LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan problémát szeretnék önöknek fölemlíteni, amit az előző ciklusban is több alkalommal végignéztünk, kielemeztünk, kértük önöket, hogy jobban oda kell rá figyelni. Ez pedig a vízi társulatok helyzete. Bebizonyosodott a 2000-es nagy csapadék után, hogy azokon a területeken, ahol jól működnek a vízi társulatok, jelentősen csökkenthető az anyagi kár. Itt nemcsak a szántóföldeken keletkező anyagi károkról van szó, hanem a lakóingatlanokban keletkezett anyagi károkról is.

Kialakult egy támogatási rendszer a vízi társulatoknál, amire alapozottan több ilyen társulat is megalakult, akik végezték a dolgukat. Ennek köszönhetően egyébként a tavalyi év folyamán, az idei év elején nem úszott el Sárbogárd városa vagy Alap község, mert ott a térségben egy jól működő vízi társulat van, és kellőképpen fel tudtak készülni a belvízre. A munkát nem tudták befejezni, ugyanis három évvel ezelőtt megszűnt az államnak az állami tulajdonban levő vízfolyások utáni befizetése. Hozzávetőlegesen évi 700 millió forintot vontak el a belvíz elleni védekezésből.

Most érdemes körülmenni az országban. Nagyon sok helyen jártam a tavasz folyamán, nagyon sok helyen jártam az elmúlt hetekben, és annak ellenére, hogy jó idő van, a mai napig a termőterületeken hatalmas vízfoltokat láthatunk. A gazdáknak kötelezettsége a terület karbantartása, de abban az esetben, ha az állam nem vállalja a kötelezettséget azok után, ami az ő tulajdonában van, nem fogják tudni ezt a feladatot ellátni. Miután ez a kép évről évre rosszabb, várható, hogy az elkövetkezendő években sem fog a helyzet javulni.

Lehet arra hivatkozni, hogy lassan vége van a hétéves csapadékosabb periódusnak. De mi erre a garancia? Nekünk, a parlamentnek biztosítani kell forrást ahhoz, hogy ezek a vízi társulatok életben maradjanak, hogy el tudják látni a feladatukat. Nagyon kérek mindenkit, ne arra hivatkozzanak, hogy a gazdák több pénzt kapnak az Európai Uniótól. Az Európai Unió tagállamainak a gazdái indirekt támogatásokat is kapnak a magasabb támogatás mellé az államtól. Aláírom, hogy a magyar költségvetés nincsen jó helyzetben, csak ne próbáljuk meg az amúgy is nehezebb helyzetben és rosszabb versenyhelyzetben levő magyar mezőgazdasági termelőket - és itt nemcsak az őstermelőkről és a kicsikről van szó, a nagyobbakat is ugyanúgy sújtja ez a kérdéskör - rosszabb helyzetbe hozni.

(20.50)

Kérek mindenkit, hogy figyeljünk erre oda. Hozzávetőlegesen 2-3 milliárd forintot vontak el a vízi társulatoktól három esztendő alatt. A költségvetés számaihoz képest ez nem olyan hatalmas összeg, de ha vízi társulatokra lebontjuk, akkor kimutatható, hogy jelentősen növelni kell az érdekeltségi hozzájárulást, amit a termelőknek kell megfizetni, és jelentősen csökken a hatékonysága ezeknek a társulatoknak, és az országban a kép is ezt mutatja. Össze kell hasonlítani - és nem kell mindent az árvizes nagy kalapba beletenni -, hogy 2005-2006 folyamán a belvizek milyen károkat okoztak a szántóföldi kultúrában, milyen károkat okoztak a lakóingatlanokban. Három évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy figyeljünk oda, mert itt nemcsak mezőgazdasági kérdésről van szó, hanem lakóházakat is fenyegetheti belvíz. Nagy különbség van a belvíz és az árvíz között. A belvíz elleni védekezésre is fel kell készülnünk.

Mennyibe került az államnak a belvíz okozta károk helyreállítása? Mennyibe kerül a gazdáknak a terméskiesés és a bevételkiesés? Meg kéne vonni végre az egyenleget, és oda kellene tenni a pénzeket, ahová valók. Igenis fenn kell tartani ezeket a társulatokat, és támogatni kell őket, mert egyébként az önkormányzatok és a termelők nem fogják tudni egyedül megoldani a feladatot, és nem fogják tudni az állam által, az állam tulajdonában levő vízfolyásokat karbantartani. Ha pedig ezek nincsenek karbantartva, akkor évről évre egyre jobban nő a veszélye a belvízzel való elöntöttségnek, mert ha nem kellőképpen tartják karban ezeket az árkokat, rohamos mértékben emelkedik a meder magassága, és nem fogja tudni a funkcióját betölteni az árok. Hiába van ott fizikálisan, ha nem olyan mély, hogy a feladatát be tudja tölteni, akkor olyan, mintha ott sem lenne.

Igen nagy tisztelettel megkérem önöket, hogy ezekre figyeljenek oda, hallgassák meg a vízi társulatok szövetségének a kiáltását, folyamatos kiabálását most már évek óta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és biztosítsanak számukra kellő forrást.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu