, hogy ebben kellően nyitottak leszünk.

Most, a vita végén is úgy gondolom, hogy szerencsére senki nem mondta azt, hogy Magyarországon szükség van egy ilyen átalakításra. (Sic!) Azt mondták, hogy van-e alapunk, felhatalmazásunk arra, hogy megtegyük. Énszerintem ez meg nem vita tárgya. Azért nem vita tárgya, mert ha ezt nem tesszük meg, több kárt okozunk az országnak, és ha ezt nem így értékeli valaki, akkor elmondhatta volna a vitában. Ilyen hozzászóló nem volt. Olyan hozzászóló nem volt, aki úgy értékelte volna, hogy Magyarországon, ha továbbmegy a folyamat, vagy Magyarországon ha elkezdünk adókat csökkenteni, akkor milyen szép eredményeket érnénk el. Ezért azt érzékelem a vitából, hogy igazán csak politikai polémia bontakozott ki közöttünk, szakmai, érdemi vita ebben nem volt közöttünk.

Ezzel az indokkal magyarázom azt az elmúlt fél órában föltett kérdést is, hogy vajon a gazdaságpolitikai nagyágyúk az ellenzék oldaláról miért nem szólaltak meg a mai vitában. Tehát azt gondolom, hogy cselekedni kell, a cselekvés a mi felelősségünk, ezt a felelősséget senkire nem háríthatjuk. Abban pedig legyünk egymásnak partnerei, hogy a lehető legigazságosabb és legarányosabb tehermegosztásra kerülhessen sor a következő időszakban. Azt gondoljuk, hogy az általunk beterjesztett javaslat arányaiban ezt tükrözi. Nyilván ennek finomítása és korrekciója lehetséges, de abban teljesen bizonyos vagyok, hogy ha nem történne ilyen mértékű változtatás Magyarországon, akkor sokkal rosszabb helyzettel kellene számolnia mind az alacsony jövedelműeknek, és nem akarom végigmondani a lakosság valamennyi csoportját, mind pedig a magyar vállalkozásoknak. Szerintem éppen ezért a cselekvés a fontos, és a cselekvésben kérem a támogatást a továbbiakban is az Országgyűléstől.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu