BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igen barátságos hangulatban folytatjuk a nagyon fontos önkormányzati kérdéseket, és így tízmillió magyar polgártársunk életét alapvetően befolyásoló kérdések megtárgyalását. Amikor ezeket a törvénycsomagokat az alkotmánymódosításra vonatkozó javaslattal együtt kézbe vettem, akkor becsapottnak éreztem magam, hiszen a miniszterelnök úr azt ígérte, hogy 12 miniszterrel fog kormányozni, mégis azt gondoltam és azt olvastam ki ezekből a javaslatokból, hogy titokban egy tizenharmadik is bekerülhetett.

Gondoltam, hogy ez Mekk Elek, az ezermester, hiszen toldozása-foldozása annak a 16 éve megoldásra váró, önkormányzatok tevékenységét alapvetően befolyásoló törvényhalmaznak, amelynek a kibogozásához nem megfelelő oldalról közelítettük meg azt a bizonyos lovat, és fordítva sikerült a törvény előkészítőjének felülni arra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Először a feladatokat kellene számba venni; azokat a kötelezően ellátandó feladatokat, amelyekhez majd finanszírozási feltételeket is biztosítani kell. Ha valami nagy baj van a magyar önkormányzati rendszerben, akkor az elsősorban nem a struktúrájával kapcsolatos, hanem a finanszírozási hátterével. Annak idején, 1990-ben - Boross Péter képviselőtársunk erre minden bizonnyal jól emlékezik - először a feladatok kerültek meghatározásra, nemcsak az önkormányzati törvényben, hanem az alkotmányban is. Az önkormányzatok jogai és kötelezettségei ott kerültek megfogalmazásra.

Majd rögzítették azt is, hogy ha törvény kötelező feladatot ró az önkormányzatokra, akkor a kötelező feladat ellátásához szükséges anyagi fedezetet is biztosítani szükségeltetik. Ez kormányciklusról kormányciklusra alapvetően felpuhult, először a személyi jövedelemadó megkurtításával, majd később a normatívák értékének csökkentésével új, kötelezően ellátandó feladatoknak önkormányzatokra való hárításával. És innentől kezdve jött a területfejlesztési törvény, jöttek a kistérségek, és a pénzügyi hiányt próbáltuk ezen feladatok szétosztásával, az újonnan megteremtődő küldő források bevonásával biztosítani. De ez nem sikerült tökéletesen, látszik ez az előttünk lévő törvénytervezetekből is. Tehát először a feladatokat kell számba venni, és ennek megfelelően a finanszírozást is biztosítani.

Nem szólt senki arról, hogy az alkotmány módosítását követően mi lesz majd finanszírozási oldalon a megváltozott feladatok mellett az iparűzési adóval, vagy mi lesz majd az ingatlanadóval: az az állami költségvetést fogja gyarapítani vagy az önkormányzatok bevételi oldalán fog jelentkezni? Vagy éppen mi lesz majd a gépjárműadóval - amelynek változik ugyan a szerkezete: nem súlyadóként, hanem köbcenti után, teljesítményadóként fog kivetésre kerülni -, hogy ez azt is jelenti, hogy a többletbevételt el fogja vinni a központi költségvetés, vagy marad az önkormányzatoknál? Ha marad az önkormányzatoknál, akkor vélhetően a normatív támogatások mértéke csökkentésre kerül vagy nem. Mindezeket a kérdéseket együtt kellene látni, és ennek megfelelően hozzáállni ütemezetten ennek a reformcsomagnak a megtárgyalásához.

A társulások egyébként nem ördögtől való szervezetek. Már az 1990-es évek elején a Tatai-medencében létrehoztuk Által-ér Szövetséget, amelynek kifejezetten az volt a feladata, hogy az önkormányzatok a térség környezetvédelmi feladatainak elvégzésére, majd a gazdaság fejlesztésére megfelelő lendületet tudjanak adni, amelyre rácsatlakozhatnak a civil szervezetek és a gazdasági szervezetek, így egy ernyőszervezetté válva lehetőséget nyújtott arra is, hogy a Tatai-medencében egy földrajzi térségben lévő három kistérség is betársuljon; merthogy a '90-es évek közepén létrejöttek az önkéntes alapon szerveződő kistérségek. Jókedvvel, közös célkitűzések megvalósítására, tagdíjat fizetve, a nagyobb önkormányzatok belenyúlva a saját költségvetésükbe még forgótőkét is biztosítottak a kistérségek számára annak érdekében, hogy a kisebb települések, ha meg akarják valósítani saját fejlesztéseiket, amelyek illeszthetők az egész térségbe, akkor kölcsönként igénybe vehessék azt kamatmentes hitel formájában.

De amikor jött a kötelező társulás sugallata, létrejöttek a többcélú kistérségi társulások, függetlenül attól, hogy nem törvény írta elő a kötelező együttlétet ebben a formában, de pénzügyi szabályzókkal belekényszerítették a településeket egy nem teljes egészében szeretett közösségi formába, együttműködésbe, akkor az a kollegiális bizalom megrendült. Mert mindenki elkezdett osztani-szorozni, hogy a nem minden esetben megalapozott feladatokra biztosított központi, úgymond pályázati források leosztása kinek a szája íze szerint fog majd megvalósulni.

Arról beszélnek, hogy egy modern európai közigazgatási rendszert kell kialakítani, és közben ókonzervatív megoldásokat javasolnak törvényre emelni, mint a kényszerházasság, amely valamikor a múlt világában gyökerezhetett.

(13.00)

A kényszerházasságot kívülről kényszerítették rá a fiatalokra, de az érdekházasság sem megfelelő. Tehát ha itt az alkotmányban nem lehet a kényszerházasságot rögzíteni a települési önkormányzatok között, akkor majd jön az érdekházasságra való ösztönzés a pénzügyi szabályozók bevezetésével. Az sem lesz jó, mert azt sem jókedvvel tették annak idején, hanem az életben maradás érdekében, s ez lefojtott belső energiákat a párkapcsolatokban is, és lefojtja a belső energiákat a kistérségben együttműködő települések életében is. Tehát ez nem jó megoldás. Ráadásul ebben a jelenlegi többcélú kistérségi társulási rendszerben ott van a felülfinanszírozottság bizonyos feladatokra, amelyeket nem feltétlenül kellene ellátni, és ott van az alulfinanszírozottság azokra az alapfeladatokra, amelyeket pedig meg kellene valósítani.

A pénzügyi kényszer bevezetésénél arra is oda kell figyelni, hogy vannak különleges értéket képviselő közösségeink, a nemzetiségi települések. Az ország számos részén, nálunk a Gerecse és a Vértes-hegység ölelésében, a tatabányai kistérségben ott vannak a német és a szlovák közösségek, települések, amelyek speciálisan saját anyanyelvű oktatási intézményeket is fenntartanak.

Abban az esetben, hogyha pénzügyi szabályozókkal belekényszerítjük őket abba, hogy létrejöjjenek társulások, akkor nagyon nehéz lesz az eltérő kultúrákat összeegyeztetni, mesterkélten, erőltetetten. Amennyiben pedig nem lesz meg a lehetőségük a feladatok finanszírozására, akkor előfordulhat, hogy le kell mondaniuk a saját intézmény működtetéséről, és az adott településen megszűnik az az oktatási vagy kulturális intézmény, amely a saját identitásuk megőrzéséhez szükséges.

Néhány nappal ezelőtt emlékeztünk meg a magyarországi németek kitelepítésének hatvanéves évfordulójáról. Amit akkor a hatalom nem tudott végérvényesen megoldani erőszakos beavatkozással, azt most könnyen, egy meggondolatlan pénzügyi jellegű beavatkozással, törvényi háttérrel megoldhatja a jelenlegi kormányzat. Mert ha nem lesz ezeken a kistelepüléseken a saját identitásuk megőrzését elősegítő intézmény, akkor a fiatalok elköltöznek, és hogyha a fiatalok elköltöznek, akkor a nemzedéki láncolat megszakad, és azt a speciális kultúrát, amely hozzátartozik ma már a nemzet egészéhez és egységéhez, el fogjuk veszíteni. S ez nem megerősíteni és megtartani fog bennünket, hanem gyengíteni fog.

Én tisztelettel kérem a törvények előkészítőit, hogy szíveskedjenek először a feladatokat meghatározni, melléjük a pénzügyi finanszírozást letenni, és akkor van értelme tárgyalnunk és van értelme törvényt hoznunk. A folyamatban pedig legyenek szívesek figyelemmel lenni a speciális kistelepülések, a nemzetiségi településeink értékhordozó mivoltára.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu