DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen, ami a fő kérdést és ennek a törvénymódosításnak a sorsát illeti, némi megnyugvással álltam fel, és köszönöm a szót, mert az a benyomásom alakult ki, hogy ezt a törvényt így, ahogy van, kétharmados többséggel átvinni ezen a parlamenten pozitív döntésre nem lehet.

Ez nagy megnyugvással szolgál számomra, aki meglehetősen hosszú ideje különböző köztereken részese voltam olyan természetű vitáknak, hogy mi legyen a magyar közjoggal, mi legyen közjogi hagyományainkkal, mi legyen azokkal a státusszervezetekkel, amelyekre felépült az ország évszázadokon keresztül.

Most, amikor olyan helyzetben vagyunk, amire valóban kevés példa volt, hogy egy példátlanul nívótlan választási harc után, ahol egyértelműen a pártérdekek messze a nemzet érdekei vagy az országos érdekek elé kerültek, és amikor ennek vége, akkor kizuhan mindenki elé egy korábban is tudott probléma következménye, hogy a költségvetést kell helyrehozni, akkor számomra teljesen érthetetlen, hogy a kormány miért nem erre a nagy kérdésre koncentrál, ami bármikor sorskérdéssé válhat, és miért teremt fórumot kezdeményezésével a parlament számára egy ilyen témakörben. Figyeljük meg, a magyar kommunikáció csak adófájdalmakkal van tele; nem is ügy, az itteni jelenlét is jól illusztrálja. Miről is van szó? Amit évszázadok létrehoztak, annak a megváltoztatásáról.

Szeretném kedves mindnyájukat tájékoztatni arról, hogy amikor még tényleg népben, nemzetben gondolkodó férfiak és egy más politikai generáció uralta a mezőnyt, akkor Tisza Kálmán kormánya egyetlen megye változtatásába - a Hajdú kapitányságból akkor lett Hajdú vármegye - majdnem belebukott, mert határokat kellett változtatni. Én tudom, hogy változnak az idők, de korszerű meg modern, meg reform címkével ellátni egy olyan változtatást, amire most a kormány készül, ez számomra teljesen érthetetlen. 13 ezer milliárd? - valami ilyen hangzott el valahol, vagy azt írták le, hogy ennyi megtakarítással járna ez. És a magyar közjogi értékek? Még ha valóban annyiba kerülne is... Nem akarok én jós lenni, de mint különböző szervezési mozzanatokban régóta részt vevő: megszületne a régió, ha technikailag megszülethetne helység meg sokféle egyéb okból, és a következő lépcső lenne a jelenlegi meglévő megyeszékhelyeken a kirendeltségek létrehozása, mert olyan nyomás alá kerülne mindenki.

Nagyon örülök annak, ha a polgármester uraktól, hölgytől itt érveléseket hallok, akkor is, ha nem értek velük egyet. Külön jóleső, hogy ellenzéki oldalon mindezt felismerve nem az az álláspont érvényesült, amit nekem egy eredeti polgármester ismerősöm mondott, hogy jó az a régió, de legalább minél messzebb kerülnének ezek a macerás megyei hatóságok. Nyilván csak tréfált, amikor mindezt mondta, ámbátor tudjuk, hogy minél messzebb az ellenőrzés, annál kellemesebb az állapot.

Hölgyeim és Uraim! Az a véleményem, hogy ami itt úgy hangzott el, hogy hátha helyeselni is lehet, az is felülvizsgálandó, nevezetesen, az önkormányzati választási időpont áthelyezése. Hát tényleg olyan nagy baj ez? Tényleg olyan borzalmas? Tényleg annyira sürgető, hogy mindez egy évben van? Van egy ellenérv: ha középre helyezzük, a ciklus közepére, akkor kétszer bolondítjuk meg az országot érveléssel. Az miért jobb? De nem ez a fő érv.

A fő érv az, hogy létezik alkotmány, az alkotmánynak előírásai vannak, főhajtással kell fogadnunk minden alkotmányos szabályozást, de van alkotmányosság is. Utalnék 1994-re. Hölgyeim és uraim, akkor is baloldali koalíciós kormány volt ősszel, és talán másfél hónappal az önkormányzati választások előtt változtatott az önkormányzati törvényen. Itt most már jelölik az embereket, akik majd képviselők lennének különböző településeken - már szót váltanak, már bemutatnak -, hogy ki lesz a listavezető, meg a főpolgármester, folynak már ilyen természetű tárgyalások, és akkor berobbanunk egy olyan természetű intézkedéssel, ami minden alkotmányossági moralitást sért. Hát minek megváltoztatni, illik-e megváltoztatni e miatt az abszolút nem olyan gyötrően fontos kérdés miatt? Meg hogy hányan legyenek a képviselő-testületekben - minek mindez? Minek ez a rohanás egy olyan kérdéskörben, ami sokkal fontosabb annál, ha a magyar államépítmény egészét nézzük, mint ami itt elhangzik?

Szeretném nagy hangsúllyal alátámasztani, hogy mérhetetlenül bosszantó némelykor, hogy a területfejlesztési kérdések és a közigazgatás napi rítusai közti különbségtétel egyszerűen nincs meg. Ki hiszi azt el, hogy ez a két kérdés azonos? A kérvényt beadó, ügyeit intézgető állampolgár, a hatósági másodfok hol van?

Nagyon kevés itt az idő, de úgy hiszem, úgy, ahogy van, a törvényt most az ellenzéknek nem szabad megszavazni, de lehet, hogy tárgyalni kell egy új törvényről. Mert a magyar közigazgatás egyik gyengesége például a jegyzők egzisztenciális kötöttsége a választott testülethez. Vegyük tudomásul, hogy soha ilyen nem volt. A jegyző hatósági személy, közigazgatási feladatot lát el. Ahhoz, hogy felvegyék, elbocsássák, fegyelmit indítsanak, a felettes közigazgatási szerv hozzájárulása kellett mindig, ez is magyar hagyomány. Egy elnyomott jegyző - ne lehessen azt mondani egyetlen polgármesternek sem. Megint egy valóságos idézet: vittem magammal a jegyzőmet. Tehát van itt min változtatni.

A szocialista örökség az ágazati irányítás mániája és elve. Ebből alakultak ki a dekoncentrált szervezetek. A 16 évvel ezelőtti vitákat nem akarom feleleveníteni. Hát persze, hogy a megyei közigazgatás körébe kell áthelyezni számtalan olyan jogosítványt és hatósági másodfokot köztük, ami jelenleg dekoncentrált szervezet formájában működik. Nagyon meg kell fontolni, hogy mit, de ez irányban el kell érnünk azt, amit egykoron a magyar közigazgatás, mert ha kitesszük azt a 40 évet, ami '45 után, de főleg '50 után történt, akkor bizony látunk ám egy rendkívül eredményes közigazgatást.

Nekem életkori szomorúságom, hogy ha ez a törvény elfogadást nyerne, másodszor kellene hogy részese legyek a magyar közigazgatás szétdúlásának, merthogy emlékszem arra a pokoli zűrzavarra '50-51-ben a tanácsrendszer létrehozása során, ami tartott '51-52-53-ban, amikor senki nem tudta, hogy mit szabad, és mit nem.

Hölgyeim és Uraim! A Magyar Demokrata Fórum programjában meglehetősen részletesen szerepelnek egyéb kérdések is. Igenis, kellene a közigazgatási bíróság a maga sajátos eljárási rendszerével, továbbá szakavatott bírák és szakavatott közigazgatási szakemberek együttes döntésével. Ehhez kellene itt egy új törvényjavaslat, és folytathatnám tovább mindezt, ha ez az átkozott idő nem járna le.

Végül, ami az olcsóbbítást jelenti, hölgyeim és uraim: ha listás választás lenne, akkor egy napon lehetne az összes, és ez 6 milliárd megtakarítást jelentene; akár az önkormányzati, akár az országos lehetne tényleg egyfordulós, nem úgy, ahogy ma van.

Remélem tehát, hogy ez a törvény lekerül a napirendről, és új megfontolásokkal sokféle kérdésben lehet még eredményesen dönteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu