GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Ön annak ellenére, hogy fiatal képviselő, elég gyorsan elsajátította nemcsak a szóforgatás, hanem a szókiforgatás tudományát is. De hát próbáljunk meg tiszta vizet önteni a pohárba. Egyik oldalról, miután most már sokadszor hallom ezt, elküldte a fiatalokat külföldre, hadd mondjak már két mondatot erről! Hát nem az a közös érdek, hogy a magyar fiatalok, szakmunkások is és egyetemisták is külföldi ösztöndíjakon is tanuljanak, és ezzel felvértezve érkezzenek vissza Magyarországra? Vagy nem gondolja, hogy egyébként érdemes lenne, ha valaki erről beszél, azt a jóhiszeműséget talán gyakorolni, hogy már lassan ott tartunk, hogy két meg három szót emelnek ki egy mondatból, és még csak véletlenül sem foglalkoznak annak gondolati tartalmával? Szerintem ne folytassuk ezt a hagyományt, mert gügyögő ország lesz ebből. Ez vonatkozott a fiatalokra.

Ami pedig a vállalkozókra vonatkozik: Vörösmarty után azt mondom, hogy itt élned és halnod kell. Soha nem fogok engedni, és mindig önérzetesen ellen fogok állni annak a zsarolásnak, hogy valaki azzal fenyegesse Magyarországot, legyen az vállalkozó, vagy legyen bárki más, hogy ha itt neki kötelességei vannak, akkor el fog menni az országból. Magyarország az a hazánk, amellyel szemben vannak kötelességeink, amely kötelességeinkkel együtt tudjuk gyakorolni a jogainkat. És mindig önérzetesen és büszkén meg fogom védeni ebben az országban azokat a közös jogokat, amelyeket akkor tudunk gyakorolni, ha mindenki beleteszi a magáét. És ha valaki azzal fenyeget engem, azzal fenyegeti az országot, hogy ha valahol 3 százalékkal kevesebbet kell fizetni, akkor elhagyja az országot, akkor azt mondom, ha ez a megoldás, akkor majd mi tartjuk a hátunkat, és igenis, ha ez a megoldás, akkor majd mi fizetni fogjuk a nyugdíjasokat és mindent.

Nem erről szól a dolog; egy önérzetes visszautasításról, amit mindig meg fogok tenni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu